Örök igazság

Isten embere, miközben az [igazság] széles emelvényén áll, az igazság köpenyével övezve, hittel tekint a jövőbe, széthúzza az örökkévalóság függönyeit, leleplezi a mennyek titkait és a megszámlálhatatlanul sok év sötét útjait, meglátja a hatalmas Elohim céljait, ahogy fenségesen, erőteljesen és dicsőségesen előre haladnak. Ezért rövid ideig élve, a múltat, a jelent és a jövőt meglátva, magát örökkévaló lénynek látja, jogot formálva az Istennel való rokonságra, illetve Isten fiának látja magát, isteni szikrának, amely az Ő örökkévaló tüzének lángjából pattant ki. Letekint a világra és az emberre, a különféle állapotaiban, ismeri a valódi érdekeit, és a celesztiális Atyjától származó értelemmel megérti eredetét és rendeltetését. (…)

Intelligenciája, amelyet Isten világít és valósít meg, kitágul, mint a világ, és szétterjed az űrben; törvényei a szeretet törvényei; szabályai a jog szabályai mindenki számára. Szereti a felebarátait, és jót tesz velük; szereti az Istenét, és ezért imádja őt; látja az igazság erejét, amely Isten világosságához hasonlóan szétterjed az űrben, bevilágít minden világot, és eljut oda, ahol az emberek vagy az angyalok, Isten vagy a szférák ismertek; ragaszkodik hozzájuk. Az igazság az ő sisakja, pajzsa, védelme, sziklája, oltalma; mindene az időben és az örökkévalóságban. Az emberek bolondnak nevezik, mert nem tudják őt a butaságaikkal irányítani, és nem követi az ő romlott és pusztító példáikat. És miközben ők árnyakat kergetnek, ő megérti azt, aminek valós értéke van. Amíg ők megelégszenek egy zavaros, terpeszkedő vallással, ami egy ideig divatos, de semmi köze nincs az örökkévalósághoz, és megsemmisíti az ember legmagasabb, legnemesebb tantételeit, ő bátran elismeri Istent; és elismerve Őt bátorkodik engedelmeskedni Neki és megvallja azt a hitet, amelyet Isten adott neki. Igyekszik minden emberi és isteni igazságot megkapni. Nincs kedvenc véleménye, amit fenntart, vagy kedvenc hitvallása amit védelmez. Nincs semmi veszteni valója, csak a hibák, és nincs semmi nyerni valója, csak az igazság. Úgy ás, dolgozik és kutat utána, mintha rejtett kincset keresne; és amíg mások megelégednek a szalma pelyvájával, ő megragadja mindenjónak a magját, lényegét és velejét, és ragaszkodik mindazokhoz a dolgokhoz, amelyek nemesítik és felmagasztalják az emberiség családját. (…)

Isten ősi emberei örvendeztek az igazságban? Mi is örvendezünk. Voltak kinyilatkoztatásaik és látomásaik? Nekünk is vannak. Prófétáltak? Mi is prófétálunk. Érintkezésben állt velük Isten? Velünk is. Prófétának a mindenek újjáteremtéséről? [Lásd Ap. csel. 3:21.] Mi azt mondjuk, hogy ez már a küszöbön áll. Prófétáltak Isten királyságáról? Mi segítünk azt felépíteni. Részesültek az angyalok szolgálatában? Mi is részesülünk. Voltak prófétáik, apostolaik, lelkipásztoraik, tanítóik és evangélistáik? Nekünk is vannak. Rendelkeztek a prófétálás és a kinyilatkoztatás szellemével? Mi is rendelkezünk. Várták a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, második eljövetelét és dicsőséges megjelenését? Mi is várjuk. Várták azt, hogy Isten megtisztítsa a földet a gonosztól és bevezesse az igazlelküség uralmát? Mi is várjuk. Várták, hogy Jézus és a szentjei uralkodjanak a földön? Mi is várjuk. Lényegében minden dolgot várunk, amit ők, mindent meg akarunk tudni, amit ők is tudtak, és el akarjuk végezni azokat a dolgokat, amelyekről prófétáltak, a nagy beteljesedést, vagyis mindenek újjáteremtését. Az emberek hazudhatnak, fecseghetnek és mellébeszélhetnek; de nem akadályozhatják meg Isten terveit, és egy pillanatra sem állíthatják meg az örökkévaló igazság fejlődését, mert ennek pályája előrehalad; ELŐREHALAD, ELŐREHALAD, és dacol minden ellenkezéssel. (…)

