Misszionáriusi kötelességünk

Egy bizonyos cél miatt vagyunk itt; a világot egy bizonyos cél miatt teremtették; … az evangéliumot egy bizonyos cél miatt vezették be az idő különböző korszakaiban, és a különböző népek között, akiknek az kinyilatkoztatott és átadatott, és most mi ennek az egyetemes szabálynak vagyunk alárendelve. Az Úr úgy vezetett minket, mint ahogy egyszer Izráelt vezette, és ahogy egyszer a nefitákat kivezette Jeruzsálem földjéről, és ahogy a tíz törzset és más népeket vezette, akik más helyekre mentek. Ő vezetett minket, és az első dolog, amit adott nekünk … az volt, hogy elküldte az evangéliumát, először Joseph Smith-nek kinyilatkoztatva, majd ő, a Mindenható felhatalmazásából, miután a mennyben létező szent papság által megkapta a tisztséget és a tisztséggel járó felhatalmazást, hogy azt ruházza rá másokra, rá is ruházta másokra, ők pedig megint másokra, így jutott el hozzánk az evangélium a különböző nemzetekbe, ahol élünk.

És amikor ezek az emberek elmentek hirdetni az evangéliumot, úgy mentek, ahogy azt Jézus mondta, nem a saját akaratukat keresve, „hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét” [János 5:30], és együttműködve a szent papsággal itt, a földön a helyes alapelvek elfogadtatásában. Ennélfogva elmentek a nemzetekhez, és ezrek, tízezrek, sőt milliók hallgatták a tanúságtételüket; és ahogy az a régi időkben történt, most is úgy történik. Jézus azt mondta: „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt, mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.” [Máté 7:13-14] Ez így volt minden időben és minden nép között, bárhol és bármikor hirdették nekik az evangéliumot.³

Isten azért állította vissza az evangéliumot, hogy az életet és a halhatatlanságot világosságra hozza; mert az evangélium ismerete nélkül nem létezik az élet és a halhatatlanág ismerete; mert az ember nem képes felfogni ezeket az alapelveket kivéve, ha ismertetik vele. (…) Amikor az egek megnyíltak, amikor az Atya és a Fiú megjelentek és kinyilatkoztatták az evangélium alapelveit Josephnek, és amikor a szent papság visszaállítatott és az egyház és Isten királysága megalapítattott a földön, a legnagyobb áldásokat adományozták ennek a nemzedéknek, amit ember kaphatott. Bárcsak felfoghatták volna, ez volt a legnagyobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adhatott.⁴

Na már most, az Úr arra vágyik ebben a korban, mint ahogy más korokban is, hogy maga köré gyűjtsön egy népet, amely megteszi az Ő akaratát, betartja a parancsolatait, hallgat a tanácsaira és véghez viszi a rendelkezéseit. (…) Az Úr a jelen korban, ahogy a korábbi időkben is, azzal küldi el az igéjét, akit arra kiválaszt; kiválasztja a saját hírnökeit és elküldi őket a nép közé. És amikor Izráel elderei elmentek, Ő azt mondta nekik egy bizonyos kinyilatkoztatásban - „Angyalaim pedig körülvesznek benneteket, és erőt adnak nektek.” [T&Sz 84:88] Ők pedig elmentek, és Isten hű volt a szavához, és közületek sokan, akkor még távoli nemzetekben hallgattatok az élet szavára, és amikor hallottátok azokat, megismertétek és megértettétek azokat, úgy ahogy Jézus mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket, és követnek engem, … idegent pedig nem követnek, … mert nem ismerik az idegenek hangját.” [János 10:5, 27] Hallottátok az igazság szavát, amit Isten Szelleme kísért, és amely megpendített egy húrt a kebletekben és ti engedelmeskedtetek. (…)

Most azonban összejöttünk, hogy segítsünk, de mit kell tennünk? A saját egyéni érdekeinkkel törődjünk? Nem. Vagyont gyűjtsünk? Nem. Birtokoljunk és kéjelegjünk ennek az életnek a jó dolgaiban? Nem, hanem tegyük meg Isten akaratát, és szenteljük magunkat, tehetségeinket és képességeinket, intelligenciánkat és más hatásunkat minden lehetséges módon arra, hogy véghez vigyük Jehova terveit, és segítsünk békét és igazságosságot teremteni ezen a földön. Tudomásom szerint ezért vagyunk itt, nem pedig azért, hogy a saját egyéni ügyeinkben járjunk el - azért vagyunk itt, hogy hagyjuk Istent és a királyságát tetszésük szerint cselekedni. Mi mindannyian érdekeltek vagyunk Isten nagyszerű utolsó napi munkájában, és nekünk ebben munkatársainak kell lennünk.⁵

