Mormon vagy?

Második főiskolai évem alatt diák asszisztensként dolgoztam az egyetemi könyvtárban. Decemberben egy nap egy másik diák asszisztens mellé osztottak be dolgozni. Soha nem láttam őt azelőtt, ezért munka közben megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni. Beszéltünk az iskoláról, munkáról és a családunkról.

Később a délután folyamán elkezdett olyan dalokat énekelni, amelyek megemlítették Istent. Megkérdeztem a vallásáról. Reméltem, hogy ő ugyanezt kérdezi majd tőlem, és így tudok neki az egyházról beszélni. Meg is kérdezte. Nagyon izgatott voltam, mert ez egy remek misszionáriusi lehetőség volt. Nagy mosollyal az arcomon elmondtam neki, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagja vagyok. Meglepettnek tűnt, és nem túl kedves hangnemben ezt felelte: „A mormonok? Mormon vagy? Azok nem hisznek Jézus Krisztusban.”

Rossz volt hallani a szavait. Akármire is számítottam, arra biztosan nem, hogy azt halljam, nem hiszek Jézus Krisztusban. Hallottam már ilyen történeteket, most azonban ez velem történt meg. Mit kellene mondanom? Hogyan válaszolhatok egy ilyen megjegyzésre? Az egyetlen dolog, ami eszembe jutott ez volt: „De hát, ez Jézus Krisztus egyháza!”

Tudtam, hogy el kell ismételnem magamban a fiatal nők jelmondatát – „Légy igaz és becsületes” –, és át kell ültetnem a gyakorlatba. De hogyan?

Tovább mondtam a másik asszisztensnek, hogy egyházunk Jézus Krisztus egyháza, hiszünk benne mint a Szabadítónkban, és tudjuk, milyen szeretettel van Isten gyermekei iránt. Kifejeztem lelkem mélyéből, hogy hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyházának a tagja vagyok, és arra tanítottak, hogy szeressem Őt és kövessem a példáját.

A munkatársam nem akart többet hallani. Rosszallóan válaszolt mindenre, amit mondtam, még akkor is, amikor megpróbáltam megmagyarázni. Ugyanolyan stílusban beszélt a Mormon könyvéről, mint az egyházról. Látszott, hogy nem akar meghallgatni. Én sem akartam meghallgatni, amit ő mond, mert megpróbált vitatkozni velem. Tudtam, hogy nem szabadna tovább magyarázkodnom, ezért a bizonyságomat tettem. Elmondtam neki, hogy tudom , hogy minden, amit mondtam, igaz. Éreztem a szívemben.

Ahogy elhagytam a könyvtárat, azon gondolkodtam, hogyan lehetséges, hogy valaki így beszéljen az egyházról. Arra gondoltam, hogyan éreztem magam, amikor bizonyságomat tettem neki, és hogy engednem kellett volna-e, hogy úgy fejezze ki magát, ahogyan tette. Haragot és félelmet éreztem, és arra gondoltam, mit mondhattam volna. Felbosszantott, és kételkedtem saját lelki szintemben, mert nem változtatta meg az álláspontját. Kudarcot vallottam volna?

Hazafelé úton imádkoztam. Meg akartam szabadulni a negatív gondolataimtól. Meg akartam bizonyosodni mindarról, amit egész életemben tanítottak nekem, és érezni akartam, hogy Mennyei Atya meg van elégedve azzal, amit tettem. Az ima volt a legjobb eszköz, amivel rendelkeztem. Az ima és a Szentlélek segítettek nekem tudni, hogy mit mondjak, és hogyan tegyek bizonyságot a munkatársamnak, valamint segítettek megtudnom, hogy Mennyei Atyám elégedett velem.

Ez az élmény segített nekem nagyobb bizonyossággal tudnom, hogy ez Jézus Krisztus igaz egyháza, és ahogyan Őt üldözték, úgy üldözik az egyházát is. Megtanultam, mennyire fontos szilárd bizonysággal rendelkezni Jézus Krisztus evangéliumáról és az Ő egyházáról.

Azt hiszem, minden fiatal egyháztagnak szilárd bizonyságot kellene szereznie, hogy tanúságot tudjon tenni másoknak attól függetlenül, hogy meg tudja-e változtatni a véleményüket, vagy nem. Amikor bizonyságot teszünk, akkor a bizonyságunk – ennek fejében – erősödni fog, és legalább el tudunk ültetni egy magot mások szívében. Még akkor is, ha nem mutatnak érdeklődést abban a pillanatban, többet tudhatnak meg arról, hogy miben hiszünk.

Ana Lee Graniela López a Cabo Rojo 2. Sz. Egyházközség, Puerto Rico Mayaguez Cövek tagja.

