Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Az igazság megismeréséért mondott imám és a váratlanul kapott válaszom
Végre úgy döntöttem, elolvasom a Mormon könyvét, hogy megtudjam, igaz-e. És váratlan választ kaptam, amikor Mennyei Atyát kérdeztem róla.
Tizenévesként a Fiatal Férfiak elnököm azt a felhívást intézte az egyházközségünk fiatal férfiaihoz, hogy év végéig olvassuk el a Mormon könyvét.
Én ennek nem tettem eleget. Általában olyan ember vagyok, aki bármikor kész egy kihívásra, de akkor kifejezetten mélyponton voltam lelkileg.
Érdekes módon ebben az időszakban missziós szolgálatra „készültem”, de csak gépiesen tettem a dolgom. A bizonyságom gyenge volt, és azt mondtam magamnak, csakis azért megyek misszióba, hogy boldoggá tegyem a szüleimet. Elhatároztam, hogy a misszióm után majd elrendezem magamban a dolgokat. Abban hiszek majd, amiben akarok, és a saját utamat járom.
Bár az iskolai munkában eléggé odatettem magam, lelkileg a léhaság gödrébe estem. Olyan távol éreztem magam Istentől, hogy elkezdtem megkérdőjelezni a létezését. Kétségeim támadtak a Mormon könyve hitelességét, valamint Joseph Smith prófétai elhívását illetően. Önbizalomhiánnyal és önutálattal küzdöttem, és semmilyen erős meggyőződésem nem volt az élet céljáról.
„A legsötétebb szakadékban voltam” (Móziás 27:29), így hát nem sok vágyam volt arra, hogy a Mormon könyvét olvassam.
Céltudatos olvasás
Az egyik este éppen egy regényt olvastam, amikor egy olyan benyomásom támadt, amelyről teljes szívemmel hiszem és tudom, hogy a Lélektől származott. Egész mélyen elmerültem a könyvbeli történetben, amikor az a gondolatom támadt, hogy még soha nem tanulmányoztam komolyan a Mormon könyvét – vagy legalábbis nem olyan komolyan, mint ahogyan ezt a bizonyos könyvet olvastam és gondoltam át.
Ímmel-ámmal tanulmányoztam a Mormon könyvét, jegyzetelgettem, és többször is imádkoztam róla korábban, azonban kihagytam Moróni kérésének egy döntő fontosságú részét a Mormon könyve utolsó fejezetéből: mégpedig azt, hogy „őszinte szívvel, igaz szándékkal” (Moróni 10:4) kérdezzek. Tudtam, hogy itt a tökéletes lehetőség számomra, hogy újra válaszokat kérjek Mennyei Atyámtól. Lelkileg éheztem, és ez alkalommal a válasz tulajdonképpen nagyon is számított. Anélkül, hogy feltűnt volna, egy lelki válaszúthoz érkeztem, ahol az evangéliumba vetett hitem azon a tudásomon múlt, hogy a Mormon könyve igaz vagy sem.
Aznap éjjel, amikor a fent említett benyomásom támadt, elkezdtem olvasni a Mormon könyvét – ez alkalommal azonban céltudatosan.
Miután most már égtem a vágytól, hogy eleget tegyek a Fiatal Férfiak vezetőm felkérésének, miszerint év végéig olvassam végig a Mormon könyvét, minden adódó lehetőséget megragadtam arra, hogy a zseb méretű példányomat olvassam: a vonaton, iskolába menet a buszon, szünetben, házimunka közben, étkezések előtt és után, valamint lefekvés előtt. Amikor csak lehetőségem volt rá, olvastam. És amikor csak olvastam, folyamatosan így imádkoztam: „Tudnom kell. Tudnom kell.”
A váratlan válaszom érkezése
Egy nap a családommal elmentünk a Fülöp-szigeteki Manila templomba, de én otthon felejtettem a templomi ajánlásomat. Viszont nálam volt ez a mini példány a Mormon könyvéből, így leültem a váróhelyiségben, és tovább olvastam. Időnként megszakítottam az olvasást, hogy a templom szépségében gyönyörködjek – a csillárban, a lépcsősorban, az ólomüveg ablakokban, valamint az olyan áhítatosan jövő-menő emberekben, akik szívében nagy szeretet lakozott az Úr iránt.
Valamikor az olvasás során egy nagyon határozott benyomást kaptam az elmémben a Lélektől. Ez a benyomás több szinten is szólt hozzám. Annyira ledöbbentem, amikor egyszer csak megtörtént, hogy kicsit még ki is húztam magamat ültömben. Olyan erőteljes érzés töltött el, amelyet nem tudtam kósza gondolatként vagy múló érzelemként elhessegetni.
Azt hallottam az elmémben, hogy „Totoo ‘to”.
Egy egyszerű, mégis mélyreható kijelentés a tagalog anyanyelvemen, mely annyit tesz: ez igaz.
Ez igaz
Megerősítést kaptam arról, hogy a Mormon könyve igaz – hogy Isten szava. Végre teljes szívemből tudtam, mert tudtam, hogy a benyomásom a mennyből származott.
De ez még nem minden, amit tanultam.
Gyermekkoromban angolul olvastam a Mormon könyvét és tanultam az evangéliumról. Sőt, életem első pár évében jobban értettem angolul, mint tagalog nyelven. Azonban a tény, hogy ezt a lelki benyomást a semmiből tagalogul nyertem el – a nyelven, mely a hazámban őshonos –, igazságot szólt a szívemhez.
Abban a pillanatban tudtam, hogy Isten egy nagyon valóságos és személyes módon ismer engem.
Tudtam, hogy Ő valóban ott van. Tudtam, hogy beszéli a nyelvemet, hogy szeret engem, valamint hogy tudatában van a küzdelmeimnek és gyengeségeimnek. Megvolt ez a megerősítésem, de volt még valami, amit biztosan tudnom kellett, így hát azonnal választ kerestem rá: „Mennyei Atya! Joseph Smith valóban egy igaz próféta?” Újra eltöltött az érzés a szívemben, ez alkalommal még erőteljesebben: „Totoo ‘to!”
Akkor tudtam, hogy Joseph Smith Isten prófétája. Látta az Atyát és a Fiút is. Joseph Smithen keresztül visszaállíttatott Jézus Krisztus evangéliuma annak teljességében.
Micsoda békét, nyugalmat és tudást nyertem el! Abban a pillanatban ki akartam szaladni a templom kertjébe, a Mormon könyve ezen kis példányát lobogtatva és azt kiabálva: „Totoo ‘to! Totoo ‘to!” Úgy éreztem magam, mint Alma, amikor kijelentette: „Ó, mily örömet éreztem, és mily csodálatos fényt láttam” (Alma 36:20).
Az igazság tudatában
Az élményem után azonnal megváltozott, hogy miért akarok misszióba menni. Nem sokkal később beadtam a papírjaimat, és megkaptam az elhívásomat az amerikai egyesült államokbeli Coloradóba. Annyira izgatott voltam! Tudtam, hogy vannak a világban, akik ugyanazon mennek át, amin én is átmentem – segítségért esedeznek, valamint boldogság és igazság után epedeznek. Tudtam, hogy Jézus Krisztus evangéliuma által megtalálják majd azt a segítséget és boldogságot, ahogyan nekem is sikerült.
Remélem, mindannyian megtudjuk, hogy: „Totoo ‘to!”