Kinyilatkoztatás a Szentlélek által

A Szellemnek az emberen végzett munkájával kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmeteket arra tényre, amit általában minden gondolkodó ember ért, azaz nem számít, milyen gonosz lehet egy ember, hogy milyen messze távolodott a helyes úttól, az ilyen ember is általában csodál és tisztel egy jó, egy becsületes embert és egy erényes embert; és az ilyen ember gyakran mondja azt, hogy: bárcsak úgy tehetnék, ahogy az az ember, de én nem tudok; bárcsak a helyes úton haladnék, de a gonosz uralkodik felettem. Nem tudják nem tisztelni a jót és a becsületességet, még akkor sem, ha őket magukat nem a becsületesség és az erény tantételei kormányozzák. Ugyanez a szellem, amely minden egyes embernek megadatik akkor is, ha nem ismeri az evangéliumot, megnyilvánult a világ különböző korszakaiban. (…)

Azonban óriási különbség van e szellem és érzés között, amely az embereket jó cselekedetekre vezeti, és amelyet határozottan Isten Szelleme részének neveznek, amely minden embernek megadatik, hogy hasznukra váljon, és a között, amelyet a szentírások a Szentlélek ajándékának neveznek.⁴

Mindig jelen volt és van is egy szellem szerte a világban, amely valóban Isten Szellemének egy része, amely vezeti az emberiséget, sok esetben, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a gonosz között, illetve a helyes és a rossz között. Van lelkiismeretük, amely vagy hibáztatja őket, vagy pedig elnézi nekik a cselekedeteiket; és jóllehet az emberiség világa nagyon gonosz és nagyon romlott, mégis azt találjuk, hogy majdnem minden ember, noha maga nem mindig tesz jót, megbecsüli másokban a jó cselekedeteket.

A szentírások azt mondják, hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem”. (Ap. csel. 17:26-27) A szentírások továbbá azt mondják, hogy Ő a Szellemét mindenkinek a hasznára adta [lásd 1 Korinthusbeliek 12:7]. Elég nagy különbség van azonban az általuk elfoglalt és az általunk elfoglalt pozíció között. Mi többel rendelkezünk, mint Isten Szellemének az a része, ami minden embernek megadatik, és ezt a Szentlélek ajándékának hívják, amelyet Krisztus evangéliuma alapvető tantételeinek betartásával lehet elnyerni, Isten szolgáinak kézrátétele által.⁵

Amikor a régi időkben az emberek között hirdették az evangéliumot, azt mondták neki, hogy bánják meg a bűneiket; keresztelkedje- nek meg Jézus nevében a bűneik bocsánatára, és azután helyezzenek kezeket a fejükre a Szentlélek befogadása céljából [lásd Ap. csel. 2:37-38], Továbbá azt is elmondták nekik, hogy mit tesz ez a Szentlélek; veszi Isten dolgait és azokat megmutatja nekik. Ezáltal az idős emberek álmokat álmodnak, a fiatal embereik pedig látomásokat látnak; és ez fog nyugodni Isten szolgáin, szolgálólányain, és ők prófétáinak majd [lásd Ap. csel. 2:16-18; lásd még Jóel 2:28-29].

Ezek annak a Szellemnek, név szerint a Szentléleknek a művei, amely Istennel az Atyával, és Istennel a Fiúval lakik. Ez a Szellem hoz minket kapcsolatba Istennel, és ez nagy mértékben különbözik a szellemnek attól a részétől, amely minden ember javára adatott. (…)

Az a feladta, hogy elvezessen minket minden igazságra, és hogy emlékeztessen minket a múltra, a jelenre és a jövőre. Fontolóra veszi a jövőt és olyan dolgokat tár fel, amelyekre eddig még nem gondoltunk, és ezek a dolgok konkrétan le vannak írva a Bibliában, a Mormon könyvében és a Tanok és szövetségek könyvében. Ebben rejlik a különbség köztünk és mások között, és ez így volt régen is.⁶