Az örökkévaló igazság mindenható ereje sértetlenül áll majd a gyülekező seregek előtt, és a nemzetek tudni fogják, hogy Isten uralkodik a mennyekben.⁵

Az igazság, az örökkévaló igazság a keresztény ember reményének alapja: ez az egyetlen biztos szikla, amire építhet. Elhagyva ezt azért, hogy néhány kedvenc dogmát támogasson, a hűtlenség, a kételkedés, a hibák, és a tévedés útvesztőjébe esik, amely egyben a pusztuláshoz vezető út. Isten ereje mindig azokkal lesz, akik szeretik az igazságot és megtartják azt.⁶

Az evangéliumot arra szánták, hogy igazságról igazságra, és intelligenciáról intelligenciára vezessen minket, amíg be nem teljesül az a szentírás, ami szerint úgy fogunk látni, ahogy O lát minket, úgy ismerünk, ahogy O ismer minket [lásd T&Sz 76:94]. Amíg az egyik embernek nem kell majd azt mondania a másiknak, hogy ismerjétek meg az Urat, mert megismerik Őt, kicsinytől fogva nagyig [lásd Jeremiás 31:34], amíg Isten világossága és intelligenciája mindenkire kiárad, és minden ember az örökkévaló igazság napfényében fürdőzik.⁷

Ami a vallásunkat érinti, amondó vagyok, az igazság és az intelligencia minden tantételét magába foglalja, ami ránk mint erkölcsi, szellemi, halandó és halhatatlan lényekre vonatkozik, amely erre és az elkövetkező világra vonatkozik. Mi minden igazságra nyitottak vagyunk, mindegy honnan jön, honnan származik, és ki hisz benne. Amikor az igazságot megelőzi a „minden” szócska, akkor az minden dolgot magába foglal, amely valaha is létezett, vagy létezni fog, amelyet ismerni fognak az emberek az időben és az örökkévalóság végtelen korszakaiban. És minden intelligens lény kötelessége, akik felelősséggel és engedelmességgel tartoznak Istennek a cselekedeteikért, hogy kutassák az igazságot, és hagyják, hogy hatással legyen rájuk és a tetteikre, és az élet általános dolgaira, amely mentes minden elfogultságtól vagy előre kialakított véleménytől, bármilyen tetszetősek és jól hangzóak legyenek is azok.

Mi, az utolsó napi szentek, hiszünk, először is az evangéliumban, és ez egy óriási dolog, mert az evangélium felölel olyan tantételeket, amelyek mélyebbek, átfogóbbak és távolabb érnek, mint bármi más, amit képesek vagyunk felfogni. Az evangélium tanít minket Isten létezéséről és tulajdonságairól. Továbbá tanít minket az ehhez az Istenhez fűződő kapcsolatunkról és az utódaiként ránk háruló különböző felelősségekről. Megtanítja nekünk a különböző kötelességeket és felelősségeket, amikkel családunknak és barátainknak, a közösségnek, az élőknek és holtaknak tartozunk. Feltárja nekünk a jövővel kapcsolatos tantételeket is. Sőt, az egyik régi tanítvány szavai szerint világosságra hozza „az életet és a halhatatlanságot” [2 Timótheus 1:10], kapcsolatot teremt Isten és mi közöttünk és felkészít minket egy felmagasztosulásra az örökkévaló világban.⁸

Isten nagyszerű és dicsőséges igazságokat nyilatkoztatott ki nekünk, és készen áll, hogy még többet nyilatkoztasson ki, ha hagyjuk, hogy Ő vezessen és irányítson minket. Kövessük azt a tantételt, amelyet Jézus folyamatosan tanított - vagyis, hogy megtegyük az Atya akaratát, aki a mennyben van, aki azt mondta, hogy „nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a kik elküldött engem, az Atyáét” [János 5:30]. Azért vagyunk itt, amiért Ő is itt volt, és legalább annyira elkötelezettek vagyunk, mint amennyire Ő volt, hogy megtegyük Mennyei Atyánk akaratát. Vessük magunkat alá Isten törvényének, Isten igéjének és Isten akaratának.⁹

Az igazságot mindig ellenezték az emberek gyermekei, kapcsolatba kerül a romlott szívekkel és a gonosz cselekedetekkel. A prófétákat mindig üldözték; és miért? Mert el merték mondani az Úr igéjét az embereknek. István erről a témáról azt mondta: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét; kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek.” [Ap. csel. 7:52] „De ebben a korban - mondják az emberek - mi tudjuk, hogy ők gonoszok voltak, és mi nem tettük volna meg azt.” Ezt mondták a zsidók is Jézusnak, és mégis keresztre feszítették. (…)

