Látogatótanítói üzenet
Jézus Krisztus tulajdonságai: engedelmes Fiú
Imádságos lélekkel tanulmányozd ezt az anyagot, és törekedj rá, hogy megtudd, mit kell megosztanod. Hogyan fog segíteni a Szabadító életének és küldetésének megértése az Őbelé vetett hited gyarapodásában, és abban, hogy áldásban részesíthesd azokat, akik felett látogatótanítóként őrködsz? További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org honlapra!
Hit, család, segítségnyújtás
Amikor követjük Jézus Krisztus példáját az engedelmességben, az növeli az Őbelé vetett hitünket. „Csoda-e – mondja Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából –, hogy Krisztus mindenek előtt azt választotta, hogy az Atyjával való kapcsolata alapján határozza meg önmagát: hogy szereti Őt, engedelmeskedik és aláveti magát Őneki, mint hűséges fiú? […] Az engedelmesség valóban a menny első törvénye.”1
A szentírások azt tanítják, hogy „amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik” (T&Sz 130:21). A lelki fejlődésünk akkor valósul meg, amikor engedelmesség által közel kerülünk Istenhez, és meghívjuk életünkbe a Szabadító engesztelésének erejét.
Amikor „engedelmességet tanúsít[unk] Jézus Krisztus evangéliumának [tantételei] és parancsolatai iránt – mondta D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából –, élvezhetjük az áldások folyamatos kiáradását, ahogy azt Isten megígérte nekünk, mikor szövetséget kötött velünk. Ezek az áldások biztosítják az ahhoz szükséges forrásokat, hogy mi magunk cselekedjünk, ne pedig velünk cselekedjenek az életünk során. […] Az engedelmesség révén jobban tudjuk uralni az életünket, és több lehetőségünk nyílik cselekedni, dolgozni és alkotni.”2
További szentírások
A szentírásokból
„Átadható-e másoknak a parancsolatoknak való állhatatos engedelmességből fakadó lelki erő? – kérdezte David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – …egyértelműen nemleges a válasz.”3
A tíz szűzről szóló példázat jól szemlélteti ezt a tantételt. Bár minden szűz vitte a lámpását, mikor „kimenének a vőlegény elé”, csak öten voltak elég bölcsek ahhoz, hogy olajat is vigyenek a lámpásukba. A többi öt bolond volt, mert „nem vivének magukkal olajat”.
Aztán éjfélkor felhangzott a kiáltás: „Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!” Minden szűz előkészítette a lámpását, de a bolond szüzeknek nem volt bele olajuk. A bolondok azt mondták az eszes szüzeknek: „Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.”
Az eszes szüzek pedig azt felelték: „Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.” Amíg a bolond szüzek odavoltak, jött a vőlegény, az eszes szüzek pedig elmentek vele, azután „bezáraték az ajtó”
(Máté 25:1–13).