A szent templom áldásai

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza által épített minden egyes templom e nép azon bizonyságát juttatja kifejezésre, hogy Isten, a mi Örökkévaló Atyánk él, hogy terve van fiai és leányai megáldására, bármely nemzedékben éljenek is, hogy az Ő Szeretett Fia, Jézus a Krisztus, aki a júdeai Betlehemben született és a Golgota keresztjén megfeszíttetett, Ő a világ Szabadítója és Megváltója, akinek engesztelő áldozata lehetővé teszi ennek a tervnek a beteljesedését mindazok örök életében, akik elfogadják az evangéliumot és a szerint élnek.⁸

Minden, ami a templomban történik, felemelő és nemesítő jellegű. Erről az életről és a síron túli életről szól. Az egyén fontosságáról szól Isten gyermekeként. A család fontosságáról szól a Mindenható alkotásaként. A házassági kapcsolat örökkévalóságáról szól. A még nagyobb dicsőség elnyeréséről szól. A világosság, a békesség, a szeretet helye ez, ahol az örökkévalóság dolgaival foglalkozunk.⁹

Minden templom …tulajdonképpen emlékműve az emberi lélek halhatatlanságába vetett hitünknek, hogy a halandó életnek ez a szakasza, melyen át kell haladnunk, egy úgymond folyamatos felfelé kapaszkodás része, és hogy amilyen biztosan van itt élet, olyan biztosan lesz ott is. Ebben szilárdan hiszünk. Ez a Szabadító engesztelése által valósul meg, és a templom, amint már jeleztem, híddá válik ezen élet és a következő élet között. A templom a halhatatlanság dolgaival foglalkozik.¹⁰

Ezek a páratlan és csodálatos épületek, és a bennük végzett szertartások a legmagasabb fokú hódolatunkat jelképezik. Ezek a szertartások hitrendszerünk legmélyrehatóbb kifejezéseivé válnak.¹¹

A szent dolgok megérdemlik, hogy szentként kezeljék őket. […] Az Úr házának ajtaján kilépve legyetek méltóak erre a magasztos bizalomra, és ne beszéljetek arról, ami szent és megszentelt.

Az Úr azt mondta: „Emlékezzetek rá, hogy ami felülről jön, az szent, és óvatosan, valamint a Lélek által adott korlátozással kell mondani” (T&Sz 63:64). És arra is figyelmeztet: „Ne űzz tréfát szent dolgokból” (T&Sz 6:12)!¹²

Ezekre a templomokra, melyek most már megtalálhatóak szerte a földön, szükség van ahhoz, hogy maradéktalanul beteljesedjen a Szabadító engesztelése. A szent papság felhatalmazása révén itt elvégeztetnek azok a szertartások, melyek nem csupán szabadítást, hanem örök felmagasztosulást is eredményeznek.¹³

Jézus Krisztus, Isten Fia, az emberiség bűneiért hozott engesztelésként életét adta a Kálvária keresztjén. Helyettes általi áldozatot hozott mindannyiunkért. Ezen áldozaton keresztül kapta meg mindenki a feltámadás ígéretét. Ez Isten kegyelme által jő, az ember nem tesz érte erőfeszítést. Ezen túlmenően, a szent papság azon kulcsain keresztül, melyeket akkor ruházott rá a Tizenkettekre az Úr, amikor köztük járt, és ezeket a kulcsokat ebben az adományozási korszakban visszaállították azok, akik az ősi időkben rendelkeztek velük – ezeken keresztül további nagyszerű áldások érkeznek, ide értve az Úr házában végzett egyedi és figyelemre méltó szertartásokat. Kizárólag ezekben a szertartásokban valósul meg „a papság teljességé[nek]” gyakorlása (T&Sz 124:28).¹⁴

A templomi szertartások [jelentik] az egyház által rendelkezésre álló áldások koronájá[t].¹⁵

A templom áldásai az oda belépni érdemes férfiak és nők számára …magukban foglalják megmosásainkat és felkenéseinket, hogy tiszták lehessünk az Úr előtt. Magukban foglalják utasítások elnyerését, és ezek olyan kötelezettségekkel és áldásokkal ruháznak fel bennünket, melyek arra ösztönöznek, hogy viselkedésünk illeszkedjen az evangélium tantételeihez. Magukban foglalják azokat a pecsételési szertartásokat, melyek által a mennyben is kötve lesz az, ami a földön megköttetett, lehetővé téve a család folytonosságát.¹⁶

