A hithűség prófétai tantételei

A misszió Lélekkel teljes élményei a hit olyan alapját rakják le, amely az egész életetek során megáldhat benneteket. Ez a hitbéli alap csak elhanyagolás vagy bűn által válhat kisebbé.

Nemrégiben interjút tartottam egy visszatért misszionáriussal, aki kevésbé tevékeny, és elmondása szerint elvesztette a hitét. Megkérdeztem tőle, hogy imádkozik-e és tanulmányozza-e a Mormon könyvét úgy, ahogy azt misszionáriusként tette. Azt felelte, hogy nem, mert elvesztette a hitét Joseph Smithben.

Késztetést éreztem, hogy megkérdezzem: „Szoktál pornográf anyagokat nézegetni?” Igennel felelt. Megmondtam neki, hogy nem csoda, ha elvesztette a bizonyságát.

Elmagyaráztam, hogy a bizonyság nem több és nem kevesebb, mint hogy a Szentlélek tanúságot tesz a lelkünknek az evangélium és a visszaállított egyház igaz voltáról. Amikor elmulasztjuk a szentírások tanulmányozását és az imádkozást, meggyengül a Lélek befolyása az életünkben, csökkentve a kísértéssel szembeni ellenállásunkat. Amikor bűnt követünk el és tisztátalanná válunk, teljes egészében elveszítjük a Szentlélek társaságát. A Lélek folytatódó tanúságtétele nélkül könnyen azt kezdhetjük gondolni, hogy nem rendelkezünk bizonysággal, és talán soha nem is rendelkeztünk.

A bizonyságunkat folyamatosan táplálni kell. Ez a táplálás a személyes imából, a szentírások – különösen a Mormon könyve – napi tanulmányozásából, és az életünkön át tartó egyházi szolgálatból fakad.

Át fogok tekinteni egy olyan prófétai tanácsot, amely segíthet nektek abban, hogy boldog házasságotok, hithű családotok és sikeres életetek legyen. Amire gondolok, az A család: Kiáltvány a világhoz. Meg fogok osztani néhány fontos részt ebből a kiáltványból, amelyet az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma tett közzé 1995-ben. E fivéreket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatjuk. Ők Isten szóvivői az Ő gyermekei felé a földön.

Azon a napon, amikor megszervezésre került az egyház, Isten szólt az Ő prófétáját illetően, és ezt mondta: „Mert az ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne, teljes türelemmel és hittel!” Majd pedig az Úr időleges áldásokat és örökkévaló áldásokat ígér, amikor követjük a próféták tanácsait: „Mert megtéve e dolgokat a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felettetek; igen, és az Úristen eloszlatja előletek a sötétség erőit, és megrázza az egeket tiérettetek és az ő nevének dicsőségéért” (T&Sz 21:5–6).

Micsoda áldás ez a nehéz időkben!

Kép

Couple outside temple

Fent: fénykép a Fülöp-szigeteki Manila templom ELŐTT

A próféták, látnokok és kinyilatkoztatók kijelentik, hogy „a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében”. Majd hozzáteszik: „A boldogság isteni terve lehetővé teszi, hogy a családi kötelékek a síron túl is megmaradjanak. A szent templomokban elérhető szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik az egyének számára, hogy visszatérjenek Isten jelenlétébe, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek.”¹

Életetek legfontosabb döntése az, hogy „a megfelelő emberrel, a megfelelő helyen, a megfelelő felhatalmazás által [kössetek] házasságot”², azután pedig megtartsátok a templomi szövetségeiteket. Templomi pecsételés nélkül nincs felmagasztosulás.

Ahhoz, hogy jogosulttá váljanak a felmagasztosulásra, az szükséges, hogy a házaspárok belépjenek „az új és örök szövetség[be], és azt megpecsétel[je] számukra az ígéret Szent Lelke az által, akit felkentek”, aki a próféta. Ha megtartjuk a templomi szövetségeinket, akkor „trónokat, királyságokat, fejedelemségeket, és hatalmakat, birodalmakat, minden magasságot és mélységet fog[unk] örökölni… és dicsőség[et] minden dologban, …amely dicsőség magjai[nk] teljessége és folytatása lesz örökkön örökké” (T&Sz 132:19; lásd még 7. vers).

A templomi pecsételés az örök áldások ígéretét tartalmazza az eljövendő életben, és megnöveli a boldog házasság valószínűségét ebben az életben. Isten megszentelt fiaiként vagy leányaiként szövetségre léptetek, hogy ebben az időszakban jöttök a földre Isten királyságának felépítésére. E királyságépítésnek része a ti saját templomi házasságotok is.

Kép

Family with child on bike

A család kiáltvány leszögezi: „Az első parancsolat, melyet Isten Ádámnak és Évának adott, arra a bennük rejlő lehetőségre vonatkozott, hogy ők egyszer mint férj és feleség, szülőkké válhatnak. Kijelentjük, hogy Isten gyermekeinek adott azon parancsolata, mely szerint sokasodjanak és töltsék be a földet, még mindig érvényben van.”

