Személyes kinyilatkoztatás: A próféták tanításai és példái

Kép

E történelmi konferencia utolsó ülésének megkezdésekor veletek együtt adok hálát azért a kiváltságért, hogy támogathattuk Henry B. Eyring elnököt tanácsosként az Első Elnökségben, valamint Quentin L. Cook eldert a Tizenkettek Kvórumában és Walter F. González eldert a Hetvenek Elnökségében. Szeretem és támogatom őket, és bizonyságomat teszem arról, hogy Isten hívta el őket egy élő próféta, Gordon B. Hinckley elnök által, „a kinyilatkoztatás és a prófétálás lelke szerint”¹.

Az elmúlt két nap eseményei arra tanítanak minket, hogy szükségünk van kinyilatkoztatásra az Úr munkájában és személyes kinyilatkoztatásra a saját életünkben. Személyes kinyilatkoztatás által tudunk saját létezésünk legfontosabb igazságairól: Isten élő valóságáról, örökkévaló Atyánkról és Fiáról, Jézus Krisztusról; a visszaállított evangélium igaz voltáról; valamint Isten tervéről és nekünk adott útmutatásairól.

A legtöbbet, amit a személyes kinyilatkoztatásról tudok, az ősi és a jelenkori próféták példáiból tanultam. Ma délután szeretnék megosztani néhányat e személyes példákból, és imádkozom, hogy arra sugalmazzanak mindannyiunkat, hogy kutassuk a személyes kinyilatkoztatás áldásait a saját életünkben.

Fiatal térségi képviselőként Marion G. Romney elder mellé osztottak be egy cövek újra megalapítása alkalmával. A konferenciára történő hosszú, csendes utazás alatt beszélgetésünk a feladatunk lelki oldalára terelődött. Romney elder arról tanított engem, hogy az Úr miként áld meg minket kinyilatkoztatással. – Robert – mondta –, megtanultam, hogy amikor az Úr munkáját végezzük, rajtunk van az Ő áldása, hogy elvégezhessük mindazt, amit kérnek tőlünk. Romney elder továbbá elmagyarázta, hogy amikor megérkezünk a távoli városba, letérdelünk imádkozni, interjút készítünk a papsági vezetőkkel, újra letérdelünk imádkozni, a Szentlélek pedig személyesen kinyilatkoztatja majd, hogy az Úr kit választott új cövekelnöknek. Megígérte, hogy életem egyik nagyszerű lelki élménye lesz ez, és az is volt.

Mindannyiunkat Mennyei Atyánk küldött a földre, hogy kiérdemeljük az örök életet: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”² Mi magunk hogyan ismerhetjük meg az Atyát és a Fiút? Személyes kinyilatkoztatás által. A személyes kinyilatkozatás az a mód, amely által Mennyei Atyánk segít nekünk megismerni Őt és az Ő Fiát, tanulni az evangéliumról és a szerint élni, mindvégig hithően kitartani, és érdemessé válni az örök életre – hogy visszatérhessünk a jelenlétükbe.

Megkérdezhetitek: „Hogyan keressük a személyes kinyilatkoztatást?” Pál azt tanácsolta a szenteknek, hogy hagyatkozzanak a Lélekre, és ne a világ bölcsességére.³ A Lélek elnyerése imával kezdődik. Lorenzo Snow elnök évekig tanulmányozta az evangéliumot, mielőtt csatlakozott volna az egyházhoz. Bizonyságot azonban csak két-három héttel a keresztelője után nyert, amikor is titkos imában visszavonult. Azt mondta: „Isten Lelke leszállt rám. Ó, mily nagy örömöt éreztem, [mert] akkor tökéletes tudásra tettem szert arról, hogy Isten él, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és hogy a szent papság és az evangélium annak teljességében visszaállíttatott.”⁴

Megtanultam, hogy az ima szilárd alapot biztosít a személyes kinyilatkoztatáshoz. De többre van szükség. Még mindig térségi képviselő voltam, amikor lehetőségem volt egy másik apostoltól, Boyd K. Packer eldertől tanulni. Azt a feladatot kaptuk, hogy alapítsunk újra egy cöveket, és kezdésképpen letérdeltünk imádkozni. Miután interjút készítettünk papsági vezetőkkel és imádkoztunk, Packer elder azt javasolta, hogy sétáljuk egyet az épületben. Miközben ott sétáltunk, a személyes kinyilatkoztatás létfontosságú alapelvét magyarázta. Azt az alapelvet, amit az Úr Oliver Cowderynek tanított: „Íme… tanulmányoznod kell azt az elmédben.”⁵ Elmélkedtünk feladatunkról, tanácskoztunk egymással, és figyeltünk a Lélek hangjára. Amikor visszamentünk, tovább imádkoztunk és tanultunk, és akkorra már felkészültek voltunk a kinyilatkoztatás elnyerésére.

