Utolsó napi szentek történetei
Megmentve a folyosón
Illusztráció: Allen Garns
A férjemnek gyakran kell vasárnap dolgoznia, így rám marad, hogy egyedül vigyem a négy fiunkat istentiszteletre. Az egyik vasárnap az úrvacsorai gyűlés alatt a két kicsi nem jött ki egymással. Ha az egyik fiút sikerült lefoglalnom egy könyvvel, a testvérének is pont az a könyv kellett. Kipróbáltam a nasit, a játékokat és a színezést, de semmi nem vált be. Túl soknak bizonyultak a fiaim, akik mintha egyszerűen nem lettek volna képesek nyugton ülni egyetlen órán át.
Előhúztam a táskámból egy apró játékot és odaadtam az egyévesnek. A hároméves Tyson azonnal felvisított, és odaugrott az öccséhez, hogy megpróbálja elvenni tőle a játékot. Szégyelltem magam, miközben kifelé cipeltem a két visítozó, viaskodó kisfiút a folyosóra.
Az arcomat azonnal forró könnyek öntötték el. Miért kell ennek ilyen nehéznek lennie? Amikor elhoztam a családomat istentiszteletre, azzal azt tettem, amit Mennyei Atyám vár tőlem, nem igaz? De már nem bírtam tovább. Kimerítő és megalázó volt, hogy minden vasárnap egyedül küzdjek a fiaimmal a teljes úrvacsorai gyűlés alatt. Soha nem akartam visszamenni.
Ezekkel a gondolatokkal ültem a folyosón úgy 15 másodpercig, amikor kijött hozzám az egyik nőtestvér, akit alig ismertem. Beus nőtestvérnek hívták. Rendszerint magában ült, mert a férje a püspökségben szolgált, a gyerekei pedig már felnőttek. Ezt mondta: „Mindig egyedül vagy itt! Látom, hogy próbálsz mindent megtenni. Mellém ülhetne Tyson?” Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak! Csak egy bólintásra futotta, ő pedig kézenfogva visszavezette az immár nyugodt és boldog fiamat a kápolnába.
Letöröltem a könnyeimet, karomba vettem a kisebbik fiamat, és alázattal visszamentem a kápolnába, hogy békességben élvezzem a gyűlés hátralévő részét.
A következő vasárnap, amikor megérkeztünk az úrvacsorai gyűlésre, Tyson máris az új barátját kereste. Esténként így imádkozott: „Mennyei Atyánk, köszönjük Beus nénit. Annyira szeretem őt!”
Ennek már három éve, és Tyson most is gyakran keresi meg Beus nőtestvért a kápolnában. Tavaly őt hívták el Tyson elemis tanítójává. Ő lett a világ legboldogabb kisfiúja.
Annyira hálás vagyok Beus nőtestvérért és azért, hogy hajlandó szeretni és szolgálni másokat. Tudom, hogy megáldhatjuk mások életét, amikor úgy szolgálunk, ahogy a Szabadító tette.