Engem a megfelelő felhatalmazás által szenteltek el dérré, és én elmentem hirdetni az evangéliumot. Hozzám hasonlóan más elderek is elmentek a civilizált nemzetekhez, ugyanazt a tant hirdetve és ugyanazokat az ígéreteket téve. Közülük néhányan nem voltak túlságosan tanultak; néhányan nem nagyon voltak müveitek. Az eldereink az emberek kivételes osztályát képviselik. A körülményektől függően a misszionárius néha kereskedő, néha törvényhozó, kovács, téglakészítő, vakoló munkás, gazdálkodó vagy közönséges munkás. De mindannyiukat ugyanaz a hatás és szellem irányítja, azért mennek el mindannyian, hogy misszionáriusként hirdessék a világosság, az élet és az üdvözülés evangéliumát. Megkapták az örökkévaló élet kincseit, és felhatalmazták őket arra, hogy azokat másoknak is átadják; és ugyanazokat az ígéreteket teszik.

Ti, akik ma délután hallotok engem, és a többi sok ezer ember, hallgattatok azokra a tan tételekre, megtették nektek azokat az ígéreteket; és amikor engedelmeskedtetek az evangéliumnak, megkaptátok ugyanezt a szellemet, és ti a tanúim vagytok azoknak a dolgoknak az igazságára, amiket most tőlem hallotok, valamint tanúi vagytok a Szellemnek és Istennek erejére, ami az evangélium iránti engedelmességgel jár, és azt nem tagadjátok meg. Ez a gyülekezet nem tagadja meg azt. Amikor engedelmeskedtetek Isten törvényeinek, betartottátok az Ő parancsolatait, és megkeresztelkedtetek a bűnök bocsánatára, és kezeket tettek a fejetekre, hogy megkapjátok a Szentleiket, akkor azt meg is kaptátok; és élő tanúk vagytok Isten előtt. Ez egy olyan titok, amit a világ nem ért meg. (…) Birtokunkban vannak az örökkévaló élet alapelvei és az örökkévalóságért dolgozunk; és azután azért dolgozunk, hogy felépítsük Isten Sionját, ahol tanítani lehet az igazlelkűséget, és ahol az embert megóvhatják, és ahol hirdethetik a szabadságot minden embernek, bármilyen is legyen a színük, a hitvallásuk és a származásuk.⁶

A mi kötelességünk az, hogy minden embernek hirdessük az evangéliumot. (…) És ezt az emberek ellenkezése ellenére végezzük, és Isten nevében meg is tesszük. (…) És ha jobban szeretik az ördögöt, mint Istent, megtehetik ugyan, de gondot és szomorúságot, szerencsétlenséget, háborút és vérontást hoznak a fejükre. Mert nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen, és trónusok dőlnek le; birodalmak szóratnak szét a szélrózsa minden irányába, a föld hatalmai mindenhol megremegnek; idővel pedig eljön az Úr, hogy megítélje a nemzeteket; és nekünk tudnunk kell, hogy mit teszünk, és amíg mi Isten szentjeinek valljuk magunkat, ne legyünk képmutatóak, hanem legyünk telve igazsággal és feddhetetlenséggel, és magasztosítsuk fel az elhívásunkat és tiszteljük az Istenünket.

Ezt várja el tőlünk Isten. Azután építsünk templomokat, de mi legyen azután? Szolgáljatok azokban! Küldjétek el az evangéliumot a föld nemzeteihez! És azután gyüjtsétek egybe a népeket! Mi legyen azután? Építsetek még több templomot! Mi legyen azután? Szolgáljanak azokban az emberek!⁷

Nagyon nagy különbség van aközött, ahogy mi hirdetjük az evangéliumot és ahogyan azt a világ teszi. Ezek közül sok ember … nem nagyon valószínű, hogy eszköz lesz abban, hogy az evangéliumot népszerű elképzelések szerint hirdesse; de a legnagyobb különbség köztük és közöttünk az, hogy mi Izráel Istenének nevében megyünk, az Ő ereje, bölcsessége és intelligenciája támogatásával, hogy hirdessük az örökkévaló igazság alapelveit, amelyet Ő adott nekünk; amíg ők azt mennek hirdetni, amit az iskolákban tanultak.