A kinyilatkoztatás az Úr időbeosztása szerint érkezik, ami gyakran azt jelenti, hogy hittel kell előre haladnunk, még akkor is, ha nem kaptunk meg minden választ, amire vágytunk. Általános felhatalmazottként azt a feladatot kaptam, hogy Ezra Taft Benson elder irányítása alatt segédkezzek egy cövekelnökség újjászervezésében. Az imádkozás, interjúk, tanulmányozás és az újbóli ima után Benson elder megkérdezte, tudom-e, hogy ki lesz az új elnök. Azt válaszoltam, hogy még nem kaptam rá sugalmazást. Hosszasan nézett rám, majd az felelte, hogy még ő sem. Sugalmazást éreztünk azonban arra, hogy kérjünk fel három érdemes papságviselőt, hogy a cövekkonferencia szombat esti ülésén beszéljen. Pár pillanattal azután, hogy a harmadik beszélő megszólalt, a Lélek azt jelezte, hogy ez a testvér legyen az új cövekelnök. Benson elnökre néztem, és láttam, hogy könnyek folynak az arcán. Mindketten kinyilatkoztatást kaptunk, de csak azáltal, hogy folyamatosan Mennyei Atyánk akaratát kutattuk, miközben hittel haladtunk előre.

Egyházi szolgálatom korai szakaszában Harold B. Lee elder a következő leckét tanította, amikor eljött a kerületünkbe, ahol akkor laktunk, hogy egy új cöveket alapítson. Lee elder megkért engem, mint újonnan támogatott püspököt, hogy menjek el vele egy sajtókonferenciára. Ott egy fiatal, heves riporter provokálni próbálta Lee eldert. Ezt mondta neki: – Ön prófétának nevezi magát. Mikor volt utoljára kinyilatkoztatása, és mivel kapcsolatban? Lee elder megállt egy pillanatra, közvetlenül rá nézett, és kedvesen ezt válaszolta: – Tegnap délután, úgy három óra körül. Afelől imádkoztunk, hogy kit hívjunk el az új cövek elnökének, és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ki legyen az a bizonyos illető. A riporter szíve megváltozott. Soha nem felejtem el a Lelket, aki akkor töltötte be a szobát, amikor Lee elder erőteljes bizonyságát tette a kinyilatkoztatásról, amit azok nyernek el, akik hithűen kutatják az Úr akaratát.

Hithű gyermekként, fiatalokként, szülőkként, tanítókként és vezetőkként gyakrabban kaphatunk személyes kinyilatkoztatást, mint azt gondolnánk. Minél több személyes kinyilatkoztatást kapunk és ismerünk fel, annál jobban fog növekedni a bizonyságunk. Püspökként minden egyes alkalommal növekedett a bizonyságom, amikor kinyilatkoztatást kaptam az egyházközség tagjainak elhívásával kapcsolatban. Ez a bizonyság minden alkalommal erősödik, amikor tanúja vagyok annak, hogy általános felhatalmazottakat, területi hetveneseket és cövekelnököket hívnak el, vagy adnak számukra új feladatokat. Még fontosabb azonban, hogy megerősítenek engem azok a személyes kinyilatkoztatások, melyeket Isten fiaként, férjként és apaként kapok. Nagyon hálás vagyok a Lélek irányításáért az otthonunkban, amikor családi ügyekben kérünk útmutatást.

Mindannyiunk esetében a személyes kinyilatkoztatásaink a próféták kinyilatkoztatásainak mintáját tükrözik úgy, ahogy a szentírásokban megtalálhatók. Ádám és Éva az Urat szólították, és személyes kinyilatkoztatást kaptak, beleértve ebbe a Szabadítóról való tudást is.⁶ Énók, Ábrahám és Mózes népük jólétét kutatták, és a Nagyértékű gyöngyben feljegyzett csodálatos kinyilatkoztatásokat kapták.⁷ Illés személyes kinyilatkoztatása egy szelíd, halk hangon keresztül érkezett;⁸ Dánielé egy álomban.⁹ Péter személyes kinyilatkoztatása bizonyságot adott neki arról, hogy Jézus a Krisztus.¹⁰ Lehi és Nefi a szabadulás tervéről és a Szabadítóról nyertek kinyilatkoztatásokat, valamint szinte minden bibliai és Mormon könyvebéli próféta kapott kinyilatkoztatásokat, hogy figyelmeztetést, erősítést és vigaszt kapjanak ők és a népük.¹¹ A templomban sok imát követően Spencer W. Kimball elnök a papsággal kapcsolatban kapott kinyilatkoztatást.¹² Miután Hinckley elnök arról imádkozott, hogy a templom áldásai az egyház több tagjához juthassanak el, a kisebb templomok építésével kapcsolatos kinyilatkoztatást kapta.¹³

A próféták személyes kinyilatkoztatásokat kapnak, hogy azok segítsenek nekik a saját életükben, valamint az egyház földi dolgainak irányításában. A mi felelősségünk az, hogy saját magunk számára nyerjünk személyes kinyilatkoztatásokat, valamint azokkal a feladatokkal kapcsolatban, melyeket az Úr nekünk adott.

