Hithűen öregedve
Szépen felöltöztetve
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában él.
Ezúttal a mi dolgunk volt gondoskodni arról, hogy ő szépen legyen felöltözve.
Édesanyánk egészen kisgyermekkorunktól fogva mindig megbizonyosodott arról, hogy minden eseményhez megfelelően vagyunk felöltözve. Öt leánygyermekkel ez nem volt kis feladat. Amikor nadrágot húztunk, de szoknyát kellett volna, ránk szólt, hogy öltözzünk át. Amikor egyikünk egy cuki új öltözetet vett fel, amelyet véleménye szerint vétek lett volna kabát alá rejteni, akármilyen hideg is volt kint, Anya ragaszkodott hozzá, hogy öltsünk kabátot. Ő mindig a helyzetnek megfelelően öltözött, és ügyelt arra, hogy mi is így tegyünk.
Anya az egész életét azzal töltötte, hogy megtanítsa nekünk – az öltözködésen túl –, hogy milyen életet éljünk. Megosztotta velünk a meglátásait az evangélium öröméről, valamint a bizonyságát a templom fontosságáról. Egyértelművé tette, hogy azt reméli, mindannyian megértjük, milyen hatással vannak a templomi szertartások az örökkévaló boldogságunkra.
Aztán eljött a nap, amikor azért kellett összegyűlnünk, hogy felöltöztessük Anyát a temetésére. Továbblépett a következő világba, miután mindazt megtanította nekünk, amire csak ideje volt. Most nekünk volt lehetőségünk arra, hogy kifejezzük iránta az odaadásunkat, valamint a hálánkat azokért a tantételekért, amelyeket a szívünkbe ültetett.
Ezúttal a mi dolgunk volt gondoskodni arról, hogy ő szépen legyen felöltözve.
Amikor beléptünk a szobába, ahol Anyát fel kellett öltöztetnünk a temetésére, az élettelen teste üresnek tűnt. Lelke melege távozott, és helyét átvette a halál hidege. Amikor lányaiként és leányunokáiként körbeálltuk őt, leróttuk tiszteletünket e nagyszerű hölgy előtt, valamint meg akartuk mutatni neki még egyszer utoljára, hogy milyen hálásak vagyunk az áldásért, amit ő jelentett nekünk az életünkben.
Most már hatan voltunk lányai: Leah, Heather, Gaylene, Lori, Melinda, és a menye, Adrianne. Hatan szorosan körbeálltuk Anyát, a mi lányaink pedig egy második kört formáltak körénk. Ez a két kör az élete által keltett szeretet gyűrűjére emlékeztetett minket. Anya hatására, valamint a leszármazottai igazlelkű választásainak köszönhetően a templomi szövetségek áldásai nemzedékeken át gyűrűznek majd tovább, folyamatosan kiterjesztve a papsági szövetségek áldásait.
A lányai készítették őt fel a temetésre. Óvatosan beborítottuk hideg testét a templomi öltözék melegségével. Gondosan megkötöttünk minden egyes szalagot, ráadtuk a lábbelit, ügyelve arra, hogy az összes ruhadarab a helyén legyen. Az utolsó lépés egy masni megkötése volt. Amikor ezt is megtettük, amilyen szépen csak tudtuk, mindegyikünknek eszébe jutott, hogy mindannyiunk számára ő kötötte meg ezt a masnit, amikor először léptünk be a templomba. Amikor utoljára kötöttük meg az övét, jelképesen, örök hálával, visszaadtuk neki a templomi áldások ajándékát.
Amikor ránéztünk, melegség töltött el minket. Többé már nem a halál hidege vette őt körül. Gyönyörűen nézett ki. Könnyű volt elképzelni a mennyben, a szerettei körében, alig várva, hogy visszatérjen Mennyei Atyjához.
Amikor kijöttem a szobából, eszembe jutott, hogy ez volt az utolsó alkalom ebben az életben, amikor gondoskodni tudtam az édesanyámról. Ő mindvégig kitartott. Hithűen öregedett meg, és példája által megáldotta a leszármazottait. Abban bízom és azért imádkozom, hogy én ugyanígy tehessek, és egy nap majd hasonló örökséget hagyhassak hátra a lányaimnak és leányunokáimnak.