[Egyszer] elhívtak egy anya kórházi ágyához, aki egy súlyos betegség végső stádiumában volt. Az asszony nem sokkal ezután eltávozott, maga után hagyva férjét és négy gyermekét, köztük egy hatéves, kicsi fiút. Mély, szívbemarkoló és tragikus volt a szomorúság. Ám könnyeiken átragyogott a gyönyörű és biztos hit abban, hogy amilyen bizonyos volt akkor fájdalmas elválásuk, egy nap örömteli viszontlátásban lesz részük, mert házasságuk az Úr házában a szent papság felhatalmazása alatt az időre és örökkévalóságra szóló pecsételéssel kezdődött. […]

Sokan tesznek meg [nagy távolságokat], hogy részesüljenek a templomi házasságkötés áldásaiban. Láttam japán utolsó napi szentek egy csoportját, akik – mielőtt templom épült volna szülőföldjükön – megvonták maguktól az ételt, csakhogy lehetővé tegyék a hosszú utazást a Hawaii Laie templomba. Mielőtt templomunk lett volna Johannesburgban, találkoztunk azokkal, akik nagy nélkülözések árán indultak el a 11 000 kilométeres repülőútra Dél-Afrikából az angliai Surrey-ben lévő templomba. A fény a szemükben, a mosoly az arcukon, s az ajkukat elhagyó bizonyságok arról tanúskodtak, hogy mindez sokkal többet ért annál, mint amibe került.

És emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt Új-Zélandon hallottam egy ember bizonyságát, aki Ausztrália másik feléről származott, aki – miután korábban már polgári házasságot kötött és azt követően feleségével és gyermekeivel együtt csatlakozott az egyházhoz – keresztülvágott azon a nagy kiterjedésű földrészen, majd a Tasmán-tengeren át eljutottak Aucklandig, és onnan le a Waikato gyönyörű völgyében található templomhoz. Ha jól emlékszem szavaira, ezt mondta: „Nem engedhettük meg magunknak, hogy eljöjjünk. Földi javaink egy régi autóból, bútorainkból és edényeinkből álltak. Így szóltam a családomhoz: »Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elmenjünk.« Aztán gyönyörű feleségem és gyönyörű gyermekeim arcára néztem, és ezt mondtam: »Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne menjünk el. Ha az Úr erőt ad nekem, dolgozhatok és kereshetek annyit, hogy az elég legyen másik autóra, bútorra és edényekre, de ha elveszíteném a szeretteimet, valóban szegény lennék mind az életben, mind pedig az örökkévalóságban.«”¹⁷

Nem meglepő, testvéreim, hogy …templomok megnyitásából adódóan könnyeket látok erős férfiak arcán, akik e szent házak oltárainál megölelik a feleségüket. Édesapák és édesanyák könnyeit is látom, amikor ugyanezen oltáraknál megölelik a gyermekeiket. Tudják, hogy az itt érvényesülő hatalom révén sem az idő, sem a halál nem szakíthatja el az őket összekötő kötelékeket.¹⁸

Sok millióan vannak azok, akik itt éltek a földön, de soha nem volt lehetőségük rá, hogy hallják az evangéliumot. Vajon tagadtassanak meg tőlük az egyház templomaiban rendelkezésre álló áldások?

Az elhunytak nevében tevékenykedő élő helyettesek által ugyanezek a szertartások elérhetőek azok számára, akik már eltávoztak a halandóságból. A lélekvilágban aztán szabadon eldönthetik, hogy elfogadják vagy elutasítják ezeket az értük végzett földi szertartásokat, melyekhez hozzá tartozik a keresztelés, a házasság, valamint a családi kapcsolatok pecsételése. Az Úr munkájában nincs helye a kényszernek, azonban helye van a lehetőségnek.¹⁹

Ez a szolgálat szentélye. Az ebben a szent házban végzett munka nagy része helyettesek által történik azokért, akik már áthaladtak a halál fátylán. Nem tudok más, ehhez fogható munkáról. Minden általam ismert munka közül ez közelíti meg leginkább Isten Fiának az egész emberiségért véghezvitt helyettes általi áldozatát. Nem várunk köszönetet azoktól, akiknek a túlvilágon javára válik ezt a megszentelt szolgálat. Az élők szolgálata ez a holtakért. Olyan szolgálat ez, mely magából az önzetlenség lényegéből fakad.²⁰

Sok fiú és lány [lett emlékeztetve] arra, hogy ezek a templomok nemcsak a szüleikért, hanem értük is vannak. 12 éves korukban beléphetnek az Úr házába és ott helyettesként megkeresztelkedhetnek azokért, akik már átlépték a halál fátylát. Mily nagyszerű és önzetlen szolgálat ez! Milyen csodálatos fiataljaink számára, hogy közreműködnek ebben a teljesen önzetlen cselekedetben másokért, akiknek nem áll módjukban segíteni magukon.