Az eldereink gyengeségekkel indulnak el. (…) Amikor eltávoznak, nincs más felkészítésük, csak az alapvető iskolázottság, amiben állítólag mindannyian részesültek; de nem szavakat mennek tanítani, hanem alapelveket. Jóllehet egy olyan hallgatóság előtt, amely nagyon jól ismeri Isten törvényeit, félnek és bátortalanul próbálják meg kifejezni magukat - mégis, amikor elmennek és a világ gyülekezetei elé állnak, az Úr Szelleme elkíséri az Úr pedig támogatja őket, s bölcsességet ad majd nekik, „melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak” [Lukács 21:15]. Ezt az ígéretet kapták az Úr szolgái, akik Benne bízva mennek el.⁸

Ezek a fiatal férfiak olyanok, mint mi: megkapták az élet, a világosság és az intelligencia szellemét, a Szentlélek ajándékát, ők a Nagy Jehova hírnökei, akiket Ő választott ki, választott el és szentelt fel arra, hogy menjenek el és hirdessék az akaratát a föld nemzetei számára. Nem a saját nevükben és erejükkel mennek, hanem Izráel Istenének nevében, erejével és hatalmával. Ez az álláspontjuk, és ha ragaszkodnak Istenhez és felmagasztosítják az elhívásukat, ha kitartanak az igazság alapelvei mellett, és elkerülnek mindenféle kísértést és romlottságot, Isten hatalma lesz velük, Ő megnyitja a szájukat, és képessé teszi őket arra, hogy zavarba hozzák a bölcsek bölcsességét, és olyan dolgokat mondanak majd, amelyek ámulatba ejtik saját magukat és mindazokat, akik hallgatják őket.

Az mondanám ezeknek a testvéreknek: szorgalmasan készüljetek és dolgozzatok, hogy teljesítsétek a missziótokat. Ne törődjetek a világgal; ne törődjetek a dollárokkal és a centekkel, a fonttal, a shillinggel és a fillérekkel! Ragaszkodjatok Istenhez, éljetek a vallásotok szerint, magasztosítsátok fel az elhívásaitokat, alázkodjatok meg Isten előtt, forduljatok hozzá titokban, és Ő majd előkészíti az utat számotokra.⁹

Mégis azt mondom azoknak, akik misszióba mennek, hogy tanulmányozzák a Bibliát, a Mormon könyvét, a Tanok és szövetségek könyvét és valamennyi művünket, hogy megismerjék hitünk alapelveit. Azoknak a fiatal férfiaknak is azt mondom, akik nem most mennek misszióba, hanem előre láthatólag valamikor a jövőben kell menniük, hogy ezek a dolgok sokkal fontosabbak a számukra, mint amilyennek ők azt jelenleg gondolják. Minket az igazságnak kell erősíteni és védelmezni. Meg kell ismernünk azokat az alapelveket, tanokat, és szertartásokat, amelyek Isten egyházával és királyságával kapcsolatosak.

A Tanok és szövetségek könyvében megmondták nekünk, hogy rejtett kincsként kutassunk a bölcsesség után tanulással és hittel egyaránt; hogy megismerjük annak a nemzetnek a történelmét és törvényeit, amelyben élünk, és a föld többi nemzetéét is [lásd T&Sz 88:78-80, 118]. Tudom, hogy amikor a fiatal férfiak a környéken dolgoznak, a kanyonba mennek, a farmon dolgoznak, színházba mennek és így tovább, nem ezekkel foglalkoznak az elméjükben; ellenben, amikor elhívják őket, hogy maguk is vegyenek részt a misszionáriusi munkában, sokan azt kívánják, hogy bárcsak jobban odafigyeltek volna az utasításokra, amiket kaptak, és jobban megismerték volna a Bibliát, a Mormon könyvét és a Tanok és szövetségek könyvét.¹⁰

Mi azt akarjuk, hogy olyan emberek vigyék ezt az evangéliumi üzenetet, akik hisznek Istenben; olyan emberek, akik hisznek a vallásukban; olyan emberek, akik tisztelik a papságukat; olyan emberek, akikben hisznek azok, akik ismerik őket, és akikben Isten is megbízik. (…) Olyan embereket akarunk, akiket eltölt a Szentlélek és Isten ereje. (…) Azok az emberek, akik az élet igéjét elviszik a nemzetekhez, legyenek becsületes, feddhetetlen, erényes és tiszta emberek. Ez az Isten parancsa számunkra, próbáljuk meg és teljesítsük.¹¹

Rettenetes időszak közeledik a föld nemzetei felé. (…) Rosszabb, mint bármi, amit eddig az emberi szív képes volt felfogni - háború, vérontás és pusztítás, gyász és szenvedés, pestis, éhínség és földrengések, és mindazok a csapások, amikről a próféták azt mondták, hogy minden bizonnyal bekövetkeznek. (…) És nekünk, utolsó napi szenteknek meg kell értenünk elfoglalt helyzetünket. (…)

