A fontossági sorrendem kiigazítása

Nem sokkal azután, hogy elkezdtem írni a családi blogunkat, azt vettem észre, hogy minden szabadidőmet a frissítésével töltöm, illetve azon gondolkodom, hogyan tehetném ötletesebbé vagy tetszetősebbé. Jó sok időt töltöttem el mások blogjainak olvasgatásával is.

Néhány héten belül a blogolás fontosabbá vált számomra a napi szentírás-tanulmányozásnál és egyéb olvasásnál. Nem tudtam a tanulmányozásra összpontosítani, nem akartam annyit olvasni, és nem éreztem a Lelket az életemben. Kevésbé voltam türelmes a gyerekeimmel, és azt az időt, amelyet velük tölthettem volna, a gép előtt töltöttem.

Nem mintha a blogolás ne lett volna helyénvaló: végül is nagyszerű módja annak, hogy kapcsolatban maradjunk a rokonokkal és ismerősökkel. Mivel azonban éreztem, hogy a figyelmem kezd elfordulni az olyan dolgoktól, amelyek erős lelki alapot adhatnak nekem, tudtam, hogy valamin változtatni kell.

Azzal kezdtem, hogy beismertem magam előtt, hogy szükségtelen naponta blogolnom, és hogy mások blogját sem kell naponta megnéznem. Eldöntöttem, hogy továbbra is a gép előtt tölthetem a szabadidőm egy részét, de csak azután, hogy végeztem a szentírás-tanulmányozással és más olvasnivalókkal. Mire befejeztem a legfontosabb dolgokat, általában nem maradt sok idő blogolni, de ez nem volt gond. Sok időt visszanyertem – olyan időt, amelyet immár a gyerekeimmel való törődésre és játszásra, az olvasásra és a tanulmányozásra fordíthattam.

Elég volt néhány nap a kiigazított fontossági sorrend mentén, és azt vettem észre, hogy ismét bőséggel érzem a Lelket az életemben.

Tudom, hogy amikor mindennap azt veszem előre a fontossági sorrendben, ami lelkileg a javamra válik, akkor napi szinten egyre jobban érzem a Lelket. Tudom, hogy ha időt különítek el a szentírások tanulmányozására, az egyházi folyóiratok és egyéb jó írások olvasására, valamint az örökkévalóság szempontjából fontos dolgokról való elmélkedésre, az segítségemre lehet abban, hogy jobb feleség, jobb anya és az Úr egyházának jobb tagja legyek.