25. fejezet

Haladjatok hittel előre!

„Ha van valami, amire szükségünk van, nektek és nekem is,… [akkor az olyan hit,] melyből adódóan letérdelünk és útmutatást kérünk az Úrtól, majd némi Istentől kapott önbizalommal talpra állunk és munkához látunk, hogy segítsünk elérni a kívánt eredményeket.”

Gordon B. Hinckley életéből

„Amikor [fiatalemberként] misszióba mentem – emlékezett vissza Gordon B. Hinckley elnök –, jó apám adott nekem egy lapot, melyre néhány szó volt írva. Az Úrnak a zsinagóga fejéhez intézett szavai voltak, akihez épp akkor jutott el leánya halálhíre: »Ne félj, csak higyj« (Márk 5:36)!”¹ Az ifjú Hinckley elder angliai szolgálata során sok olyan kihívással nézett szembe, melynél szüksége volt rá, hogy emlékezzen erre a néhány szóra. Később mesélt az egyik ilyen élményéről:

„Egy nap a négy londoni újság közül három egy régi könyv utánnyomását ismertette, mely becstelen és ocsmány nyelvezettel szólt – saját állítása szerint – a mormonok történetéről. Merrill elnök [a misszióelnököm] így szólt hozzám: »Keresd fel a kiadót, és tiltakozz emiatt!« Ránéztem, és már épp azt mondtam volna: »Biztos nem rám gondolsz«, de szelíden azt feleltem: »Igen, uram!«

Nem habozom kijelenteni, hogy meg voltam rémülve. A szobámba mentem, és olyasmit éreztem, ahogy szerintem Mózes érezte magát, amikor az Úr arra kérte, hogy járuljon a fáraó elé. Elmondtam egy imát. Kavargó gyomorral sétáltam a Goodge Street megállóhoz, hogy metróra szálljak a Fleet Streetig. Megtaláltam az elnök irodáját, és átadtam a recepciósnak a névjegyem. A hölgy elvette, bement a belső irodába, majd hamarosan visszajött, és azt mondta, hogy az elnök túl elfoglalt, nem tud találkozni velem. Azt feleltem, hogy 8000 kilométer távolságból jöttem, és megvárom. A következő egy órában kétszer vagy háromszor is bement az irodájába, majd végül az elnök behívott. Soha nem felejtem el, milyen kép fogadott. A férfi szájában hosszú szivar, tekintete pedig mintha azt mondaná: »Ne zavarj!«

Kezemben ott voltak a könyvismertetők. Arra nem emlékszem, hogy ezután mit mondtam. Úgy tűnt, mintha egy másik hatalom szólna rajtam keresztül. A férfi először védte magát, sőt, ellenséges volt. Aztán kezdett megpuhulni. Végül megígérte, hogy tesz valamit. Egy órán belül Anglia minden könyvkereskedője felszólítást kapott, hogy a könyvet küldjék vissza a kiadónak. A férfi nagy költségek árán kinyomtatott és minden egyes kötet elejére tett egy figyelmeztetést, hogy a könyv nem számít történelmi feljegyzésnek, csupán kitaláció, és nem kívánja megsérteni a köztiszteletben álló mormon embereket. Évekkel később újabb nagyon értékes szívességet tett az egyháznak, és egészen haláláig minden évben kaptam tőle karácsonyi üdvözlőlapot.”²

Amikor elfogadta a megbízást, hogy menjen el a kiadó irodájába, Hinckley elnök azt tette, ami aztán egész életében jellemezte őt: hittel elfogadta a kihívást, az Úr segítségét kérte, majd pedig munkához látott.

„Végső soron a… hit az egyetlen valódi és tartós reménységünk.”

Gordon B. Hinckley tanításai

A Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hit a céltudatos élet kútfőjévé válhat.

Ha van valami, amire szükségünk van, nektek és nekem is ahhoz, hogy sikerben és elégedettségben legyen részünk ezen a világon, akkor az a hit – az a robbanékony, erős, csodálatos elem, melyről azt mondta Pál, hogy általa lettek kialakítva a világok (lásd Zsidók 11:3). Nem valami éteri fogalomról beszélek, hanem alkalmazott, gyakorlatias, működő hitről – arról a fajta hitről, melyből adódóan letérdelünk és útmutatást kérünk az Úrtól, majd némi Istentől kapott önbizalommal talpra állunk és munkához látunk, hogy segítsünk elérni a kívánt eredményeket. Az ilyesfajta hit mérhetetlen erőforrás. Végső soron az ilyesfajta hit az egyetlen valódi és tartós reménységünk.