A templomi aktivitás növekedésével együtt jár a családtörténeti munkánk növekedése is. A számítógép és velejárói felgyorsítják a munkát, és az emberek kihasználják a rendelkezésükre álló új módszereket. Hogy tudna bárki is más következtetésre jutni, mint hogy az Úr van mindebben? A számítógépek adottságainak fejlődésével párhuzamosan egyre több templom épül, hogy ki tudják szolgálni a felgyorsult családtörténeti munkát.²¹

Feladatunk mindazok megáldása, örökkévaló megáldása, akik valaha is a földön éltek. Azon férfiak és nők számtalan nemzedékének megáldása, akik eddig éltek a földön, akik ma élnek a földön, és akik ezután élnek majd a földön. Mily nagy ez a feladat! Egy kicsit jobban ki kell húznunk magunkat, és egy kicsit keményebben kell dolgoznunk, hogy elvégezzük.²²

Akik a másik oldalon vannak – akiknek a lelke él, nem halt meg –, örülni és örvendezni fognak, midőn feleszmélnek és előrehaladnak a „halhatatlanság” és az „örök élet” (Mózes 1:39) felé vezető útjukon.²³

Felhívást intézek ma hozzátok, mindannyiótokhoz, hogy szedjétek rendbe az életeteket, és legyetek érdemesek arra, hogy elmenjetek az Úr házába és ott részesüljetek a kifejezetten rátok váró áldásokban. […] Nagyok a követelmények, de még nagyobbak az áldások.²⁴

Népünket mindenhol arra buzdítom, minden meggyőzéssel, amire csak képes vagyok, hogy éljenek a templomi ajánlásra érdemesen, hogy szerezzék meg és tekintsék azt becses értéknek, és tegyenek nagyobb erőfeszítést arra, hogy elmenjenek az Úr házába, és részesüljenek az ott lakozó lelkiségben és áldásokban.²⁵

Ha gyakran el tudtok menni [a templomba], vagy ha nem, akkor is legyetek érdemesek a templomi ajánlásra, és hordjátok magatokkal a zsebetekben. Emlékeztetni fog benneteket arra, hogy utolsó napi szentekként milyen elvárások vannak veletek szemben.²⁶

Biztos vagyok benne, hogy minden olyan férfi vagy nő, aki őszintén, hittel megy el a templomba, jobb emberként jön ki aztán az Úr házából. Mindannyiunk életében folyamatosan szükség van a fejlődésre. Időnként magunk mögött kell hagyni a világ zaját és nyüzsgését, és be kell lépnünk Isten szent házának falai közé, hogy szent és békés környezetben érezzük az Ő Lelkét.²⁷

Ez a szent építmény Isten édes és szent dolgai oktatásának iskolájává válik. Felvázolják nekünk egy szerető Atya tervét, az Ő fiai és leányai vonatkozásában, minden nemzedékben. Kirajzolódik előttünk az ember örök, kalandos utazása, a halandóság előtti léttől fogva, ezen életen át a következőig. Tisztán és világosan tanítanak nekünk nagyszerű, alapvető igazságokat, úgy, hogy ezeket mindenki értse, aki hallja. […]

A templom a személyes sugalmazás és kinyilatkoztatás helye is. Tömérdek ember jött már a templomba a böjt és az imádság lelkületével, hogy isteni útmutatást kérjen feszült időszakokban, amikor nehéz döntéseket kellett hozni és zavaró problémákat kellett megoldani. Sokan tettek bizonyságot arról, hogy bár nem hallottak kinyilatkoztató hangot, akkor vagy később részük volt olyan benyomásokban, melyek kijelölték számukra a követendő utat és választ adtak az imáikra.

