Jézus Krisztus feltámadása és a testtel kapcsolatos igazságok
Feltámadása által Jézus Krisztus jelentős igazságokat tanított nekünk a testet illetően.
A kétkedő Tamás (részlet). Készítette: Carl Heinrich Bloch
Háttér © janniwet/iStock/Getty Images
„Jézus… monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét” (János 19:30). Abban a pillanatban Jézus Krisztus lelke elhagyta a testét – azt a testet, amely elviselte a szenvedést, hogy Ő engesztelést hozhasson az emberek bűneiért, és megsegíthesse őket a gyengeségeik idején (lásd Alma 7:12–13). Ezután az immár üres edénnyé vált testet levették a keresztről, gyolcsokba tekerték, végül pedig egy sírboltba helyezték. A harmadik napon az odaérkező asszonyok azért jelentek meg, hogy befejezzék a test előkészítését a temetésre.
Azonban a test eltűnt.
Az üres sírbolt felfedezése csak a kezdet volt. Mária Magdaléna, az apostolok és később még sokan mások is valami csodásnak lettek tanúi: a feltámadt, tökéletessé vált Jézus Krisztusnak, a maga tapintható, emberi alakjában.
A Szabadító gondoskodott róla, hogy azok, akik látták Őt a feltámadása után, maradéktalanul felfogják, milyen az Ő teste. Felszólította például az apostolokat, hogy tapintsák meg a testét, saját maguk számára is meggyőződve arról, hogy nem jelenéssel van dolguk, hanem Ő fizikailag is jelen van (lásd Lukács 24:36–40).1 Még együtt is evett velük (lásd Lukács 24:42–43).
Amikor azután az apostolok teljesítették a Jézus Krisztus evangéliumának prédikálására szóló megbízatásukat, ellenállásban és üldöztetésben volt részük – ennek egy része amiatt érte őket, mert azt tanították, hogy Jézus Krisztus feltámadt, és hogy ennek eredményeképpen az egész emberiség fel fog támadni (lásd Apostolok cselekedetei 4:1–3).
Jézus Krisztus feltámadása napjainkban éppen annyira központi helyet foglal el az Ő egyháza által a világnak kijelentett üzenetben, mint akkoriban. Amint azt Joseph Smith próféta kijelentette: „Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke.”2
A feltámadás segít megválaszolni olyan alapvető kérdéseket, amelyek Isten természetére, a mi természetünkre és az Istennel való kapcsolatunkra, ezen élet céljára, illetve a Jézus Krisztusba vetett reményünkre vonatkoznak. Íme néhány igazság azok közül, amelyeket Jézus Krisztus feltámadása alátámaszt.
Mennyei Atyánknak megdicsőült teste van
Az első látomás. Készítette: Gary L. Kapp.
Habár azon elgondolás, miszerint Istennek emberi alakja van, kétségtelenül a Bibliából ered,3 és gyökeret vert az emberek gondolkodásában is, mégis számos teológiai és vallásfilozófiai áramlat elutasította azt egy olyan Istenért, aki „test, részek és szenvedély nélküli”4, minthogy ezen szemlélet szerint a test (és általában az anyag) gonosz vagy nem valóságos, miközben a lélek, az elme vagy a gondolatok képezik az alapvető létezés vagy valóság igaz lényegét.
Mily dicsőségesen egyszerű és forradalmi volt hát Isten természetének kinyilatkoztatása a Fián, Jézus Krisztuson keresztül!
Szolgálattétele során a Szabadító kijelentette, hogy „a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9). Ez még inkább igaz volt azután, hogy feltámadt egy olyan tökéletessé vált, halhatatlan testtel, amely megmutatta, hogy „az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is” (T&Sz 130:22).
