A hős

Gyere át suli után – mondta Caroline. – Megvan Alisha új CD-je.” (A művész nevét megváltoztattuk.) Elállt a lélegzetem. „Rendben!” Habár tudtam, hogy nagymama elvisz szombaton vásárolni a szülinapomra, nem tudtam olyan sokáig várni. Alig vártam, hogy azonnal hallhassam az új CD-t.

Alisha volt a hősöm. Caroline és én utánoztuk őt, hajkefét tartottunk a kezünkben mikrofon gyanánt, és együtt énekeltünk vele a zenéjére. Anyu néha megkért, hogy legyünk csendesebbek, de nem bánta annyira a zajongásunkat, mert Alisha zenéje nagyon jó volt. Alisha vallásos volt – olvastam egy magazinban.

Iskola után besiettem a szobámba és befejeztem a házi feladatomat. Alisha mosolya ragyogott le rám arról a poszterről, mely az íróasztalom fölé van ragasztva.

Amikor végre átszökdeltem az utcán Caroline házához, kezembe nyomta a CD borítót, és lelkesen ezt kérdezte: „Ugye milyen szép?”

Bólintottam, de furcsa érzés volt a gyomromban. Alisha nem mosolygott ezen a képen; arckifejezése inkább gúnyos volt. És még soha nem láttam így öltözni egyetlen képen sem.

„Nem gondolod, hogy az öltözéke kicsit kihívó?” – kérdeztem.

Caroline összehúzta a szemöldökét. „Igen, de talán az egyházát nem érdeklik az ilyen dolgok. Valószínűleg nem tud jobbat. Most pedig figyelj – ez a kedvenc dalom!” Megnyomta a lejátszás gombot, mialatt én végigfutottam a CD borítójára nyomtatott dalszövegen. Megnyugodtam, amikor láttam, hogy egyetlen durva szó sincs benne.

„Látod? Ez egy jó CD” – mondtam magamnak. Azonban egy lehangoló érzés hazáig kísért aznap este.

****

Szombat reggel rajzfilmeket néztem, amíg vártam, hogy nagymama eljöjjön értem és elmenjünk a vásárlókörutunkra. Az egyik reklám közben a műsorvezető bemondta, hogy a műsor végén bemutatják Alisha új videoklippjét.

Ahogy a zene elkezdődött, anyu lépett be a nappaliba. „Mit nézel?” Mosolygott és leült.

„Ez Alisha új videoklippje.” Megpróbáltam közömbösnek hallatszani.

Anyu mosolya eltűnt, amikor meglátta Alishát keresztültáncolni a képernyőn. Rám nézett, és felhúzta a szemöldökét.

Fészkelődni kezdtem. „Csak mert ilyen ruhában van, nem jelenti azt, hogy a dal is rossz.”

„Biztos vagy benne?”

Azt kívántam, bárcsak felgyorsulna a videó, és vége lenne már, de az csak ment tovább. Végül kikapcsoltam a TV-t. Anyu csendben figyelt engem.

„Elolvastam a dalszöveget – motyogtam. – Nem volt benne egyetlen durva szó sem.”

Rámutatott a sötét tévé-képernyőre. „De Alisha még így is üzenetet küld. Nem kell csúnya szavakat mondanod, hogy elűzd a Lelket.”

Egy érzés belül azt mondta, hogy anyunak igaza van. Talán nem értettem meg, mit sugallt Alisha, azonban a Szentlélek tudta – és a hatása már nem volt érezhető.

Becammogtam a szobámba, és ránéztem a poszteren vigyorgó Alishára. Nem vigyorogtam vissza. Miért változott meg a hősöm?

Egy autó dudált a kocsifelhajtón, így lenyeltem a torkomban növekvő gombócot, és kiszaladtam.

„Szia, szülinapos! – üdvözölt nagymama, ahogy bemásztam hozzá a kocsiba. – Hová menjünk?”

Egész héten tudtam erre a választ, most azonban már nem voltam ebben biztos. „Hadd gondolkodjam egy pillanatra!”

Eszembe jutott, amit Caroline mondott Alisháról: „Valószínűleg nem tud jobbat.” Jó kifogásnak hangzott, de tudtam, miért nem volt az – mert én tudtam jobbat!

A sötét érzés kezdett eloszlani, ahogy felismertem valami fontosat. Isten lánya vagyok, és nincs szükségem még egy hősre. Miért kellene csodálnom olyasvalakit, aki nem tudja magáról, hogy kicsoda? „ Nekem kellene Alisha hősének lenni” – gondoltam kuncogva. Nagymama kérdőn tekintett rám.

„Elmehetünk egy ruházati boltba? – kérdeztem. – Már majdnem kinőttem a kedvenc kék vasárnapi ruhámat.”

„Jó ötlet. Nagyon csinos vagy kékben.”

Elmosolyodtam. A bennem ragyogó Lélek is csinossá tesz – csinosabbá, mint amilyen egy híres popsztár valaha is lehet.

„Azok a döntések, amiket most hoztok, meg fogják határozni az életetekben és az örökkévalóságban bekövetkező események nagy részét.”

Az Első Elnökség, A fiatalság erősségéért (2001), 2. o.