„Nem fogom megtagadni a hitemet”
Edouard Ngindu, Kongói Demokratikus Köztársaság, Katoka
Gúny és megvetés céltáblája lettem a munkahelyemen. Miért ragaszkodjak egy olyan álláshoz, amely már a lelki jóllétemet veszélyezteti?
Illusztrálta: Greg Stevenson
Nem sokkal azután, hogy igazgatóhelyettesi állást kaptam egy nagy könyvtárban, a csapatommal belefogtunk egy merész vállalkozásba: 37 000 könyv digitalizálásába. Az egyik nap a felettesem behívott az irodájába.
„Edouard! – mondta. – Meghívást kaptam, hogy bemutassam a könyvdigitalizálási projektünket az Egyesült Államokban és néhány új beszerzést eszközöljek. Felkértek, hogy vigyem magammal az egyik megbízható munkatársamat. Benned megbízom, de az egyházadban nem. Ha otthagyod a felekezetedet, eljöhetsz velem.”
Mielőtt bármit is felelhettem volna, azt mondta, hogy gondolkodjak erről, majd kiküldött.
Aznap este elmeséltem a történteket a feleségemnek. Ő arra buzdított, hogy legyen hitem. Másnap közöltem a felettesemmel, hogy megtartom a vallásomat. Dühös lett és közölte, hogy akkor egyedül utazik.
Egy évvel később lehetőségem nyílt Franciaországba utazni, hogy továbbképezzenek könyvtári finanszírozás, beszerzések és vezetés területén. Csak a felettesem jóváhagyása kellett hozzá. Azt mondta, hogy csak akkor hagyja jóvá, ha otthagyom a vallásomat. Ezt ismét visszautasítottam. Ő erre széttépte a papírt és az arcomba vágta. Valamivel később a felettesem ismét megkeresett.
„Újabb útra megyek – mondta. – Eljöhetsz velem, de a feltétel változatlan. Soha nem fogok együtt utazni az egyházad egy tagjával.”
„Nem fogom megtagadni a hitemet” – feleltem. Szó nélkül otthagyott. Hamarosan elkezdett kibeszélni engem a kollégáim előtt.
„Lehetőségeket ajánlottam neki – mondogatta. – De mindegyiket elszalasztotta az elvakult hite miatt. Tiszta bolond.”
Onnantól a gúnyolódás és megvetés céltáblája lettem a munkahelyemen. Levert lettem. Az egyik este, amint ezen a kérdésen rágódtam, felütöttem a Bibliát, és ezt olvastam: „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék” (Máté 5:29).
Ha az Úr azt mondja, hogy a szabadulásunk érdekében inkább hagyjunk hátra valamit, akkor én miért ragaszkodjak egy olyan álláshoz, amely már a lelki jóllétemet veszélyezteti? Másnap beadtam a felmondásomat.
Ma pedig örülök ennek a döntésnek. Jézus Krisztusba vetett bátorsággal és hittel fogadtam a munkahelyi megaláztatást és az ideiglenes munkanélküliséget. Ma az új állásom olyan lehetőségeket kínál, amelyek korábban elérhetetlenek voltak számomra. Az Úr megáldott engem, én pedig köszönetet mondok Neki az irántam való kedvességéért és szeretetéért.