A családok ma kisebbek, mint egy nemzedékkel ezelőtt – még az UNSZ családok is. Mindig találunk okokat arra, hogy később vállaljunk gyermeket, vagy kevesebbet vállaljunk. Például: „Előbb le kell diplomáznunk”; vagy „Jobb állást kell találnunk, hogy több pénzünk legyen”; vagy „Minek tegyük unalmassá a házasságunkat azzal, hogy gyereket vállalunk?”

Megáldattatok a Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról való bizonysággal. Az örökkévalóság áldásait nyújthatjátok a gyermekeiteknek. Ne az járjon állandóan a fejetekben, hogy meg kell adnotok nekik minden földi dolgot. A legnagyobb ajándék, amelyet a gyermekeiteknek adhattok, a hozzáférés az Isten királyságában lévő összes lelki dologhoz.

Amikor imádságos módon tanácskoztok a házastársatokkal a gyermekvállalásról, ne feledjétek, hogy ti vagytok a nemesi születési joggal rendelkező ifjak. Kérlek, ne hagyjátok ki Istent a megbeszéléseitekből! Osszátok meg a születés e jogát Isten oly sok lélekfiával és -leányával, ahányat csak Isten kész elküldeni hozzátok. Végül is ők már jóval azelőtt az Ő gyermekei voltak, hogy a tiétekké válnának.

Haladjatok előre hittel Istenben és az Ő prófétai szavában, kifogások és habozás nélkül, és hozzátok létre a saját örökkévaló családotokat.

A kiáltvány így folytatódik: „A gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy a házasság kötelékén belül szülessenek meg, és hogy olyan apa és anya nevelje fel őket, akik teljes hűséggel megtartják házassági fogadalmaikat.”

A teljes hűség azt jelenti, hogy fizikailag is hűségesek vagytok és érzelmileg is hűségesek vagytok a házastársatokhoz. A pornográfia és a neten folytatott viszonyok az érzelmi hűtlenség példái. Amikor egy házastárs a pornográfia felé fordul, azzal egy kiemelten bensőséges természetű szent bizalmat sért meg. Az ártatlan házastárs úgy érzi, elárulták. A házasságon belüli magabiztosság és bizalom hanyatlásnak indul. A házasságtörés aratása a pornográfia barázdáinak bevetésével kezdődik.

Megosztok néhány gondolatot egy olyan ember érzéseiről, aki részesült ugyan templomi pecsételésben, ám a pornográfia és egy másik nővel folytatott netes viszony miatt elveszítette a családját. Így írt a fájdalmáról: „Nem fogadtam meg a pátriárkai áldásomban hozzám intézett szavakat, miszerint Sátánnak csak annyi hatalma lesz az életemben, amennyit én adok neki. Bőséggel adtam neki, és ő lassan, de biztosan megragadta és felhasználta azt a hatalmat, hogy lerombolja a feleségemmel és gyermekeimmel való közös életemet. Teljes szívemből szerettem őket, most is így van és mindig is így lesz, de ez a szeretet nem volt elég ahhoz, hogy legyőzzem azt a hatalmat, melyet készségesen biztosítottam Sátánnak az életem felett, hogy lerombolja azt. Az egyház tanításai utat kínáltak [nekünk] ahhoz, hogy az időre és az örökkévalóságra egymáshoz pecsételt családként térhessünk vissza Mennyei Atyánkhoz, pusztán csak hallgatnom kellett volna rájuk és meg kellett volna fogadnom őket, de végül nem tettem.”

Micsoda tragédia!

A nyilatkozat megtanítja, mit kell tennünk ahhoz, hogy boldog otthonunk lehessen. „Boldogság leginkább akkor érhető el a családi életben, ha az az Úr Jézus Krisztus tanításaira épül. A sikeres házasságok és családok a hit, az ima, a bűnbánat, a megbocsátás, a tisztelet, a szeretet, az együttérzés, a munka és a tartalmas szabadidős tevékenységek tantételeire épülnek, és azok által tartatnak fenn.”

Amikor a feleségemmel fiatal házasok voltunk, kitartóan igyekeztünk megszilárdítani a mindennapi közös családi szentírásolvasás szokását. Mire a legidősebb gyermekünk úgy hétéves lett, végre sikerült ezt napi szokássá tennünk. Ez az olvasás lett az első dolgunk reggelente, és azóta is hűségesen folytatjuk. Miután az idősebb gyerekeknél sikerült elérni, hogy ez szokássá váljon náluk, később a fiatalabbak is lelkesen csatlakoztak. A kora reggeli ifjúsági hitoktatás miatt gyakran reggel 6 óra előtt kellett olvasnunk.

A fiatal házaspárok abban a helyzetben vannak, hogy bevezethetik a saját igazlelkű családi hagyományaikat: a napi családi szentírás--tanulmányozást, a családi imát, illetve gyermekeik felkészítését a misszióra és a templomi házasságra.

