Nyomtatásban nem jelenik meg

Tényleg muszáj volt böjti felajánlást fizetnem?

Írta: Chakell Wardleigh Herbert

Egyházi folyóiratok

Korábban még soha nem fizettem böjti felajánlást. Vajon a püspököm felkérése megér egy próbát?

Kép

közeli felvétel egy tizedszelvényről

Kellemesen elbeszélgettem a püspökömmel az irodájában, de valójában nem igazán figyeltem.

December közepe volt, és a tizedrendezés miatt ültünk le. Mindig volt bizonyságom a tizedről és teljestized-fizető voltam, így nem nagyon foglalkoztam a rövid találkozóval. Azonkívül alig vártam, hogy folytahassam a tanulást az egyetemi záróvizsgáimra, különösen azért, mert pont akkor tudtam meg, hogy a matekvizsgámon megbuktam – másodjára is.

Eléggé elkeseredtem, és fejben teljesen máshol jártam.

A püspököm kedvesen rám nézett.

„Feltűnt, hogy idén nem fizettél böjti felajánlást” – mondta mosolyogva.

Ez visszaterelte a figyelmemet.

Igaza volt.

Már hónapok óta ott motoszkált a fejemben a böjti felajánlás. Gyermekkoromban szinte soha nem beszélgettünk róla a családommal, és az istentiszteleten sem nagyon merült fel.

Tévesen úgy gondoltam, hogy nem nagyon kell hozzájárulnom, részben azért, mert egy FEF-egyházközségbe jártam, részben pedig azért, mert egy szemernyit elvakított a saját büszkeségem, és nem igazán volt bizonyságom a böjtről vagy a böjti felajánlásokról.

Úgy gondoltam, hogy a tizedfizetés és az étkezés kihagyása megteszi.

„Tényleg nem fizettem – válaszoltam. – De hát úgyis az a lényeg, hogy fizetem a tizedemet és böjtölök, nem?”

A püspököm elmosolyodott, és elmagyarázta nekem, miért fontos böjti felajánlást fizetni a havi böjt mellett, valamint hogy mennyi fizikai áldást nyernek általa azok, akik az egyházközségben szükséget szenvednek.

Legfőképp azonban nagy hangsúlyt fektetett az áldásokra, amelyek azok számára elérhetők, akik hajlandóak áldozatot hozni és betartani a böjt törvényét.

A szemembe nézett és ezt mondta: „Ezek az áldások képesek minden olyan kihívásban segíteni neked, amivel most épp szembenézel, beleértve a iskolaikat is.”

Leesett az állam. Nem is említettem neki, hogy pont megbuktam matekból.

„Tehát azt mondod – feleltem –, hogy ha befizetem a böjti felajánlásomat, akkor a következő félévben átmegyek matekból?”

Mindketten elnevettük magunkat, de azért kicsit ledöbbentem, amikor ő tulajdonképpen bólogatott.

Azt mondta, hogy ha tanulmányozom a böjt törvényének fontosságát, bizonyságot nyerek róla, és havonta fizetek böjti felajánlást, el fogok ámulni, mennyi áldást áraszt majd rám Mennyei Atya.

Annak tudatában, hogy ez a matekóra volt az egyetlen dolog, ami gátolta a továbbhaladásomat az iskolában, valamint hogy egész életemben nagyon megszenvedtem a matekkal (különösen azzal a fajtával, amelyben számok is vannak, meg betűk is), úgy döntöttem, teszek egy próbát.

Megismerni a böjt miértjét

A következő félév kezdetén megígértem magamnak, hogy jobban belevetem magam a matekba, mint eddig valaha, valamint hogy a tőlem telhető legtöbbet fogok tanulni a böjtről és a böjti felajánlásról.

Gyermekkorom óta böjtöltem, de soha nem tettem azt jelentőségteljessé. A böjti vasárnapokon többnyire azzal voltam elfoglalva, hogy amilyen éhes vagyok, tulajdonképpen étvágygerjesztőnek találom a picik által földre hajigált gyümölcsdarabokat az úrvacsorai gyűlésen.

