2017
Kérj: Jakab 1:5–6
January 2017


A 2017. évi Közös tevékenység mottója

Kérj

Jakab 1:5–6

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.”

Jakab 1:5–6

Miért ez a mottó került kiválasztásra, és mit jelent ez számotokra? Stephen W. Owen testvér, a Fiatal Férfiak általános elnöke, és Bonnie L. Oscarson nőtestvér, a Fiatal Nők általános elnöke osztják meg gondolataikat.

Miért pont ez a szentírásrész?

Oscarson nőtestvér: Az Úr tudja, hogy milyen üzenetre lesz szükségetek; figyelemre méltó, hogy mennyire megválaszolja egy-egy ilyen mottó az év során felmerülő egyes kérdéseket, és hogy mennyire illeszkedik ahhoz, ami az életetekben történik.

Amikor szóba került, hogy a Jakab 1:5–6 lehetne az idei mottó, a Lélek betöltötte a helyiséget, és mindannyian egyetértettünk, hogy ez egy nagyszerű szentírás lenne a fiataljaink számára, mert több kapcsolódási pontja is van. Kapcsolódik az egyháztörténethez: ez az a szentírásrész, amelynek az elolvasása arra sarkallta Joseph Smitht, hogy menjen ki imádkozni a szent ligetbe. A második nagy kapcsolódási pont pedig az, hogy tanúbizonyságot tesz Joseph Smith isteni küldetéséről. Olyasmi ez, amire szükségünk van ezekben az időkben, amikor is az egyház jó hírét és történelmét folyamatosan megkérdőjelezi a világ. Arról is szól ez az üzenet, amit mindenkinek tudnia kell, hogy miképpen kapunk személyes kinyilatkoztatást az életünkben.

Owen testvér: Annyi minden történik az életetekben, és annyi kérdésetek van. A számos közösségi oldal és netes kereső sok forrást kínál, amelyekhez fordulhattok, hogy válaszokat kapjatok a hitetekkel kapcsolatos kérdésekre. Ez a kulcsfontosságú szentírás megmutatja, milyen folyamat vezetett Joseph Smith kinyilatkoztatásához, és ezt a mintát mi is követhetjük.

Hogyan használhatnák a fiatalok személyre szabottan a Jakab 1:5–6-ot?

Oscarson nőtestvér: Annyira nagyszerű ennek a szentírásnak az üzenete! Azt mondja, hogy kérjetek „hittel, semmit sem kételkedvén” (Jakab 1:6). Ez kifejezetten elgondolkodtató. Hittel kell kérnetek, nem kétségekkel.

Owen testvér: Hittel kérni pedig annyit jelent, mint igaz szándékkal kérdezni. Amikor Joseph Smith megkapta a választ arra, hogy melyik egyházhoz csatlakozzon, nemcsak annyit mondott, hogy „oké, jó tudni, de…”, hanem hittel ment előre.

Oscarson nőtestvér: Emlékezzetek rá, hogy az igazlelkű ima nem arról szól, hogy azt kérjük, amit mi szeretnénk, hanem arról, hogy kiderítsük, Isten mit szeretne számunkra.

Milyen tanácsokat adnátok a fiataloknak arról, hogyan használják az imát a saját életükben?

Oscarson nőtestvér: Váljon szokásotokká. Nem felejthetitek el. Nem hanyagolhatjátok el. Járed fivére példát mutat erre (lásd Ether 2:14).

Owen testvér: Időről időre elfeledkezni az imáról, az egy dolog. Ennél aggasztóbb viszont az, ha valaki elfordul az Úrtól és nem akar imádkozni. Amikor úgy érzitek, hogy nem akaródzik imádkoznotok, akkor van igazán szükségetek arra, hogy imádkozzatok. Ha pedig elmondjátok az imáitokat és olvassátok a szentírásokat, akkor a megfelelő hullámhosszon lesztek. Ha pedig ezt nem teszitek, akkor egyre távolabbra taszítjátok magatokat.

Oscarson nőtestvér: Közvetlenül beszélhetünk Istennel. Ő nem szab időbeli korlátokat. Mekkora ajándék tudni azt, hogy ezt megtehetjük, és hogy Ő mindig ott van!

Hogyan tanultatok meg jelentőségteljes imát mondani?

Oscarson nőtestvér: Nem tudok egyetlen példát felidézni; ez az egész eddigi életem eredménye. Azért vált az ima a mindennapjaim legjelentősebb részévé, mert erőfeszítést teszek arra, hogy következetes legyek. Most már sokkal inkább képes vagyok odafigyelni és válaszokat kapni. Minél inkább részt veszünk a folyamatban, annál többet tanulunk és annál jobbá válunk benne. Csupán következetesnek kell lennem minden egyes nap, és ügyelnem kell arra, hogy ne szalasszam el az alkalmat, hogy Mennyei Atyámmal beszélgessek. Minél többet imádkozunk, annál jobban képessé válunk arra, hogy odafigyeljünk a válaszokra.

Owen testvér: Fiatal koromban, amikor nagyon meg akartam tudni valamit, akkor arra gondoltam, hogy „Joseph Smith is megtette. Nincs szükségem hatalmas látomásra, viszont szükségem van egy válaszra.” Így aztán hittel másoltam azt a mintát. Emlékszem, hogy letérdeltem és lehajtottam a fejemet, és fennhangon imádkoztam. Ennek a mintának a folyamatos követése sokszor áldotta meg az életemet azzal, hogy személyes kinyilatkoztatásban részesültem.

Mi az egyik legfontosabb, amit a fiatalok megtanulhatnak ebből a szentírásrészből?

Owen testvér: Szeretném ismét kihangsúlyozni az imának azt a mintáját, melyet Joseph Smith állított fel. Még csak 14 éves volt, össze volt zavarodva, így hát a szentírásait olvasgatta. Az első látomás nem egy múló pillanat eredménye volt, amikor Joseph egyszerűen csak letérdelt. Sok munka előzte meg. Újra és újra eltűnődött a kérdésén. Ezt mondta arról, amikor rálelt a Jakab 1:5–6–ra: „Soha egyetlen szentírásrész sem szólt nagyobb erővel az ember szívéhez, mint akkor ez az enyémhez” (Joseph Smith története 1:12). Nagy erővel hatolt a szívébe, ő pedig azután annak megfelelően cselekedett. Igaz szándékkal imádkozott és hittel lépett előre. És reményeink szerint 2017-ben ti is ezt érzitek majd e szentírás kapcsán.