Hisszük, hogy az embernek kapcsolatba kell kerülnie Istennel; hogy az ember kinyilatkoztatásokat kapjon Tőle, mert ha nem hat rá a Szent Szellem sugalmazásának hatása, akkor semmit nem tudhat meg Isten dolgairól. Nem érdekel, hogy mennyire tanult egy ember, vagy menynyit utazott az életében. Nem érdekel mihez van tehetsége, esze vagy különleges képessége, vagy melyik egyetemen tanult, milyen széles látókörrel rendelkezik, illetve hogyan ítéli meg a többi dolgot; Isten Szelleme nélkül nem érthet meg bizonyos dolgokat, és ez szükségszerűen előtérbe helyezi azt a tantételt, amelyre korábban hivatkoztam, vagyis a kinyilatkoztatás szükségszerűségét. Nem a régi idők kinyilatkoztatásai, hanem a jelen kinyilatkoztatásai és a közvetlen kinyilatkoztatások azok, amik majd vezetik és utat mutatnak mindazoknak, akik az élet minden területén rendelkeznek vele itt, és az ezután következő örökkévaló életben.⁷

Eszméinket nem teológusoktól kaptuk, nem tudósoktól, nem világi hírneves vagy magas rangú emberektől, illetve vallási testülettől vagy tanácstól, hanem a Mindenhatótól, és minden életért, minden igazságért és minden intelligenciáért, ami a múltra, a jelenre vagy a jövőre vonatkozik az O lekötelezettjei vagyunk. Ezért érezzük, hogy tőle függünk. (…)

Senki sem ismeri Isten dolgait, csakis Isten Szelleme által [lásd 1 Korinthusbeliek 2:11]; és ha az Atya nem nyilatkoztatná ki ezeket, akkor valóban tudatlanok lennénk. (…) Azáltal, hogy akaratát kinyilatkoztatta az embernek, Joseph Smith-nek, ahogy azt régen más embereknek is tette, szükségszerűvé vált, hogy az akaratát minden nemzettel, nemzettséggel, nyelvvel és néppel tudassák, hogy az emberek értesüljenek azokról a dolgokról, amelyeket O nyilatkoztatott ki az emberiség üdvözülése és felmagasztosulása érdekében. Ezért választották el a Tizenkettőt. Milyen célból? Azért, hogy bemutassák az evangéliumot a föld minden nemzetének, és hirdessék az élet tantételeit olyan formában, ahogy azok Istentől jönnek. (…)

A népnek tett bizonyságuk az, hogy Isten szólt, hogy az evangélium visszaállíttatott; elmagyarázzák, hogy mi az evangélium; az embereket bűnbánatra szólítják és arra, hogy keresztelkedjenek meg Jézus nevében a bűnök bocsánatára, megígérvén, hogy az engedelmesek megkapják a Szentlélek ajándékát. (…) Mivel részeseivé váltak ennek a szellemnek, megnyílt a kapcsolat közöttük és Mennyei Atyjuk között az Urunkon, Jézus Krisztuson keresztül, és mivel ez a szellem inspirálja őket, az imáik felszállnak az egész föld Istenéhez; és megtanulják, hogy bízzanak Benne és engedelmeskedjenek a törvényeinek.⁸

A Biblia jó. (…) A Mormon könyve és a Tanok és szövetségek jók, ezek a könyvek útjelzők. De a tengerésznek, aki nekivág az óceánnak, biztosabb tudásra van szüksége. Ismernie kell az égitesteket, és figyelembe kell vennie azokat azért, hogy a bárkáját [vagy a hajóját] pontosan tudja kormányozni. Ezek a könyvek jók példáknak, irányadó eseteknek és kutatásra, valamint bizonyos törvények és tantételek kifejlesztéséhez. De ezek nem érintenek, nem érinthetnek minden olyan esetet, amelyet meg kell ítélni vagy amit rendbe kell hozni.

Élő fára van szükségünk - egy élő forrásra -, élő intelligenciára, az élő papságból kiindulva, mely a mennyben van, az élő papságig, mely a földön van. (…) Attól fogva pedig, hogy Ádám először került kapcsolatba Istennel, … egészen addig, ameddig János került kapcsolatba vele Pathmos szigetén, vagy Joseph Smith előtt megnyílt a menny, mindig is szükség volt új kinyilatkoztatásokra, amik azon adott körülményekhez igazodtak, amelyekben az egyházak vagy egyének vannak.

