Milyen tanítóknak kell hát lennetek?

Kép

The resurrected Jesus Christ with the twelve Nephite disciples. Christ is portrayed wearing a white robe. Christ is selecting the three disciples who would become the "Three Nephites." There is a pyramid shaped building in the background.

Három nefita. Készítette: Gary L. Kapp

Jézus gyakran kérdésekkel és felkérésekkel tanított. Gondoljunk csak arra az időre, amikor az amerikai földrészen volt a tanítványaival. Egyszer, amikor imádkoztak, a Szabadító megjelent nekik, és vonzó kérdéssel nyitott feléjük: „Mit szeretnétek, mit adjak meg nektek?” (3 Nefi 27:2). Ti hogyan válaszolnátok, ha a Szabadító feltenné nektek ezt a kérdést?

A tanítványok ezt felelték: „Urunk, szeretnénk, ha megmondanád nekünk azt a nevet, amelyen ezt az egyházat nevezzük; mert szóváltások vannak a nép között ezen dolgot illetően” (3 Nefi 27:3).

Krisztus a kérdésükre kérdéssel felelt: „Nem olvasták talán a szentírásokat, amelyek megmondják, hogy Krisztus nevét kell magatokra vennetek, ami az én nevem?” (3 Nefi 27:5). Ez a kérdés emlékeztette a tanulóit arra, hogy erőfeszítéseket tegyenek a saját kérdéseik megválaszolásáért, és hogy sok kérdésre megtalálható a válasz a szentírásokban.

Ezután azzal fejezte be, hogy emlékeztette tanítványait nevének jelentőségére. Szavai cselekvésre ösztönözték őket, és áldást ígért nekik: „És aki magára veszi a nevemet, és mindvégig kitart, az megszabadul az utolsó napon” (3 Nefi 27:6).

E néhány rövidke versben Jézus Krisztus isteni tanítási modellt állított elénk. Egy elgondolkodtató kérdéssel nyitott, azért, hogy feltárja tanulói szükségleteit. Ezután várt, és meghallgatta a válaszaikat.

Miután a tanulói válaszoltak, segített megtalálniuk azt, amit kerestek, mégpedig úgy, hogy a szentírásokhoz irányította őket.

Végül két felkérést intézett hozzájuk, és csodálatos áldást ígért azoknak, akik hajlandóak a felkéréseinek eleget tenni. Krisztus tanítási módszerét ebben az esetben az alábbi öt alapelvben lehet összefoglalni:

Kép

The resurrected Jesus Christ with His arms around the shoulder of the apostle Peter. Christ points to a large number of fish lying on the beach as He speaks to Peter. Two other men and a ship sit on the beach in thebackground.

Jobban szeretsz-é engem ezeknél? Készítette: David Lindsley

Mi is mindig szeretettel és világosan kell hogy tanítsunk, ha a Szabadító módján szeretnénk tanítani. A szeretet egyaránt megnyitja a tanító és a tanuló szívét, hogy „minde[gyikük] épülhessen és együtt örvendezhessen” (T&Sz 50:22).

Igen élénk példát találhatunk a Szabadító szeretetére a tanulói iránt 3 Nefi könyvében, ahol imádkozik a népért, együtt sír velük és megáldja őket. A nefiták érezték a szeretetét abból, ahogy értük imádkozott az Atyjához: „…senki nem képes elképzelni, mily nagy öröm töltötte be a lelkünket, amikor hallottuk őt értünk az Atyához imádkozni” (3 Nefi 17:17).

Miattuk való örömében könnyezett és megáldotta őket a hitükért, oly nagy volt benne a szeretet:

„Áldottak vagytok, a hitetek miatt. És most íme, teljes az örömöm.

És miután elmondta ezeket a szavakat, könnyekre fakadt” (3 Nefi 17:20–21).

A nagyfokú szeretet elősegíti a nagyfokú tanulást. A szentírásokban feljegyzésre került, hogy „rájuk mosolygott az arca” és hogy a „szívük kitárult, és szívükben megértették a szavakat” (3 Nefi 19:25, 33).

A Szabadító arra is lehetőséget adott tanulóinak, hogy megosszák a bizonyságukat. Például, „mikor… Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?

Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:13–16).

Miután Péter megosztotta bizonyságát, Krisztus csodálatos áldást mondott rá:

„Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a Kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Máté 16:17–19).

Miközben igyekszünk tanítómesterekké válni, mi is gyakran teszünk fel kérdéseket, melyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy megosszák bizonyságukat – szóban és a szívükben egyaránt. Meghívjuk a tanulóinkat, hogy törekedjenek a személyes bizonyságot építő élményekre mindennapi életükben. Ekkor, ha az osztálytermi vagy az otthoni légkör elősegíti a Lélek jelenlétét, a tanulóink nyugodt szívvel tudják megosztani egymással a lelki élményeiket és bizonyságukat.

Jézus Krisztus arra intett másokat, hogy tegyék azt, amit Ő tesz (lásd 3 Nefi 27:21), vagyis kövessék Őt (lásd Máté 4:19). Ő aszerint élt, amit tanított, így a példájával tanított.

A szolgálatról szolgálat által tanított. Micsoda lecke lehetett a tanítványai számára, amikor megmosta a lábukat! „Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek” (János 13:14–15).

A szeretetről a szeretete által tanított. „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (János 13:34).

Az imáról az imájával tanított. Miután elmondta oly személyes és fennkölt imáját, hogy nem is tudták lejegyezni, így szólt: „És ahogyan én imádkoztam közöttetek, éppen úgy ti is imádkozzatok egyházamban… Íme, én vagyok a világosság; példát mutattam nektek” (3 Nefi 18:16).

Jézus Krisztus minden olyan evangéliumi tanítónak felállította a mintát, aki az Ő módján kíván tanítani. Habár nem vagyunk tökéletesek, amilyen Ő volt, azért igyekezhetünk szorgalmasan aszerint élni, amit tanítunk. A tanítóknak azt kell tudniuk mondani, ami egy gyermekénekben áll: „Kövesd, mit teszek, gyere, kövessél!”²

Minden evangéliumi tanítót arra buzdítanak, hogy tegyék magukévá a következő hat fő alapelvet, melyek a Szabadító tanítási módját tükrözik:

Ha alkalmazzuk ezeket az alapelveket, jobb tanítókká, jobb tanulókká, jobb szülőkké és Jézus Krisztus jobb tanítványaivá válunk, hiszen Ő azt tanította nekünk, hogy tanítsuk egymást szorgalmasan oly módon, hogy „mindenki épülhessen mindenki által” (lásd T&Sz 88:77, 78, 122). Kívánom, hogy azok, akiket tanítunk, megpillanthassanak bennünk valamit a Tanítómesterből, és hogy ez az élmény ne csak formai tudást adjon nekik, hanem át is formálja őket.