EXTRA! EXTRA!

Erről a témáról további információért lásd a következő cikkeket angol nyelven a „Gospel Library” felirat alatt a www.lds.org oldalon: Richard C. Edgley, „A Disciple, a Friend” ( Ensign , 1998. máj.); Stephen E. Robinson, „Are Mormons Christians?” ( New Era , 1998. máj.); és Robert E. Wells, „We Are Christians Because …” ( Ensign , 1984. jan.)

HOGYAN VÁLASZOLJUNK

Emlékezzetek, az Úr azt mondta: „Ne arra törekedjetek, hogy igémet hirdessétek, hanem arra, hogy megismerjétek azt, és akkor fog majd nyelvetek megoldódni; és akkor, ha úgy kívánjátok, veletek lesz Szellemem és igém, sőt isteni hatalmam is az emberek meggyőzésére.” (T&Sz 11:21)

Miután tanulmányoztad és ismered az egyház alapvető tanait a Szabadítóról, itt van néhány javaslat arra, hogyan tudod elmagyarázni másoknak, hogy keresztény egyházhoz tartozol.

• Magyarázd el, hogy az egyház teljes neve Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza! A többi csak becenév.

• Mondd el, hogy az egyháztagok hisznek a Bibliában, és mutasd meg azokat a részeket a Mormon könyvében, melyek Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot!

• Magyarázd el az evangélium visszaállítását – hogy Joseph Smith egy nagy próféta volt, és ő állította vissza Jézus Krisztus egyházát a földre!

• Vidd el őket a helyi látogatóközpontba, ha lehetséges! Nézzék meg a Szabadítóról készült festményeket és szobrokat, és beszélgessenek a misszionáriusokkal!

• Hívd el őket magaddal istentiszteletre, hogy maguk láthassák, az egyháztagok hisznek a Szabadítóban!

• Mondd el nekik, hogy nagyszerű magyarázatot találnak az egyház alapvető tanairól a www.mormon.org weboldalon a „Gyakran feltett kérdések” címszónál a „Hitelvek és tanok” link alatt.

• Ha nem fogékonyak arra, amit mondasz, ne vitatkozz! Tedd bizonyságodat a Szabadítóról, és mondd el nekik azt, amiről tudod, hogy igaz!

• Ne érezd magad visszautasítva, ha az emberek nem hisznek bizonyságodnak! Emlékezz, az általad ismert dolgok még mindig igazak, és ez Isten igaz egyháza! Legyen az életed bizonyság arról, hogy keresztény vagy!

MIT JELENT KERESZTÉNYNEK LENNI?

„Néhány ember tévesen azt hiszi, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagjai nem keresztények. Nehezen tudjuk megérteni, hogy miért fogadna el vagy lépne elő bárki is egy ilyen gondolattal, mely oly messze van az igazságtól….

A szótár így határozza meg a keresztény szó jelentését: »valaki, aki Jézus Krisztusban való hitet vall, vagy [Jézus életén és tanításain] alapuló vallást követ«, illetve »valaki, aki Jézus tanításai szerint él «. Két ismertetőjegye van tehát a keresztényeknek: (1) megvallják, hogy hisznek a Szabadítóban, és (2) a Szabadító tanításaival összhangban cselekednek. Az egyház hithű tagjai, akiket szenteknek vagy utolsó napi szenteknek nevezünk, mindkét ismertetőjegynek egyértelműen birtokában vannak. Hitünkkel és cselekedeteinkkel is azt mutatjuk, hogy hitünk szegletköve »maga Jézus Krisztus« [Efézusbeliek 2:20].”

Joseph B. Wirthlin elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, „Christians in Belief and Action”, Ensign , 1996. nov., 70. o.

MIÉRT NEM HASZNÁLJUK A KERESZTET?

Egy lelkész egyszer megkérdezte Gordon B. Hinckley elnököt, hogy az utolsó napi szentek miért nem viselnek vagy állítanak ki az épületeikben keresztet.

Hinckley elnök így felelt: „»Nem szándékozom megsérteni egyik keresztény kollégámat sem, akik templomtornyaikon és kápolnáik oltárain a keresztet használják, akik a miseruhájukon hordják, illetve akik a könyveikre és egyéb anyagaikra rányomtatják. Számunkra azonban a kereszt Krisztus halálának a jelképe, míg üzenetünk az Élő Krisztusról szól.«

[A lelkész] ezután azt kérdezte: »Ha a keresztet nem használják, akkor mi az Önök vallásának a jelképe?«

Azt feleltem, hogy népünk élete kell, hogy hitünk legjelentőségteljesebb kifejezője legyen!”

Gordon B. Hinckley elnök, „Hitünk jelképe”, Liahóna , 2005. ápr., 2. o.