Így mutatkozott meg Mennyei Atya fizikai természete. Ahogy azt Joseph Smith később kifejtette: „Az, aminek nincs teste, illetve nincsenek alkotórészei, semmi. Nincs még egy másik Isten a mennyben, csak az az Isten, aki húsból és csontból való testtel rendelkezik.”5
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőképpen magyarázta ezt: „Ha egy Istenség számára nemcsak hogy nem szükséges, de nem is kívánatos testtel rendelkezni, akkor az emberiség Megváltója miért váltotta meg a saját testét, megváltva azt a halál és a sír markából, kezeskedve arról, hogy az soha többé nem válik külön az Ő lelkétől az időben vagy az örökkévalóságban? Bárki, aki elveti a testtel rendelkező Isten elgondolását, egyaránt elveti a halandó és a feltámadt Krisztust is.”6
Mennyei Atya hatalma, tudása és szeretete végtelen
Mennyei Atya jellemének felülmúlhatatlan tulajdonságai már Jézus Krisztus feltámadásának a tényében is megmutatkoznak. Amint azt D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kijelentette: „Krisztus feltámadása valóságának fényében megalapozatlanok a kétségek az Atyaisten mindenhatóságával, mindentudóságával és jóakaratával kapcsolatban, aki Egyszülött Fiát adta a világ megváltásáért.”7
Isten hatalmát, tudását és jóságát igazolja Jézus Krisztus feltámadása, bizonyítékot szolgáltatva a Mennyei Atya tervében rejlő bölcsességre és szeretetre, valamint arra is, hogy Ő képes végrehajtani azt a tervet (ahogyan a Fia is).
Isten gyermekei vagyunk
Amint azt a Biblia tanítja nekünk, „Isten képére…: férfiúvá és asszonynyá” (1 Mózes 1:27) lettünk megalkotva. Jézus Krisztus feltámadása megerősítette ezt az igazságot. Mi több, éppen feltámadásának óráján hangsúlyozta ki Jézus Krisztus a mi kapcsolatunkat Mennyei Atyánkkal, kijelentve, hogy „felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez” (János 20:17; kiemelés hozzáadva).
A Szabadító kinyilatkoztatta, hogy Isten és az emberiség nem különböznek teljességgel egymástól a lényegi valójukban. Testünk alapvető alakja hasonló a lelkünkéhez,8 lelkünk pedig Isten képmására lett megalkotva, mert ez a szülő-gyermek viszony természete.
A test egy képessé és nemessé tévő ajándék
Fotó: David Stoker
Feltámadása által a Szabadító megmutatta nekünk, hogy a fizikai, testi létezés szerves része Isten és az Ő gyermekei örökkévaló létének. Az Úr ezt nyilatkoztatta ki Joseph Smithnek: „Az elemek örökkévalóak, és a lélek és az elem, elválaszthatatlanul összekötve, teljességet kap az örömből” (T&Sz 93:33). Ez az elválaszthatatlan kötés forrasztja eggyé a lelket és a fizikai anyagot akképpen, hogy egyetlen halhatatlan, romolhatatlan, dicsőséges és tökéletes testet alkossanak – az egyetlen olyan testet, amely képes részesülni az örömnek abban a teljességében, mellyel Isten rendelkezik.
Ezzel szemben a korábban fizikai testtel rendelkező, majd attól a lélekvilágba történő belépéskor elválasztott „halottak fogságként tekinte[nek] lelküknek testüktől való… távollétére” (T&Sz 138:50; lásd még T&Sz 45:17).
