Nyomtatásban nem jelenik meg
A csodák, melyek segítettek rátalálnom a családom feljegyzéseire a svájci Alpokban
A családom szinte semmit nem tudott édesapám őseiről Svájcban. Mennyei Atya kezének irányítása alatt azonban képesek voltunk kitölteni a réseket.
Emlékszem, hogy amikor tizenéves koromban a családfámat nézegettem, azon tűnődtem, hogyan fogjuk valaha is nevekkel megtölteni a családfám apai oldalát. Az édesapám, Joseph Terribilini első generációs amerikai. Az ő apja, Giuseppe, egy olyan kis faluból vándorolt ki a svájci Alpokból, amelyről szinte semmit nem tudtunk. Mindig szerettem volna előbbre haladni a családtörténetemmel, így hát gyakran imádkoztam segítségért, hogy tudjam, miként győzhetnénk le az utunkban álló akadályokat.
Mennyei Atya azonban tisztában volt ezekkel az akadályokkal. A missziós elhívásommal kezdődően éreztem, ahogy Ő vezérel, miközben hat, Olaszországtól Alabamáig ívelő csoda folytán segített kitöltenünk a réseket édesapám családfáján.
1. csoda
Mindig is volt egy olyan érzésem, hogy Svájcban fogok missziót szolgálni, ahol az őseim egykor éltek. Így amikor 1970-ben megkaptam az elhívásomat Olaszországba, meglepődtem, de azért izgatott voltam. A nyelvi képző misszióban (melyet most misszionáriusképző központnak neveznek) megtudtam, hogy Dél-Svájc, ahonnan az őseim származtak, valójában szintén a missziómhoz tartozik. Tudtam, hogy Mennyei Atya okkal hívott el arra a konkrét helyre.
2. csoda
A misszióm felénél a társamat és engem zónavezetőnek jelöltek ki egy olyan terület felett, mely Dél-Svájcot is magában foglalta – és autót is kaptunk.
Ellátogattunk a családom falujába, Vergelettóba, és felkerestük az egyik unokatestvéremet. Ő körbevezetett minket és bemutatott a plébánosnak, aki a kérésünkre megmutatta nekünk a környék anyakönyvi feljegyzéseit. Ezután hazatértünk, azonban az élmény elültetett bennem egy magot, mely az egész misszióm alatt növekedett.
3. csoda
Amikor már csak egy hónap volt hátra a missziómból, úgy éreztem, hogy cselekednem kell, és meg kell találnom a családom feljegyzéseit, mielőtt hazatérek. Imádkoztam, hogy megtudjam, tehetek-e még bármit, és egy határozott benyomásom támadt a Lélektől, mely azt mondta nekem, hogy szereznem kell egy másolatot azokról a feljegyzésekről, amelyeket hónapokkal korábban láttam. Elmeséltem a misszióelnökömnek, hogy úgy érzem, vissza kell térnem a családom falujába Svájcba, és elmagyaráztam, miért. A falu 140 km-re volt, a misszióelnököm azonban mégis engedélyt adott az utazásra.
4. csoda
Már leszállt az alkony, amikor a keskeny, kanyargós ösvény felvitt minket a hegyre, Vergeletto falucskájába. Megálltunk a falu központjában, a katolikus templomnál. A társammal ezután erős vonzást éreztünk a templommal átellenben található temető irányába, melyet gyertyák világítottak meg.
Ahogy beléptünk a temetőbe, olyan tisztán és erősen éreztem a Lélek vezetését, mint még soha azelőtt. Ez az érzés a friss alpesi levegővel társulva egy olyan élményt nyújtott, melyet soha nem fogok elfelejteni. A temetőben úgy tűnt, hogy minden második sírkövön az én családnevem szerepel. Még a dédnagyapám sírját is láttuk; az volt ráírva, hogy az emberek a törött csontjaik meggyógyításáért jártak hozzá.