Kép

President Hinckley at cornerstone of temple

A templom az örök igazság forrása. „Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik” (János 4:14). Olyan igazságok tanítására kerül sor itt, melyek tartalma isteni eredetű, vonatkozásai pedig örökkévalóak.

Azok számára, akik falai közé lépnek, ez a ház a szövetségek házává válik. Ünnepélyes és szent ígéretet teszünk itt arra, hogy Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, a szó legnemesebb értelmében. Szövetséget kötünk Istennel, a mi Örökkévaló Atyánkkal, hogy azon tantételek szerint fogunk élni, melyek minden igaz hitvallás sziklatalapzatát képezik.²⁸

Aggodalommal teli az életetek? Problémák és gondok nyomasztanak? Szeretnétek, ha béke lenne a szívetekben, és lehetőségetek nyílna az Úr elé járulni és átgondolni az útjait? Menjetek el az Úr házába, érezzétek ott a Lelkét, járuljatok Őelé, és olyan békét ismertek majd meg, amilyent sehol máshol nem találtok.²⁹

A sötétség időszakaiban próbáljatok meg eljutni az Úr házába, és zárjátok ki ott a világot. Részesüljetek az Ő szent szertartásaiban, és terjesszétek ki ezeket az elődeitekre. A templomi szertartásgyűlés végeztével üljetek le csendben a celesztiális szobában, és gondoljátok át, milyen áldásokban részesültetek ti magatok, vagy milyen áldásokban részesítettétek azokat, akik már eltávoztak. Hálától duzzad majd a szívetek, és az Úr nagyszerű boldogságtervének örök igazságai fogják eltölteni a lelketeket.³⁰

Ebben a zajos, nyüzsgő, versengő világban mily nagy kiváltság egy ilyen szent ház megléte, ahol megtapasztalhatjuk az Úr Lelkének megszentelő hatását! Az önzőség folyamatosan zúdul ránk. Le kell győznünk, és erre a legjobb mód az, ha elmegyünk az Úr házába, és ott helyettesként szolgálunk azokért, akik a halál fátylának túloldalán vannak. […]

…arra biztatlak titeket, hogy használjátok ki jobban ezt az áldott kiváltságot! Pallérozni fogja a természeteteket. Lehámozza azt az önző burkot, amelyben a legtöbben élünk. Szó szerint egy megszentelő tényezőt hoz az életünkbe, és jobb férfiakat és nőket farag belőlünk.³¹

[…] Tudom, hogy elfoglaltak vagytok. Tudom, hogy sok a tennivalótok, azonban megígérem nektek, hogy ha elmentek az Úr házába, akkor áldottak lesztek, és jobb lesz az életetek. Könyörögve kérlek benneteket, szeretett testvéreim, használjátok ki annak nagyszerű lehetőségét, hogy el tudtok menni az Úr házába, és ott minden olyan csodálatos áldásban részesülhettek, amely csak rátok vár.³²

• Hinckley elnök azt mondta, hogy a templomi szertartások „hitrendszerünk legmélyrehatóbb kifejezései” (1. szakasz) és „az egyház által rendelkezésre álló áldások koronáj[a]” (2. szakasz). Milyen áldásokban részesültél már ezeken a szertartásokon keresztül?

• Hinckley elnök beszélt a templomban örömkönnyeket hullató férfiakról és nőkről (lásd 2. szakasz). Mit tapasztaltál, miért váltanak ki a templomi szertartások ilyen mély érzéseket?

• Hinckley elnök azt mondta a halottak megváltásáról: „Milyen csodálatos fiataljaink számára, hogy közreműködnek ebben a teljesen önzetlen cselekedetben” (3. szakasz). Mit tehetnek a szülők és a fiatalok azért, hogy együttműködjenek ebben a szolgálatban?

• Mit tehetünk azért, hogy időt szakítsunk a templomi szolgálatra és hódolatra? Milyen tekintetben befolyásolhatja a templomon kívüli életünket a templomban végzett szolgálat? (Példákért lásd a 4. szakaszt.) Milyen áldásokban részesített már az, hogy elmentél a templomba?

2 Mózes 25:8; 1 Királyok 6:11–13; T&Sz 88:119–20; 109:12–13, 24–28; 110:1–10; 128:22–24

„Oszd meg, amit tanulsz! Amikor ezt teszed, gondolataid tisztábbá válnak, és javul az emlékezőtehetséged” (vö. Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 17.).