Még a halandó testünk is alapvető részét képezi Mennyei Atya tervének, és egy isteni ajándék. Amikor a lelkünk a halandóság előtti állapotból a földre jön, test „adatik” rá (lásd Ábrahám 3:26). Amint azt Joseph Smith próféta tanította: „Azért jöttünk erre a földre, hogy testünk lehessen, és tisztán Isten elé vigyük azt a celesztiális királyságba. A boldogság nagyszerű tantétele a testtel való rendelkezésen alapszik. Az ördögnek nincs teste, és ebből áll a büntetése.”9
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így tanított: „Fizikai testünk lehetővé teszi, hogy olyan széleskörű, mélységes és intenzív tapasztalatokat szerezzünk, melyekre a halandóság előtti létünkben nem tehettünk volna szert. Fizikai testünk megléte ezért elmélyíti emberi kapcsolatainkat, és felerősíti azon képességünket, hogy felismerjük az igazságot, és azzal összhangban cselekedjünk, valamint azon képességünket, hogy engedelmeskedjünk Jézus Krisztus evangéliuma tantételeinek és szertartásainak. A halandóság iskolájában olyan módon tapasztaljuk meg a gyengédséget, a szeretetet, a kedvességet, a boldogságot, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, sőt, még a fizikai korlátok miatti kihívásokat is, hogy azok felkészítenek bennünket az örökkévalóságra. Egyszerűen fogalmazva: vannak leckék, melyeket – a szentírás szavaival élve – »a test szerint« kell megtanulnunk, és vannak olyan tapasztalatok, melyeket szintén így kell megszereznünk (1 Nefi 19:6; Alma 7:12–13).”10
Joseph Smith még azt is tanította, hogy „mindenkinek, akinek teste van, hatalma van azok felett, akiknek nincsen”11. Sátán megkísérthet bennünket, de kényszeríteni nem képes. „Az ördögnek semmi hatalma nincs felettünk, csak annyi, amennyit megengedünk neki.”12
A tökéletessé vált, feltámadt test ajándéka végső soron segít abban, hogy örökre kikerüljünk Sátán hatalmának hatóköréből. Ha nem lenne feltámadás, „akkor lelkünk annak… lenne kiszolgáltatva, aki… az ördög…, hogy többé fel ne keljen. És lelkünknek is hozzá hasonlóvá kellene válni, és ördögök lennénk, egy ördög angyalai lennénk, hogy ki legyünk rekesztve Istenünk színe elől, és a hazugságok atyjával maradjunk; nyomorultságban, mint ő maga” (2 Nefi 9:8–9).
A lélek és a test nem ellenségei egymásnak
Habár különböznek, a lélek és a test nem két alapvetően eltérő és kibékíthetetlen valósághoz tartozik. Amint azt Joseph Smith megtudta: „Nem létezik olyan, hogy anyagtalan anyag. Minden lélek anyag, csak finomabb és tisztább, és csak tisztább szemek ismerhetik fel; mi nem láthatjuk; de amikor testünk tisztává lesz, meg fogjuk látni, hogy az teljes mértékben anyag” (T&Sz 131:7–8).
Krisztus megjelenik a nyugati féltekén (részlet). Készítette: Arnold Friberg
Megdicsőült, feltámadt állapotában Jézus Krisztus a lélek és a test tökéletes egységét képviseli, szemléltetve számunkra, hogy „a lélek és a test az ember lénye” (T&Sz 88:15). Ebben az életben arra törekszünk, hogy „lelki gondolkodásmód” és ne „testi gondolkodásmód” (2 Nefi 9:39) jellemezzen, hogy „[levetkőzzük] a természetes embert” (Móziás 3:19), és hogy „minden szenvedély[ünket] megzaboláz[zuk]” (Alma 38:12). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lélek és a test ellenségei egymásnak. Amint azt Jézus Krisztus megmutatta nekünk, a testet nem megvetni és meghaladni kell, hanem uralni és átváltoztatni.
A halandó testben való életnek jelentőségteljes célja van
Jobban értelmet nyer az az elképzelés, hogy ez az élet egy próbatétel, amikor belegondolunk abba, amit az ezt megelőző és az ezt követő életünkről tudunk. Mielőtt a földre jöttünk, lelkekként éltünk. Mennyei Atyánk pedig azt szánja számunkra, hogy olyanokká váljunk, mint Ő, és halhatatlan fizikai testben örökké éljünk. Ezek az igazságok azt jelentik, hogy a próbatételünk ideje ezekben a halandó testekben nem önkényes, hanem valós jelentése és célja van.