Kép

Family in Uruguay

A kiáltvány fontos tanácsot nyújt a gyermekek felnevelését illetően is: „Az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek. Az anyáknak és az apáknak egyaránt kötelességük, hogy egyenlő partnerekként segítsék egymást e szent feladatok ellátásában.”

Néha az egyik szülő úgy érezheti, hogy ő jobban ért a gyermekek neveléséhez és fegyelmezéséhez. Eme adományozási korszak prófétái többször is tanítottak arról, hogy a férj és a feleség társak a házasságban, és hogy a családra vonatkozó összes döntést közösen, egyetértésben kívánatos meghozni.

Az egyenlő társaknak egyenlő társaknak kell lenniük. Közösen tanácskozzatok és imádkozzatok. A Lélek vezetése által tegyetek szert arra a tudásra, hogy mi a gyermekeitek közös nevelésének leghatásosabb módja. Döntéseitek kihatással lesznek az ő örökkévaló sorsukra.

Teljes mértékben rajtatok áll annak eldöntése, hogy hol lesztek 20 év vagy 20 évszázad múlva. Szabadon dönthettek, ám döntéseiteknek örökkévaló következményei vannak. A Szabadító engesztelésének köszönhetően az emberek megváltatnak „a bukástól, mindörökre szabadok lesznek, felismervén a jót a gonosztól; hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek, kivéve a törvény büntetése által a nagy és utolsó napon, azon parancsolatok szerint, melyeket Isten adott.

Az emberek tehát… szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet, minden ember nagy Közbenjárója által, vagy választhatják a fogságot és a halált, az ördög fogsága és hatalma szerint; mert ő arra törekszik, hogy minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga” (2 Nefi 2:26–27; kiemelés hozzáadva).

Sátán gyűlöl titeket azért, akik vagytok és amit képviseltek. Azt akarja, hogy nyomorultak legyetek, akárcsak ő. Jézus Krisztus szeret titeket. Megfizette a bűneitek árát. Az életét adta értetek. Arra hív benneteket, hogy kövessétek Őt, és tartsatok bűnbánatot, ha szükséges. Amikor azt választjátok, hogy a Szabadítót követitek, „örömöt[ök lesz] ebben az életben és örök életet[ek] az eljövendő világban”³.

Kép

Family praying

Akkor tesztek szert hitre, amikor megtértek az Úrhoz. Nefi próféta ezt tanította: „Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekednetek előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével. Ha tehát előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok, íme, ezt mondja az Atya: Örök életetek lesz” (2 Nefi 31:20).

Thomas S. Monson elnök a közelmúltban azt mondta az egyik általános konferencián: „A jövőtök olyan fényes, mint a hitetek.”⁴ Ebbe beletartozik többek között a kitartáshoz és az összes olyan akadály legyőzéséhez szükséges hit, mint amilyenek a sértések, az árulások és a csalódások. A kitartáshoz szükséges hitetek fogja meghatározni a sorsotokat – mi több, az örökkévaló sorsotokat.

Imádságosan bízom abban, hogy Isten megérintette a lelketeket az arra irányuló vággyal, hogy többet tegyetek és jobbak legyetek, és hogy kövessétek élő prófétáink tanácsait. Remélem, hogy éreztétek azt a vágyat, hogy megerősítsétek az elkötelezettségeteket, miszerint mindazzá fogtok válni, amit Isten előre elrendelt számotokra.

„Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság…, és tovább, tovább a győzelemig! […] Ajánljunk fel tehát igazlelkűségben felajánlást az Úrnak, egyházként és népként, valamint utolsó napi szentekként” (T&Sz 128:22, 24).

Mi lehet vajon az a felajánlás, amelyet egyénekként adhattok az Úrnak? Az az egyetlen ajándék ez, amelyet Ő soha nem követelne tőletek. Akaratotok felajánlása ez, mellyel alávetitek azt az Ő akaratának. Önrendelkezésetek elhelyezése ez a személyes áldozathozatal oltárán.

A mostani adományozási korszak korai fivérei által összeállított Lectures on Faith [Előadások a hitről] egyike leszögezi, hogy „az a vallás, amely nem követeli meg minden dolog feláldozását, soha nem rendelkezik elegendő erővel az élethez és a szabaduláshoz szükséges hit kifejlesztéséhez.”⁵

Az önrendelkezésetek az egyetlen dolog, amely igazán a tiétek, amelyet felajánlásként Istennek adhattok. Önként adva akaratotokat az Ő akaratához, hasonlóvá váltok Őhozzá.

Zárásként tanúságomat teszem a Szabadítóról. Amilyen mértékben gyakoroltok hitet Jézus Krisztusban, rendelitek alá a saját akaratotokat Isten akaratának, követitek az Ő prófétái tanácsait és engedelmeskedtek a Lélek késztetéseinek, olyan mértékben lesztek hithűek, boldogok és sikeresek.