2023
Kapcsolódás a fátyol túloldalán lévőkkel
2023. október


Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Kapcsolódás a fátyol túloldalán lévőkkel

Amikor másodszor mentem el a templomba, megerősítést kaptam arról, hogy a próféta szavai igazak.

Kép
Argentínai Córdoba templom

Két év telt el az első templomlátogatásom óta, és már nagyon vártam, hogy újra elmehessek egy csapat fiatal felnőttel. Arra összpontosítottam, hogy megerősítsem magamat, barátokat szerezzek, és átéljem a szent szertartások elvégzésének a kiváltságát.

Amikor a templomi kereszteldében voltam, az idegesség miatt egy kicsit elmerültem a gondolataimban. Ez volt a második alkalom, hogy a templomba mentem, és féltem, hogy elrontok valamit a szertartások végzése közben. Aztán a templomelnökség egyik tagja, aki a keresztelésekben segédkezett, azt mondta nekünk, akik a sorunkra vártunk, hogy ha csak egy pillanatra is felemelhetnénk a fátylat, akkor láthatnánk, milyen sok ember vár segítségre a lélekvilágban.

Ez a gondolat áthatotta a szívemet, és hirtelen ráébredtem, milyen fontosak ezek a szertartások.

Érezni a templomi munka örömét

Miközben visszagondoltam a szavaira, eszembe jutott egy színjátszó órán tanult módszer, amellyel a színészek az általuk játszott szereplők helyébe képzelik magukat, hogy hathatósabban tudják megjeleníteni őket. Azon tűnődtem, vajon Mennyei Atya tudna-e segíteni nekem, miközben megpróbálom magam azok helyébe képzelni, akikért templomi szertartásokat végzek.

Milyen érzés lenne, ha több évtizednyi – sőt, akár több évszázadnyi – várakozás után végre elnyerhetném azokat a szabadító szertartásokat, amelyekre annyira vágyom?

Miközben igyekeztem többet gondolni azokra, akikért éppen a munkát végeztem, a Szentlélek segített túláradó örömet éreznem. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Éreztem azok boldogságát, akikért akkor megkeresztelkedtem. Erős érzésem támadt arról, hogy milyen sokáig vártak a szabadító szertartásaikra.

Előtte kicsit ideges voltam a templomlátogatás miatt, de rájöttem, hogy ha megfeledkezem a saját aggodalmaimról és érzéseimről, és inkább arra összpontosítok, hogy teljes mértékben képviseljek minden egyes embert, akiért megkeresztelkedem, akkor a fátyolon keresztül érezhetem az örömüket.

Nagyon hálás voltam azért, hogy egész nap szolgálhattam a templomban, és segíthettem azoknak, akiknek szükségük volt a támogatásomra, hogy készen állhassanak visszatérni az Atya színe elé. Jobban megértettem azt a kinyilatkoztatást, amelyet Isten a Kirtland templomban adott Joseph Smith prófétának: „Mindazok, akik ezen evangélium ismerete nélkül haltak meg, akik befogadták volna azt, ha megengedték volna nekik, hogy itt maradjanak, örökösei lesznek Isten celesztiális királyságának” (Tan és szövetségek 137:7).

A templomi munka megváltoztat téged

Mielőtt hazatértünk a templomból, a fiatal felnőttek mind összegyűltek, hogy megosszák a bizonyságukat és az élményeiket. A Szentlélek megérintette mindenki szívét, és tudtuk, hogy már nem azok az emberek vagyunk, akik a templomba érkeztek, mert egy új módon összpontosítottunk a templomi és családtörténeti munka végzésére.

Emlékeznünk kell arra, amit szeretett prófétánk, Russell M. Nelson mondott: „Bár a templomi és családtörténeti munkának hatalmában áll megáldani a fátyol mögött lévőket, ugyanilyen mértékben hatalmában áll az is, hogy áldást hozzon az élőkre. Finomító hatással van azokra, akik részt vesznek benne.”1

Jelenleg az elderek kvórumának azon tanácsosaként szolgálok, akihez a templomi és családtörténeti munka van kijelölve. Azon a célunkon dolgozunk, hogy a területünkön is lehessen az Úrnak egy háza. Az igyekezetünk során én magam is érezhettem a Nelson elnök által említett finomító hatást.

Tudom, hogy amikor ezt a munkát végezzük, az Úr nagyon megáld minket. Minden ígéret, melyet a prófétáin és apostolain keresztül tett nekünk, be fog teljesedni, akár ebben az életben, akár az eljövendőben. Amint azt Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „Isten megerősít, megsegít és támogat minket [lásd Ésaiás 41:10]; és a javunkra fordítja majd a szenvedésünket [lásd Himnuszok, 37. sz.]. Amikor egybegyűjtjük családunk feljegyzéseit, és elmegyünk a templomba az őseink helyett, akkor Isten sokat valóra vált e megígért áldások közül – a fátyol mindkét oldalán egyidejűleg.”2

Bizonyságomat teszem arról, hogy mily nagy hatalommal bír az életünkben a templomi és családtörténeti munka. E munka végzése segíthet nekünk megerősíteni a hitünket és a Jézus Krisztus evangéliumába vetett alapunkat. Mi lehetünk azok, akik segítenek a fátyol túloldalán lévő embereknek – és ha így teszünk, akkor érezni fogjuk az e szent élményekből eredő örömet.