Az Úr úgy visszaállította az evangéliumot, ahogy az az ősi apostolok idejében létezett. Ez az evangélium nem egyezik az emberek módszereivel, amely viszályokkal teli és változó; és ahelyett, hogy becsületes ember módjára tudomásul vennék az igazságokat, amelyeket a Biblia tartalmaz, amelyben állításuk szerint hisznek, de valójában nem, megpróbálják leplezni az ingadozó és a Bibliával ellentétes módszereiket, és az önelégültség leplébe burkolóznak. (…) Az igazság azonban előre halad; azok, akiknek becsületes a szívük, felébrednek a szendergésből; Isten céljai tovább haladnak; Isten királyságát megalapítják, és … az igazság büszkén és egyenesen fog állni, … nincs olyan erő, amely megállíthatná a fejlődésben.¹⁰

Most mesélek nektek azokról az érzéseimről, amiket akkor éreztem, amikor először jöttem az egyházba. Már nagyon régen volt. Amikor először hallottam az evangéliumot, késztetést éreztem annak beismerésére, hogy van benne valami ésszerű. Már csaknem abban reménykedtem, hogy nem igaz. „Ha igaz - mondtam, őszinte ember létemre arra kényszerülök, hogy engedelmeskedjek neki, különben nem bízhatok magamban.” Amikor tanulmányoztam a témát, és meggyőződtem arról, hogy igaz, azt mondtam: „Én támogatom; be kell fogadnom; nem utasíthatom vissza az örökkévaló igazság tantételeit.” Mi több, elmondhatom, hogy nem emlékszem olyan alkalomra az életemben, amikor ha valaki olyan igazságot tárt elém, amit nem lehet kétségbe vonni, akkor annak ne lettem volna kész engedelmeskedni, és ez így van ma is.

Ha egy ember a vallásos világban, vagy a politikai világban, vagy a tudományos világban elém tár egy tantételt, amely igaz, akkor készen állok arra, hogy elfogadjam azt, tekintet nélkül arra, hogy honnan származik. Nos, kérdezi az egyik, te hiszel a Bibliában? Igen. Hiszel a Mormon könyvében? Igen. Hiszel a Tanok és szövetségekben? Igen. Minden olyanban hiszek, amit Isten valaha is írt vagy szólt, mindenben, amiről feljegyzéseink vannak, és kész vagyok mindent elhinni, amit az emberiség családjával közölni fog. Azt valljuk, hogy az összes igazságban hiszünk, és az összes igazság vezet minket.¹¹

Amikor ebbe az egyházba jöttem, várható volt, hogy üldözni fognak és száműznek. Vártam, hogy a népet is üldözni fogják. De hiszem, hogy Isten szólt, hogy az örökkévaló tantételeket kinyilatkoztatták, és Istennek van egy műve, amit véghez kell vinni, amely ellentétben áll az emberek gondolataival, nézeteivel és véleményével, és nem tudtam, nem fog-e az életembe kerülni, mielőtt a végére érek. (…) Ha egykor megölték Jézust, akkor hát ugyanaz az érzés és hatás nem jár-e hasonló következményekkel ezekben az időkben? Amikor belekezdtem az egészbe, mindent számításba vettem, és készen álltam, hogy szembenézzek vele.¹²

Az Úr egyszerű dolgok által képes törődni a népével és képes megszabadítani őket, de fenntartás nélkül hinniük és bízniuk kell benne; és amikor nehézségekkel kell szembenézniük, nem szabad félniük áldozatokat hozni az igazság megőrzésének érdekében - akkor minden rendben lesz velünk, akár élünk vagy halunk, az időben vagy az örökkévalóságban egyaránt.¹³

Mi az igazságot keressük. Kutatni kezdtünk utána, és folyamatosan azt kutatjuk. És ha bármely igaz tantételre lelünk, amelyet egy ember, Isten vagy a szent angyalok nyilatkoztattak ki, befogadjuk azt és részévé tesszük a hitvallásunknak.¹⁴