Amikor elérkezett a következő hónap eleje, eléggé nehezemre esett tizedet és böjti felajánlást is fizetni. Csak egy szegény egyetemista voltam, és nem sok felajánlanivalóm volt.

Ahogy teltek-múltak a hónapok, éreztem, hogy a kicsinyes hozzáállásom és büszkeségem lassan elhalványul. Miközben a böjtölés miértjére összpontosítottam, éreztem, ahogy minden egyes böjti vasárnappal számos módon változik a szívem és a hitem:

A böjtöt megelőző és követő imáim sokkal őszintébbé és jelentőségteljesebbé váltak.
A böjti felajánlás fizetése segített céltudatosan böjtölnöm, és a korgó gyomromra összpontosítás helyett elkezdtem felismerni a Lélek halk hangját és hatását.
A tiszta, mégis mélyreható lelki erő, amelyet minden egyes böjtöt követően éreztem, eltelítette a lelkemet és megmelengette a szívemet.
Végső soron rájöttem, hogy amikor szívesen hozunk áldozatot másokért, akkor krisztusibb lényekké finomulunk, mert az áldozat pontosan az, amit Ő is meghozott értünk. Az élete során szüntelenül csak adott.
Éreztem, hogy a jószívűség minden hónapban gazdagítja a lelkemet, miközben arra gondoltam, mennyi embert tudunk szolgálni, amikor hajlandóak vagyunk adni. Továbbá az életem összes olyan áldásáért is hálát éreztem, amelyeket korábban néha figyelmen kívül hagytam.
Sokkal fontosabbá vált azért böjtölni, hogy világosságot és áldásokat osszak meg másokkal, mint az, amit én nyerhetek általa.
Szorosabb kapcsolódást éreztem Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz.
A folyamatos kihívások ellenére sok apró irgalmasságot tapasztaltam meg, és rengeteg örömet éreztem az életemben.

Nagy hatással voltak rám Joseph B. Wirthlin elder szavai (1917–2008) a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A megfelelő lelkiségben és az Úr módján való böjtölés lelki energiát ad nekünk. Megerősíti önfegyelmünket, otthonunkat békességgel tölti el, szívünket örömmel járja át, megerősít bennünket a kísértésekkel szemben, felkészít bennünket a nehézségek idejére, és megnyitja a mennyek ablakait. […]

Amikor a böjt törvénye szerint élünk, nemcsak közelebb kerülünk Istenhez az imáink által, hanem enni adunk az éhezőknek és gondoskodunk a szegényekről.”¹

Ez temérdek olyan megígért áldást jelent, amelyek csak ránk várnak.

Ezen élményem óta a böjt és a böjti felajánlások a tanítványságom fontos részévé váltak. Minden alkalommal, amikor adok, közelebb érzem magam Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz. Néha a böjti vasárnapon kívül is böjtölök, hogy válaszokat és megnyugvást találjak a magam vagy mások részére.

Rájöttem, hogy a böjt törvénye valóban egy ajándék.

És ha esetleg kíváncsiak vagytok rá, igen, csodával határos módon átmentem matekból abban a félévben. Sőt, nemcsak simán átmentem, de az egyik legmagasabb pontszámmal végeztem az osztályban. Természetesen tanultam is, azonban életemben először úgy tűnt, hogy azok a betűk és számok végre értelmet nyertek a fejemben.

Mennyei Atya valóban a csodák Istene.

Miközben arra törekszünk, hogy kövessük Őt és az Ő fiát, Jézus Krisztust, valamint betartsuk az Ő parancsolataikat, hittel, reménnyel és jószívűséggel haladhatunk előre, Ők pedig majd emlékeztetnek minket, hogy velünk vannak, és készek megáldani minket az erőfeszítéseinkért.