A gyógyítás csodái – Szolgálattétel az egyénnek

Orvosként gyakran foglalkoztattak a Szabadító gyógyításairól szóló beszámolók. Az egyik ilyen csoda a vérfolyásos asszony bámulatos történetének a részeként következett be (lásd Máté 9:20–22; Márk 5:25–34; Lukács 8:43–48). Ennek az asszonynak szomorú volt a története. 12 éven át szenvedett ezzel a betegséggel és számos következményével.

Annak ellenére, hogy minden idejét és tálentumát (mindkét értelemben!) a gyógymód keresésére fordította, a korabeli orvosok semmit nem tudtak felmutatni. Lehetséges, hogy menorrhágiában szenvedett – ez egy olyan nőgyógyászati állapot, melyet rendellenesen súlyos és hosszan tartó menstruációs vérzés jellemez. Ennek számos oka lehet – beleértve a hormonális egyensúlyhiányt, az olyan véralvadási gondokat, mint amilyet például a von Willebrand-betegség okoz, az alacsony vérlemezkeszámot, a kóros méhüregi elváltozásokat és a rákot –, ráadásul gyakran jelentős fájdalom és görcs is kíséri. 12 évnyi erős vérzés után ez a szerencsétlen nő valószínűleg gyengeséget, kimerültséget és vérszegénységet is tapasztalt.

Rossz testi közérzete azonban csak a gondok egyik felét jelentette! Törvény szerint a vérzés miatt tisztátalannak minősült, vagyis a betegsége időtartama alatt másoktól elkülönítve kellett élnie. Ez valószínűleg azt jelentette, hogy ha volt férje és voltak gyermekei, akkor tőlük is külön volt. Nem lehetett velük, és nem is gondoskodhatott volna róluk. Más korlátozások pedig abban akadályozhatták, hogy részt vegyen a templomi hódolatban vagy belépjen egy zsinagógába. Ezenkívül bárki, akit megérintett, vagy aki őt megérintette, szintén tisztátalannak minősült.

E jogi és társadalmi akadályok ellenére ez a hívő asszony azzal az őszinte reménnyel közelítette meg a Szabadítót – valószínűleg hátulról és a sűrű tömegben –, hogy ha csak megérinti a ruháját, az segíteni fog neki elérni a szíve vágyát. A szentírás tudatja velünk, hogy amikor megérintette Jézus ruháját, azonnal változást érzett a testében – az erőnek valamiféle bizsergését vagy kiáradását –, ami azt bizonyította számára, hogy végre „kigyógyult bajából” (lásd Márk 5:28–29).

Talán az előző állapotából fakadó kirekesztettség hatására az asszony titokban igyekezett távozni, de a mindentudó Krisztus tudott az érintéséről – valamint ismerte a szívét és a célját is. A körülötte lévők felvilágosítása céljából ezt kérdezte: „Ki az, a ki engem illete?” Majd hozzátette: „Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem” (Lukács 8:45, 46).

Javára legyen mondva, hogy ez a jóravaló asszony előállt, beismerte a tettét, majd elmondta a történetét és a gyógyulását. Ha egy tisztátalan ember megérintett valakit, az nem számított jelentéktelen szabályszegésnek, de nyilván hatalmas szeretettel a szívében Jézus megvigasztalta az asszonyt, biztosítva őt arról, hogy minden rendben van, hogy a hite meggyógyította őt, és hogy békében távozhat, immár megszabadulva korábbi csapásától. A körülállók elképedtek.

Ez az eset akkor történt, amikor Jézus, a tanítványai, valamint Jairus, a helyi zsinagóga egyik elöljárója, éppen ez utóbbinak a házába siettek a halálosan beteg lányához. Perceik voltak csak, szorította őket az idő – elvégre a lány már „a halálán volt” (vö. Márk 5:23) –, a Szabadító mégis időt szakított arra, hogy szolgálattételt nyújtson az egyénnek, ennek a szükséget szenvedő léleknek. Micsoda lecke ez szolgálattételből! Emlékezhetsz rá, hogy a feltartóztatás miatt késve érkeztek Jairus otthonába: miután a drága lánya már meghalt. A késlekedés azonban csak még inkább figyelemreméltóvá tette a lány ezt követő meggyógyítását.

Kép

Jézus egy olyan asszonynak nyújt szolgálattételt, aki képtelen teljesen felegyenesedni

A tizennyolc esztendeje beteg asszony. Készítette: James Tissot, © Brooklyn Múzeum / nyilvános előfizetéssel megvásárolva / Bridgeman Images

Jézus meggyógyítja az asszonyt, aki „teljességgel nem tudott felegyenesedni”

Volt a Szabadító szolgálattétele során egy további rendkívüli esemény, amely szintén Ábrahám egyik olyan leányát érintette, aki egy régóta tartó megpróbáltatástól szenvedett (lásd Lukács 13:11–16). Hálásak vagyunk, amiért Lukács – aki orvos volt és Krisztus tanítványa – feljegyezte ezt az esetet.