Az elmúlt hetekben Hinckley elnök a mostani konferencián bejelentett elhívásokkal kapcsolatos kinyilatkoztatást kereste. Úgy egy hónappal ezelőtt az Első Elnökséggel és a Tizenkettek Kvórumával tartott csütörtöki templomi gyűlésünkön hallgattam, amint Hinckley elnök egy egyszerű, őszinte imában kért lelki útmutatást. A szívből jövő imáira kapott választ most mindannyian megtudhattuk.

Látjuk a kinyilatkoztatás mintáját a próféták életében? E minták szálai a mi életünket is átszövik?

Tudjuk, hogy e minta központjában az engesztelés áll.¹⁴ Amikor megbánjuk bűneinket és betartjuk a parancsolatokat, elnyerjük az engesztelés áldásait. Keresztelkedésünkkor szövetségben fogadtuk meg, hogy ezt megtesszük, és e szövetséget minden héten megújítjuk, amikor veszünk az úrvacsorából. Ahogy továbbra is igazul élünk, képessé tesszük magunkat arra, hogy Sámuellel együtt mondhassuk: „Szólj [Uram], mert hallja a te szolgád!”¹⁵ Az Úr pedig válaszol: „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.”¹⁶

Ugyanúgy készülünk fel a személyes kinyilatkoztatás elnyerésére, mint a próféták: a szentírások tanulmányozása, böjt, ima és a hit építése által. A hit a kulcs. Emlékezzetek, Joseph miképpen készült fel az első látomásra:

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől…

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén.”¹⁷

A rendíthetetlen hit által tanuljuk meg, hogy „hit által történnek a csodák”¹⁸.

Ezek a csodák általában nem Isten erejének fizikai megnyilvánulásai lesznek, mint például a Vörös-tenger kettéválasztása, halottak feltámasztása, börtönfalak leomlasztása, vagy mennyei hírnökök megjelenése. A legtöbb csoda szándékosan Isten erejének lelki megnyilvánulása. Például: gyengéd irgalom adományozása benyomások, ötletek, megerősített érzések által; megoldások problémákra, erő a kihívásokhoz, valamint vigasz a csalódások és bánat elviseléséhez.

Ezeket a csodákat akkor kapjuk, amikor a szentírások szavaival szólva kitartunk hitünk próbatételében.¹⁹ Néha ez a próbatétel maga az idő hosszúsága, amíg választ kapunk. Amikor még David O. McKay elnök fiatal tehénpásztor volt, vágyott a bizonyságra, de csak évekkel később kapta meg, mikor missziós szolgálatot teljesített Skóciában. Ezt mondta: „Olyan megnyilvánulás volt ez, amiért kétkedő ifjúként titokban a legbuzgóbban imádkoztam domboldalon és mezőn. Bizonyosság volt számomra, hogy az őszinte imára »valamikor, valahol« mindig adatik válasz.”²⁰

A válasz talán ez lehet: „Még nincs itt az ideje. Légy türelmes és várj!”

Bizonyságomat teszem arról, hogy a Szabadító szavai mindannyiunknál beteljesülnek, legyen az mezőn vagy domboldalon, ligetben vagy szobában, most vagy az örökkévalóságban: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”²¹ Míg azt a parancsolatot kaptuk, hogy ne jelek után kutassunk, azt is megparancsolták nekünk, hogy „keress[ük] buzgón a legjobb ajándékokat”²². Ezekbe az ajándékokba beletartozik a Szentlélek és a személyes kinyilatkoztatás is. Ahogy a Szabadító mondta, ez a kinyilatkoztatás „sort sorra, előírást előírásra” alapon fog jönni, és annak, aki befogadja, többet ad az Úr.²³

Ahogy e konferencia végeztével előrehaladunk, mindenkit arra kérek, hogy többet kutassa Isten Lelkét, és többet nyerjen el abból. A Szabadító azért imádkozott, hogy a tanítványai az Újvilágban elnyerjék ezt a Lelket. Ezután, mindenki számára példát mutatva, eltávozott a tanítványaitól, és imában megköszönte az Ő Mennyei Atyjának, hogy megadta ezt.²⁴ Kövessük az Ő példáját, és imádkozzunk Isten Lelkéért, hálát adva csodálatos áldásaiért az életünkben.

Különleges tanúságom teszem arról, hogy Jézus Krisztus él, és az Ő egyházát egy élő prófétán, Gordon B. Hinckley elnökön keresztül vezeti. Tudom – tudom –, hogy Hinckley elnök kinyilatkoztatás által vezeti ezt az egyházat. Alma szavaival élve: „Íme azt mondom nektek, hogy [ezeket a dolgokat] Isten szent lelke tudatta velem… Íme, sok napot böjtöltem és imádkoztam… És most én magam tudom, hogy ezek igazak; mert az Úristen nyilvánította ki őket nekem…; és ez a kinyilatkoztatás lelke, mely bennem van.”²⁵

Mindannyian nyerjük el ezt a Lelket, a személyes kinyilatkoztatás áldásait, és saját magunk tudjuk meg, hogy ezek a dolgok igazak. Ez az én szívből jövő imám Jézus Krisztus nevében, ámen.