Van néhány olyan dolog, ami néha rendkívül megnehezíti az emberek számára, hogy úgy szolgáljanak missziókat, ahogy azt korábban tették az öregedésnek, a betegségeknek és a körülményeknek köszönhetően. Mégis gyakran szégyelltem el magam, amikor láttam ezeknek a kvórumoknak a cselekedeteit, amelyekre utaltam, amikor elhívták őket, hogy menjenek misszióba. Az egyiknek ilyen kifogása volt, a másoknak meg olyan. Húsz évvel ezelőtt könnyebb volt két vagy háromszáz embert misszióra hívni, mint most, amikor sok ezer ember van az egyházban. Mivel magyarázzátok ezt? Ez részben a létező érdektelenség következménye.¹²

Nagyon sok egészséges férfi van, akik ha csak egy kicsivel több Istenbe vetett hittel rendelkeznének, és felfognák azokat a csapásokat, amik a földre várnak, és a papság felelősségeit, amit Isten ruházott rájuk, akkor készek lennének, hogy legyőzzenek minden akadályt és azt mondják: Itt vagyok, küldj engem; szeretnék az emberiség családjának javára válni! Ha Jézus eljött felkutatni és megmenteni azokat, akik elvesztek, hadd hajtson engem is ugyanez a vágy.¹³

Én magam sok százezer mérföldet tettem meg, hogy hirdessem az evangéliumot erszény és batyu nélkül, az Úrban bízva. Cserbenhagyott Ő engem valaha is? Nem, sohasem. Mindig gondoskodott rólam, amiért úgy érzem, dicsérnem kell Istent az én Mennyei Atyámat. A munkáját végeztem, és Ő azt mondta nekem, hogy támogatni fog ebben. Ő eleget tett a belé vetett bizalmamnak, és ha én nem teszek eleget az enyémnek, remélem megbocsát nekem és segít megjavulnom. Azonban az Úr igaz és hithü volt, és soha nem voltam híján ételnek, italnak vagy ruhának, és mindig el tudtam utazni oda, ahová akartam.¹⁴

Sokkal jobban megbízok azokban az emberekben, akik úgy mennek innen el, hogy gyengének és alkalmatlannak érzik magukat, mint azokban, akik úgy érzik, hogy jól informáltak, és bármit és bárhol képesek tanítani. Miért? Mert ha az emberek magukban bíznak, akkor gyenge támaszban bíznak; de ha az Úrban bíznak, akkor soha nem fognak kudarcot vallani. (…) Az Úr mindenek felett áll, figyelemmel kíséri az embereit, és ha ezek a testvérek továbbra is Istenben bíznak …, akkor velük lesz a Szelleme, meg világosítja az elméjüket, megnöveli a teljesítményüket, bölcsességet és intelligenciát ad nekik, amikor szükségük lesz rá. Nem kell nyugtalankodniuk a világ bölcsessége miatt, mert a világon nincs olyan bölcsesség, ami felérne azzal, amit az Úr ad az Ő szentjeinek; és amíg ezek a testvérek távol maradnak a gonosztól, a vallásuk szerint élnek, és ragaszkodnak az Úrhoz azáltal, hogy betartják a parancsolatokat, addig nem kell félniük a következményektől; ez minden szentre vonatkozik csakúgy, mint ezekre a testvérekre.¹⁵

Bármilyen érzéseik is legyenek, a misszionáriusok az irgalom angyalaiként indulnak útnak, az evangélium drága magvainak hordozóiként, és ők lesznek az eszközök, akik a sötétségből sokakat kivezetnek a világosságba, a hibákból és a babonákból az életre, a világosságra, az igazságra és az intelligenciára, és végül a felmagasztosulásra a mi Istenünk Celesztiális királyságában.

Amikor ezek a testvérek elmennek, lehet, hogy ez új munka lesz a számukra. A korok hibáival kell majd csatázniuk, előítéletekkel kell harcolniuk, amikről ők maguk azt állították, hogy különösen nagy hatással voltak rájuk; olyan embereknek kell majd prédikálniuk és olyanokkal kell vitatkozniuk, akiket nem érdekel az igazság, még kevésbé a vallás, amit magunkénak vallunk - ezek az elderek mégis elmennek az Úr Jézus Krisztus kiküldött hírnökeiként. Elmennek kihirdetni, hogy Isten megkezdte a munkáját a földön, hogy Ő szólt a mennyekből, és hogy a Mindenható látomásai megnyíltak a számunkra; a korok világossága kinyilatkoztatik a Mindenható szolgái számára, a sötétség, amely korszakokon át az egész világot beborította feloszlik; és Izráel e kiválasztott elderei elküldettek, hogy hirdessék az üdvözülés örömhírét a föld sötétségben és tudatlanságban élő nemzetei számára. (…) Elmennek, és örvendezve térnek vissza, drága kévéket hozva magukkal, és áldani fogják Izráel Istenének névét, hogy abban a kiváltságban volt részük, hogy figyelmeztethették ezt a nemzedéket.¹⁶