Az egyik sabbatnapon Jézus egy, a jelek szerint nagy közösséget tanított egy zsinagógában. A tömegben volt egy asszony, aki 18 éven át nyomorúságos állapotban élt, mert a teste kényelmetlenül meg volt görnyedve, és ő nem tudott felegyenesedni. Számos állapot járhat ilyen tünettel. Sok már a születéstől fogva jelen van, így ezek kevésbé valószínűek ebben a helyzetben, mivel a beteg itt egy felnőtt nő volt. Másokat – attól függően, hogy hol voltak a gerincoszlop torzulásai vagy rendellenességei – okozhatott nála egy súlyos ízületi gyulladás, egy traumatikus hátsérülés, a Behtyerev- vagy a Scheuermann-kór, esetleg egy előrehaladott csontritkulás. Ezek az állapotok mind fájdalmasak és bénítóak (próbálj csak meg akármennyi ideg derékszögbe hajolva állni: kimerítő, aztán gyötrelmes).

A Szabadító kérés nélkül is észrevette ezt a szenvedő asszonyt. Ahogy azt a vérfolyásos asszony meggyógyítását követően is tette, abbahagyta, amivel foglalatoskodott, szünetet tartott a sokaság tanításában, és szolgálattételben részesítette az egyént. Előszólította, majd a kezét rátéve kijelentette: „Asszony, feloldattál a te betegségedből!” (Lukács 13:12). Szavai azonnali eredménnyel jártak. A nő közel két évtized után először egyenesedett fel, ráadásul – feltételezhetően – fájdalommentesen. Dicsőítette Istent (valószínűleg sokan mások is, akik jelen voltak), és köszönetet mondott.

A zsinagóga elöljáróját viszont sértette ez a sabbatkor végzett „munka”. A rabbi és a hozzá hasonlók felvilágosítására Jézus belekezdett egy örökérvényű prédikációba a sabbatnapról, amihez az azt megelőző csoda tökéletes felvezetést nyújtott.

Ezeken és más eseteken keresztül megfigyeltem, hogy Krisztus csodái:

• Mindig is a megáldás eszközei voltak.

• Bizonyítékot nyújtottak a fivérei és nővérei iránti szeretetéről és gyengédségéről. Megerősítették, hogy mennyire fontos a Szabadító számára az egyén. Amikor szolgálattételt nyújtott az embereknek, ritkán osztotta meg a figyelmét, hanem ehelyett teljes mértékben az egyénnel volt elfoglalva.

• Arról tanítottak, hogy a lelkek értéke nagy. Ő jól ismert minden teremtményt, a körülményeiket és a szükségleteiket.

• Oly módon mutatták meg az Ő hatalmát és uralmát az elemek felett, ahogy azt jelenleg még nem értjük. Egyetemes törvényeket követett, és minden anyag Neki volt alárendelve.

• Gyakran előztek meg nagyszerű tanítási pillanatokat, előkészítve számára az utat a szent evangéliumi igazságok kifejtéséhez. Ráirányítottak a figyelmet arra, hogy mi fog történni.

• Bizonyítékként szolgáltak azoknak, akiket személyesen érintettek, valamint a külső szemlélőknek, hogy Jézus a jövendölésekben ígért Messiás, és azért van ott, hogy az Atyja dolgaival foglalatoskodjon.

• Megmutatták, hogy mind a testi, mind a lelki gyógyulás a Krisztus által tudatosan használt hatalom által jön el, nem pedig varázstárgyak vagy talizmánok által, és hogy ezeket a csodatételeket (mint a vérfolyásos asszony esetében) olykor a kérelmező hite is előidézheti.¹

Annak ellenére, hogy a csodák nem mindig számítottak a mennyei beavatkozás vitathatatlan bizonyítékának (lásd például 2 Mózes 7:11; Máté 7:22–23; Márk 3:22; Jelenések 16:13–14), az Ő csodái mindig az igazlelkűség és könyörület cselekedetei. Mindig áldást hoznak. És közéjük tartozik minden csoda közt a legkülönlegesebb is, amely egyetemes és végtelen jelentőségű, amely a Gecsemánéban, a Golgotán és a sírboltban ment végbe. Ez a csoda biztosítja azt, hogy egy nap minden testi és lelki gyengeség meggyógyuljon és legyőzhető legyen.

Az Ő csodáinak isteni és magasztos rendeltetésük van, és nagy értékkel bírnak a tiszta szívűek és a hívők számára, úgy a régmúltban, mint napjainkban. Arról tanúskodnak, hogy Ő valóban a Krisztus. És ez nem minden! Russell M. Nelson elnök azt tanácsolta nekünk, hogy továbbra is keressük és várjuk a csodákat, amikor megjövendölte, hogy a Szabadító hatalmának a legnagyszerűbb megnyilvánulásai még az eljövendő években fognak bekövetkezni.²