Fásultságom haszna

Kép

fiatal felnőtt nő

Akik depresszióval és egyéb mentálhigiénés kihívásokkal küzdenek, gyakran tapasztalják a tüneteik között a Szentlélek iránti fásultságot. Gyakran nehezükre esik érezni ezt a megvilágosító, meleg érzést ott belül.

Olyan emberként, akinek súlyos depresszív zavara és rögeszmés-kényszeres zavara volt, nekem is sok éven keresztül kellett szembenéznem ezzel a valósággal. Nem tudtam, milyen a Lelket érezni. Az egyetem alatt a tüneteim rosszabbodtak, és végül egy hétre kórházba kerültem.

Az elmémre telepedő sötétség ezen időszakában azon tűnődtem, hogy vajon ezek a betegségek miként segítenek nekem hosszú távon. Hogyan fordíthatná Isten ezt a nyugtalanító élményt a javamra? Milyen célja volt számomra azzal, hogy ezt a próbatételt adta nekem?

Amikor ezen időszak során papsági áldásokat kértem, volt bennük egy mindig visszatérő mondat: „Isten megadta neked az eszközöket, hogy legyőzd ezt a próbatételt.” Mivel volt hitem abban, hogy Ő elvezet ahhoz, amire szükségem van a gyógyuláshoz, úgy döntöttem, bízni fogok az orvosaimban. Apránként meg is kaptam a szükséges segítséget. Idővel megosztottam ezt a mentálhigiénés „utazásomat” az interneten is.

Nem sokkal ezután elkezdtem üzeneteket kapni olyan férfi barátaimtól, akik a mentális egészségem felől érdeklődtek, valamint megosztották velem a hasonló gondolataikat és érzéseiket. Segítséget kértek ahhoz, hogy rájöjjenek, hogyan küzdjenek a fásultságuk ellen. Először meglepődtem.

Sok társadalomban elvárják a férfiaktól, hogy mindig erősnek tűnjenek, és soha ne fedjék fel az érzelmeiket. Ez megnehezíti számukra annak a beismerését, hogy segítségre van szükségük, és gyakran csendben szenvednek.

A harmadik ilyen alkalom után rájöttem, hogy a próbatételeim felkészítettek a segítségnyújtásra. Az összes sötét pillanat, a kezelések, az imáim és minden arra irányuló erőfeszítésem, hogy hitet gyakoroljak, miközben mennyei segítségre törekedtem, megtanította nekem felismerni azt, amikor mások hasonló próbatételekkel néznek szembe, és azt is, hogy miként irányítsam őket a segítség forrásai felé.

Megtanultam, mennyire igazak Jeffrey R. Holland eldernek, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának ezen szavai: „Ha vakbélgyulladásotok lenne, Isten elvárná tőletek, hogy papsági áldást kérjetek és igénybe vegyétek az elérhető legjobb orvosi kezelést. Így van ez az érzelmi zavarok esetén is. Mennyei Atyánk elvárja tőlünk, hogy vegyük igénybe az összes csodálatos ajándékot, amelyet ebben a dicsőséges adományozási korszakban biztosított.”¹