Ahogy Christofferson elder is elmagyarázta, „a döntéseink fogják megmutatni Istennek (és saját magunknak is), vajon képesek és elkötelezettek vagyunk-e az Ő celesztiális törvénye szerint élni, miközben nem vagyunk ott a jelenlétében, és olyan fizikai testtel rendelkezünk, melyben mindenféle erők, vágyak és szenvedélyek munkálkodnak. Meg tudjuk zabolázni a testet, hogy a lélek eszközévé, és ne urává váljon? Vajon az idő és az örökkévalóság során is ránk lehet bízni isteni hatalmakat, például az élet teremtésének hatalmát? Személy szerint mi legyőzzük-e a gonoszt? Akik ezt teszik, »azoknak dicsőség adatik fejükre örökkön örökké« [Ábrahám 3:26] – mely dicsőségnek nagyon is figyelemre méltó jellemzője a feltámadt, halhatatlan és megdicsőült fizikai test.”13
Jelenlegi testünkben megélt élményeink, beleértve ebbe az egymással való kapcsolatainkat is, azért jelentőségteljesek, mert előképei az eljövendőnek. Amint az Joseph Smith számára világossá vált: „És ugyanazok a kapcsolatok, amelyek itt vannak közöttünk, ott is létezni fognak közöttünk, csak örök dicsőséggel párosulnak majd, amely dicsőséget jelenleg nem élvezünk” (T&Sz 130:2).
Reménységünk van Jézus Krisztusban
A három Mária a sírnál. Készítette: William-Adolphe Bouguereau, Superstock.com
Attól a pillanattól fogva, hogy az emberek meglátták az üres sírt, Jézus Krisztus feltámadása reményt hoz, mert az Ő feltámadásában a saját feltámadásunk reményét látjuk, amikor is minden veszteségünkért kárpótolva leszünk, amennyiben hithűek maradunk.14
A Szabadító egykori apostolai bátran tehettek bizonyságot az Ő feltámadásáról, mert látták és tapintották a testét. Ennél azonban sokkal többről volt szó. Ahogy Jézus Krisztus testi fogyatékosságokat gyógyított azért, hogy megmutassa, hatalmában áll a bűnök megbocsátása (lásd Lukács 5:23–25), éppen úgy vált a feltámadása – a fizikai halál legyőzésére való hatalmának kézzelfogható bizonyítéka – biztosítékká a követői számára azt illetően, hogy hatalmában áll legyőzni a lelki halált is. Azok az ígéretek, melyeket Ő a tanításaiban tett – a bűnök bocsánata, békesség ebben az életben, örök élet az Atya királyságában – valóssá váltak, a hitük pedig megingathatatlan lett.
„Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a [hitünk]” (1 Korinthusbeliek 15:17). De minthogy Ő feltámadt a halottaiból, „remél[hetjük] azt, hogy majd örök életre támad[unk] fel, és ez a belé vetett hit[ünk] miatt van, az ígéret szerint” (Moróni 7:41).
Halandó élete során Jézus Krisztus hívta az embereket, hogy kövessék Őt. Halála és feltámadása után a célirány még világosabbá vált. Ha az evangélium törvényeinek és szertartásainak való engedelmesség által „celesztiális lelket” ápolunk magunkban, megkaphatjuk „ugyanazt a testet…, amely a természetes test volt”, és megelevenít majd „a celesztiális dicsőség egy része [és azután megkapjuk] azt, méghozzá a teljességét” (T&Sz 88:28–29). Ő megmutatta az utat. Ő az út. Az Ő hatalma – az Ő engesztelése és feltámadása – által lehetséges ez a celesztiális teljesség, amely magában foglalja az öröm feltámadt testben megélt teljességét.