[…] A hit a céltudatos élet kútfőjévé válhat. Semmi nem késztet jobban valamirevaló törekvésekre annak tudatánál, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy Isten elvárja tőlünk, hogy kezdjünk valamit az életünkkel, és hogy Ő segíteni fog nekünk, ha segítséget kérünk. […]

Amikor a hitről beszélek, nem elvont értelemben gondolok rá. Élő, eleven erőt értek alatta, mely annak felismerésével jár együtt, hogy Isten a mi Atyánk, Jézus Krisztus pedig a Szabadítónk. […]

Az Isteni Lénybe, a Mindenhatóba vetett hit az a hatalmas hajtóerő, mely meg tudja változtatni az életünket.³

Réges-régen az egyik vasúttársaságnál dolgoztam, amelynek vágányai teljesen behálózták a… hegyeket. Gyakran utaztam vonaton. Ez azokban a napokban volt, amikor még gőzmozdonyok jártak. A vasút e hatalmas szörnyei óriásiak, gyorsak és veszélyesek voltak. Gyakran tűnődtem el azon, hogy a mozdonyvezető honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy átutazza az éjszakát. Azután rájöttem, hogy ez nem egy hosszú utazás, hanem inkább egy rövid utazás állandó folytonossága. A mozdonynak volt egy nagyon erős fényszórója, amely 350–400 méterre bevilágította az utat. A mozdonyvezető csak ezt a távolságot látta be, ám ez elegendő volt, mert ez viszont állandóan, egész éjszaka, egészen az új nap felkeltéig a szeme előtt volt. […]

Ez így van az örökkévaló utazásunkkal is. Egyszerre csak egy lépést teszünk. Bár eközben az ismeretlen felé haladunk, a hit megvilágítja az utunkat. Ha ápoljuk ezt a hitet, akkor sohasem fogunk sötétségben járni. […]

A kihívás, mellyel az egyház minden tagjának szembe kell néznie, az, hogy megtegye azt a bizonyos következő lépést, hogy elfogadja a feladatot, amelyre elhívják, még akkor is, ha arra alkalmatlannak érzi magát, és ezt hittel tegye, teljes mértékben számítva arra, hogy az Úr meg fogja világítani előtte az utat.⁴

A hit a bizonyság alapja, és az Úr földön elvégzendő munkájának ereje.

Az egyház vagyona valójában kizárólag a népe hitében rejlik.⁵

Bámulatos és csodálatos dolog, hogy ezreket érint meg a Szent Lélek csodája, hogy hisznek, elfogadják és [egyháztagok] lesznek. Megkeresztelkednek. Életüket megérinti valami, ami örökre jó hatással van rá. Csodák történnek. A hit magja bekerül a szívükbe. Növekszik, ahogy tanulnak. Tantételt tantételre fogadnak el, mígnem minden olyan csodálatos áldás az övék lesz, mely azokat éri, akik hittel járnak itt, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában.

[…] A hit ezen csodás és értékes ajándéka, ez az ajándék Istentől, Örökkévaló Atyánktól, még mindig ennek a munkának az erejét, és üzenetének csendes rezgését képezi. A hit az egésznek az alapja. A hit az egésznek a lényege. Legyen szó elmenetelről a misszió területére, a Bölcsesség szava szerinti életről, a tizedfizetésről, mindegy. A bennünk élő hit az, mely minden tettünkben megnyilvánul.

[…] Ennek az ügynek és királyságnak az ereje nem a földi vagyontárgyaiban rejlik, legyenek azok bármily lenyűgözőek is. Népének szívében található. Ezért sikeres. Ezért erős és ezért növekszik. Ezért képes véghezvinni a csodálatos dolgokat, melyeket tesz. Ez mind a hit ajándékából származik, melyet a Mindenható ad azon gyermekeinek, akik nem kételkednek és nem félnek, hanem haladnak előre. […]

A hit a bizonyság alapja. A hit az egyház iránti hűség megalapozója. A hit áldozatot jelképez, melyet örömmel hozunk az Úr munkájának előremozdításában.⁶

Az evangélium jó hír. A diadal üzenete. Olyan törekvés, melyet lelkesen kell magunkévá tennünk. […]

Ne féljünk! Jézus a mi vezetőnk, a mi erőnk és a mi királyunk.

Ez a borúlátás kora. A miénk viszont a hit küldetése. Fivéreim és nővéreim, bárhol legyetek is, felszólítalak benneteket, hogy erősítsétek meg a hiteteket, és világszerte mozdítsátok előre ezt a munkát! […]

„Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig!” (T&Sz 128:22). Ezt írta Joseph próféta a hit zsoltárában.

Mily dicső e nagyszerű törekvés múltja! