Jézusra gondolni
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában él.
Mia izgatott volt. Most először ment istentiszteletre! A misszionáriusok meséltek a családjának erről az egyházról, ők pedig úgy döntöttek, hogy eljönnek.
Mia körülnézett. Látott egy fehér terítővel letakart asztalt. Volt valami a terítő alatt.
„Mi van a terítő alatt?” – kérdezte Mia az egyik misszionáriustól.
Hanson nővér elmosolyodott. „Az úrvacsora.”
Úrvacsora. Ez nagyon komolyan hangzott. Mia már hallott róla, amikor Apának és Anyának beszéltek erről a misszionáriusok, de nem tudta pontosan, hogy mi az.
Az emberek énekeltek. Két bácsi felhajtotta a fehér terítőt. Alatta tálcák voltak kenyérszeletekkel! Mia figyelte, ahogy a szeleteket kisebb darabokra törik.
Az ének után az egyik bácsi mondott egy imát, majd más bácsik mindenkit megkínáltak a kenyérrel.
„A kenyér segít emlékeznünk Jézus testére” – súgta neki García nővér.
Mia elvett egy darab kenyeret, és elképzelte, hogy Jézus ott áll előtte.
Aztán újabb ima következett. A bácsik ezúttal aprócska poharakban vizet vittek körbe a tálcákon.
„A víz segít emlékeznünk Jézus vérére – súgta most García nővér. – Értünk halt meg, mert szeret minket.”
Mia elvett egy pohárka vizet. Arra gondolt, milyen nagyon szereti őt Jézus. Úgy érezte, mintha egy nagy ölelést kapott volna.
Később Hanson nővér adott Miának egy Jézust ábrázoló kis képet. „Azért eszünk a kenyérből és iszunk a vízből, hogy emlékezzünk Jézusra, és ígéretet tegyünk, hogy követni fogjuk Őt.” Rámosolygott. „Mit gondolsz az úrvacsoráról?”
Mia rápillantott a Jézust ábrázoló képre, és eszébe jutott, hogy milyen meleg érzést érzett. Mosolygott. „Nagyszerű volt! Szeretem Jézust.”