Ádám kinyilatkoztatásai nem mondták meg Noénak, hogyan építse meg bárkáját; és Noé kinyilatkoztatásai sem mondták meg Lóinak, hogy hagyja ott Sodomát; és ezek egyike sem beszélt Izráel gyermekeinek Egyiptomból történő kivonulásáról. Mindegyikük saját magának nyert kinyilatkoztatást, és így történt ez Ésaiással, Jeremiással, Ezékiellel, Jézussal, Péterrel, Pállal, Jánossal és Josephfel. És így kell ennek velünk is történnie, mert ha nem, akkor hajótörést szenvedünk.⁹

Nagyon sok ember, és azok is, akik kereszténynek vallják magukat, gúnyosan kinevetik a jelenlegi kinyilatkoztatások gondolatát. Ki hallott már igaz vallásról az Istennel való kapcsolattartás nélkül? Számomra ez a legképtelenebb dolog, ami az emberi elmében megfoganhat. Nem csodálkozom azon, hogy amikor az emberek általában elvetik a jelenlegi kinyilatkoztatások tantételét, akkor a kételkedés és hitetlenség ilyen aggasztó méreteket ölthet. Nem csodálkozom azon, hogy milyen sok ember nézi le a vallást, és valami olyasminek tartják, ami nem érdemli meg az intelligens lények figyelmét, ugyanis kinyilatkoztatás nélkül a vallás csak szemfényvesztés és bohózat. Ha egy vallás nem tud engem Istenhez vezetni, és vele harmóniába hozni, és a halhatatlanság és az örök élet tantételeit feltárni az elmémnek, akkor nekem ahhoz semmi közöm nincsen.

A jelenlegi kinyilatkoztatások tantétele tehát a mi vallásunk valóságos alapja. (…) Én nemcsak azokat a szentírásokat fogom kutatni, amelyekkel most rendelkezünk, hanem minden olyan kinyilatkoztatást is kutatni fogok, amelyet Isten adott, most ad vagy adni fog útmutatásként és iránymutatásként a népének. Ezek után pedig én tisztelem az Adományozót, valamint azokat is, akiket nagyra becsült eszközeként használ arra, hogy kihirdesse és ismertesse ezeket a tantételeket; és én arra törekszem, hogy azok a tantételek vezessenek, amelyeket a szent ige tartalmaz.¹⁰

Nincs olyan pozíció, amelyet az életben betölthetünk - sem apákként, sem anyákként, sem gyermekekként, sem urakként, sem szolgákként, sem pedig Izráel eldereiként a szent papságot viselve, minden járulékával együtt -, amiben nekünk folyamatosan ne lenne szükségünk az Úrtól áradó bölcsességre és az általa átadott intelligenciára, hogy tudhassuk hogyan kell helyesen eleget tenni az élet különféle kötelességeinek és hivatásainak, és hogyan teljesítsük a ránk háruló különféle kötelezettségeket. Ezért kell az embernek egész álló nap, minden nap és minden héten, minden hónapban és évben és minden körülmények között az Úrra támaszkodnia, és a Tőle áradó Szellem kell, hogy vezesse, hogy ne hibázzunk - hogy ne tegyünk semmi rosz-szat, ne mondjunk semmi rosszat, és ne gondoljunk semmi rosszra; őrizzük meg mindig a Szellemet, amelyet csakis a tisztaság, a szentség és az erény tarthat meg, folyamatosan engedelmesen élve Isten törvényei és parancsolatai iránt.¹¹

Kérdezzétek meg tehát magatoktól, hogy amikor érdemesek vagytok a kiváltságaitokra, amikor Isten Szelleme megérintette az elméteket, és az Úr gyertyája világította meg a lelketeket amikor a mennyek intelligenciájával, és az örökkévaló igazság világosságában jártatok, nem éreztétek-e ezekben a pillanatokban mindig késznek magatokat arra, hogy teljesítsetek bármely kötelességet, amit megköveteltek tőletek, még akkor is, ha nem mindig szívesen vagy saját magatok megelégedettségére láttátok el a feladataitokat. Amikor azonban az elménk a világi dolgokon jár, amikor szem elől vesztjük Isten királyságát és annak érdekeit, dicsőségét valamint az emberiség családjának boldogságát és jóllétét; amikor elsiklunk azon események mellett, amik várakozásainknak megfelelően be fognak következni ezen a földön, és a mellett a szerep mellett, amelyet nekünk ezekben játszanunk kell; amikor elveszítjük szem elől a különféle kötelességeinket apákként, anyákként, férjekként, feleségekként és gyermekként …, és elragadnak minket a saját elképzeléseink, gondolataink és önzésünk; amikor gonosz dolgokat kezdünk művelni, ekkor lesz az, hogy nehezen értjük majd meg Isten dolgait.¹²

Az Úr világi és lelki ügyekkel kapcsolatos kinyilatkoztatásokat is adott nekünk. Ő hozzáfogott Sión felépítéséhez, és királysága megalapításához, és Ő továbblendíti a céljait, betölti a próféták szavait, és a munkája előre halad egészen addig, amíg Isten tervei megvalósulnak.¹³