Vajon én is lehetek Isten egyik kiválasztottja?

Írta: Love Nxumalo

Gyermekkoromban úgy hittem, hogy Istennek megvannak a maga kedvenc gyermekei, és én nem vagyok köztük.

Kép

mosolygó fiatal felnőtt nő a kezével szívet mutat

A fényképen modell szerepel

Te kiválasztott vagy?

Gyermekkoromban nem voltam különösebben vallásos. Ismertem a kereszténység alapjait, de mindig több kérdésem volt, mint hitem, és nem igazán foglalkoztam az egésszel. Viszont a buzgó hívő nagynénémtől sokszor hallottam a Máté 22:14-et:

„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”

Mire lettek kiválasztva a választottak? – gondoltam ilyenkor magamban.

Soha nem értettem, hogy ez a vers mit is jelent valójában, és soha nem érdekelt eléggé ahhoz, hogy megkérdezzem tőle. Elkezdtem azt hinni, ez a szentírásvers azt jelenti, hogy Istennek megvannak a maga kedvenc gyermekei, akik majd elfoglalják a helyüket a mennyben, és ezek az Ő kis számú kiválasztottai.

Nem hittem abban, hogy én is a kedvencek közé tartoznék.

Minél idősebb lettem és minél többet figyeltem azt, ahogy mások élnek, annál inkább úgy tűnt, hogy bármit is teszek az életemben, legyenek azok jó vagy rossz dolgok, mindig is jelentéktelen leszek, ha nem vagyok az Ő „kiválasztottja”.

És fogalmam sem volt, hogyan válhatnék azzá.

Emiatt pedig elkezdtem azt hinni, hogy soha nem fogom sokra vinni Isten szemében. Nem fogom megörökölni az áldásait vagy az ígéreteit, mert nem születtem a kedvencei közé.

Az Ő választottai közé számláltatni

Ezek a gondolatok gyakran töltöttek el szorongással. Kétségbeesetten szerettem volna többet megtudni arról, hogy mit jelent Isten kiválasztottai közé tartozni, és mi kell ahhoz, hogy elnyerjük az áldásait.

Egy nap éppen a közösségi médiát görgettem, amikor a Jöjj, kövess engem! egyik hirdetésére bukkantam. Amikor rákattintottam, feldobott egy lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjek Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusaival. Mivel készen álltam válaszokat és reményt találni az életemben, ezért beleegyezem, hogy találkozzak velük.

A leckéiken és a számos imájukon keresztül nagyon sokat tanultam Jézus Krisztus evangéliumáról, az életem céljáról, és ami a legfontosabb: Mennyei Atya irántam – az Ő isteni gyermeke iránt – táplált tökéletes szeretetéről.

Megkeresztelkedtem, és azt éreztem, hogy rengeteg öröm és tudás árad az életembe. Ugyanakkor még mindig nem igazán éreztem azt a megerősítést, amelyre vágytam. Kevesebb lett a szorongást kiváltó gondolatom, mint mielőtt csatlakoztam az egyházhoz, de még mindig nem tudtam, hogy Isten azon kevés kiválasztottja közé tartozom-e, akik mindenét örökölni fogják. Nem voltam biztos benne, mit tehetnék még azért, hogy ezen különleges emberek közé tartozhassak.

Ez néhány hónappal később megváltozott, amikor az általános konferenciát néztem. Reméltem, hogy találok néhány választ olyan kérdésekre, amelyek továbbra is nyugtalanítottak. Aztán felszólalt David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. Megdöbbentem, amikor hallottam, hogy pont ugyanazt a szentírásverset említi, amely egész életemben fejtörést okozott.

Hirtelen eltöltött a remény!

Bednar elder kifejtette, hogy Mennyei Atyánk „a választottak megnevezést nem korlátozza pár emberre. Inkább a mi szívünk, a mi vágyaink, az, ahogyan mi megtartunk szent evangéliumi szövetségeket és szertartásokat, a mi engedelmességünk a parancsolatok iránt, legfőként pedig a Szabadító megváltó kegyelme és irgalma az, ami meghatározza, hogy Isten választottai közé számláltatunk-e.”¹

Abban a pillanatban már tudtam: kiválasztott vagyok.

Bednar elder szavai olyan mély hálával töltöttek el, hogy az teljesen magával ragadott. Minden korábbinál áldottabbnak éreztem magam, amiért rátaláltam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházára.

A választottak választása

Istennek nincsenek kedvencei – minden gyermekét tökéletes szeretettel szereti –, de választottnak lenni azt is jelenti, hogy mi pedig Őt választjuk.

Azért vagyunk kiválasztva, mert úgy döntünk, hogy engedjük Őt minden más felett uralkodni az életünkben.

Bednar elder arra ihletett engem, hogy hithűen megmaradjak a szövetség ösvényén, miközben mindvégig kitartok. Arra is ösztönözve éreztem magam, immár Russell M. Nelson elnök üzenete által, hogy a Mennyei Atyával való kapcsolatomat soroljam az első helyre, továbbá arra törekedjek, hogy kiszakadjak ebből a világból és legyőzzem azt², ezáltal pedig visszatérhessek Őhozzá.

Tanúsítom, hogy függetlenül a hátterünktől, a bűneinktől, a hiányosságainktól vagy a hiányos önbizalomunktól, Jézus Krisztusnak köszönhetően mindannyian lehetünk Isten „választottai”. Újra Mennyei Atyánkkal élhetünk, és örökölhetjük „mindaz[t], amivel [Ő] rendelkezik” (Tan és szövetségek 84:38). Ha Krisztushoz jövünk, szövetségeket kötünk és tartunk meg, elfogadjuk evangéliuma teljességét, és igyekszünk olyanná válni, mint Ő, akkor valósággá válik az, hogy az Ő választottai közé számláltatunk. Ez egy gyönyörűséges ajándék a mi szerető Mennyei Atyánktól.