Egy embernek az igazság keresése közben nincs különleges rendszere, amit fenn kellene tartania, nincs különleges dogmája, amit meg kellene védenie, vagy elmélete, amit támogatnia kellene. Minden igazságot befogad, és az említett igazság úgy fog ragyogni, és úgy fogja fényes sugarait kiönteni az összes teremtményre, ahogy a nap ragyog az égen. Ha az emberek megszabadulnak az elfogultságuktól és az előítéleteiktől, és imádsággal és lelkiismeretesen kutatják az igazságot, meg fogják találni azt, bárhová is összpontosítják a figyelmüket.¹⁵

Az egyik nagy ok, amiért az emberek oly gyakran botladoztak a filozófiai kutatásaikban az, hogy a saját bölcsességükkel keresték azokat, saját intelligenciájukat dicsőítették, és nem Istentől kérték azt a bölcsességet, ami betölti és irányítja a világegyetemet, és ami minden dolgot szabályoz. Jelenleg az az egyik nagy gond a világ filozófusaival, hogy az ember jogot formál arra, hogy ő a feltalálója mindennek, amit felfedez. Bármely új törvényt vagy tan tételt, amit esetleg ő fedez fel, magának tulajdonít, ahelyett hogy Istennek adná a dicsőséget.¹⁶

Számomra semmi nem értékesebb az örökkévaló igazság tantételeinél; az örök élet tantételeinél, az örök üdvözülés és az Isten királyságában való örök felmagasztosulás tantételeinél. De a mi dolgunk, hogy megértsük azokat, mert ha nem értjük meg azokat, nem számít, milyen hatalmasak az igazságok, nem válhatnak a hasznunkra.¹⁷

Nyitottak vagyunk minden igazság befogadására, bármilyen természetű legyen is az, és vágyakozunk megszerezni és birtokolni azokat, és úgy kutatni utánuk, mintha rejtett kincset keresnénk. Vágyunk arra, hogy használjuk az összes tudást, amit Isten ad nekünk, hogy birtokunkban legyen az összes intelligencia, amelyet másoknak adott; és tőle kérjük, hogy nyilatkoztassa ki számunkra az akaratát azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket a legjobbnak gondoltak arra, hogy elősegítse az emberi társadalom boldogságát és jólétét.

Ha vannak jó tantételek, vagy erkölcstanok, amelyek még nincsenek a birtokunkban, akkor vágyunk azokat elsajátítani. Ha van valami a tudományos világban, amit még nem értünk, akkor vágyunk azt megismerni. Ha van a filozófiának olyan ága, amelyet az emberiség jólétének elősegítésére szántak, és mi még nem szereztük meg azt, akkor azt szeretnénk megszerezni. Ha van valami, ami a nemzetek, ha úgy tetszik, a politika igazgatásával és kormányzásával kapcsolatos, és mi még nem ismerjük, vágyunk megszerezni azt. Ha vannak olyan vallásos gondolatok, teológiai igazságok, Istennel kapcsolatos tantételek, amiről még nem tanultunk, megkérdezzük az emberiséget, és Istenhez, a mi Mennyei Atyánkhoz imádkozunk, hogy világítsa meg az elménket, hogy felfoghassuk, tudomásul vehessük, elfogadhassuk azt, és hogy arra méltóan éljünk, a vallásos életünk részeként. Ennélfogva az elképzeléseink és a gondolataink olyan messzire terjednek, mint a széles világ, magába foglalva mindent, ami a világosságra, az életre vonatkozik, vagyis az e világi létre vagy az eljövendő világ létére vonatkozik. (…) Gondolataink az örökkévaló világokban élő Istenek intelligenciáját kutatják. Mindent magukba foglalnának, ami jó, nemes, kitűnő, boldogító, és amit az emberiség családja jólétének elősegítésére szántak.

Nem emberek és nem is az emberek egy csoportja mutatta meg nekünk azt az ösvényt, amin haladunk, ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Nincsenek a világon olyan dogmák sem elméletek, amire állításunk szerint figyelünk, kivéve ha igazolni lehet azokat az örökkévaló igazság tantételeivel. Gondosan szemügyre veszünk, tanulmányozunk, kritizálunk és megvizsgálunk minden olyan dolgot, amely elénk kerül, és addig, amíg képesek vagyunk felfogni bármely létező igazságot, örömmel tekintjük annak a rendszernek a részeként és részleteként, amellyel kapcsolatban állunk.¹⁸

Ha van igazság a mennyben, a földön vagy a pokolban, én be akarom fogadni azt; nem érdekel milyen formában jut el hozzám, ki hozza azt, és ki hisz benne; legyen az népszerű vagy népszerűtlen. Igazsággal, örökkévaló igazsággal szeretném körbe venni magam.¹⁹