Visszatértünk a templomba, hátha megtaláljuk a plébánost. Ott találkoztunk egy öregemberrel, aki elmagyarázta, hogy aznap van az Il Giorno dei Morti, azaz a halottak napjaként ismert ünnep (ami megmagyarázza, miért volt annyi gyertya a temetőben). A férfi elmondta nekünk, hogy az atya a környező falvakban misézik, és két óra múlva tér majd csak vissza.
A társammal megvártuk, és amikor megérkezett, emlékeztettem a pár hónappal korábbi találkánkra; megkérdeztem, hogy megnézhetném-e újra a plébánia anyakönyvi feljegyzéseit.
Ő igent mondott.
5. csoda
A plébános kihozott egy több száz éves könyvekkel teli dobozt. Elmondtam neki, hogy az egyházunk éppen mikrofilmfelvételeket készít egyházi feljegyzésekről az olaszországi Pármában, 270 km-re onnan. Megkérdeztem, hogy nem bánná-e, ha magunkkal vinnénk a feljegyzéseket pár hétre és lemásolnánk őket.
Ebbe is beleegyezett. Teljesen megdöbbentem.
Miközben elhagytuk a falut, azon ámuldoztam, hogy mi is történt, és még a visszapillantó tükörbe is belenéztem, hátha meglátom benne a plébánost utánunk szaladni, mert meggondolta magát. Két héttel később, ígéretünkhöz híven visszaszolgáltattuk neki a feljegyzéseket.
6. csoda
A kézírás, a latin használata, valamint az állagromlás miatt a feljegyzések nehezen voltak olvashatók. Aztán pár évvel ezelőtt észrevettem, hogy több száz vergelettói feljegyzést csatoltak az őseimhez a FamilySearchben. Az addig csak három-négy nemzedéket felölelő leszármazási vonalak immár hét-kilenc nemzedékre is kiterjedtek!
Az történt, hogy egy Alabama állambeli hivatásos családkutatóval, aki nem az egyház tagja, van egy közös águnk a világméretű családfán. Ő megnyitotta és elolvasta a feljegyzéseket azokból a könyvekből, amelyekről még én készíttettem másolatot Olaszországban, és be is csatolta őket a FamilySearchben. Fantasztikus ember, többször is együttműködtünk már azóta. Elmagyarázta, miszerint azért tölti fel ezeket a neveket és forrásokat, mert így próbálja meghálálni az egyház minden azért hozott erőfeszítését, hogy elérhetővé tegyék a feljegyzéseket a FamilySearchben.
Most az édesapám ága a családfámon tele van nevekkel. És abban az áldásban is részem volt, hogy elvégezhettem értük a templomi munkát.
Gyakran tekintek tűnődve vissza arra, hogy egy katolikus pap vajon miért engedte meg egy fiatal amerikainak – aki ráadásul egy másik vallás misszionáriusa volt –, hogy másolatkészítés céljából kivigye az anyakönyvi feljegyzésgyűjteményét az országból. Vajon az őseim imádkoztak értem? Vagy azért imádkoztak, hogy a plébános szíve meglágyuljon?
Nem tudom – lehet, hogy mindkettő igaz. Azt azonban biztosan tudom, hogy Mennyei Atya képes csodákat tenni, ha segítségért folyamodunk Őhozzá. És ahogy Dale G. Renlund elder ígérte, a családtörténeti munka rengeteg áldást tartogat a fátyol mindkét oldalán élők számára: „Isten megerősít, megsegít és támogat minket, és a javunkra fordítja majd a szenvedésünket. Amikor egybegyűjtjük családunk feljegyzéseit, és elmegyünk a templomba az őseink helyett, akkor Isten sokat valóra vált e megígért áldások közül – a fátyol mindkét oldalán egyidejűleg.”1 Az Úr irányítja ezt a munkát, és amikor Őbelé veted a bizalmadat, csodákat képes tenni érted és a családodért, miközben Izráel egybegyűjtésén fáradozol.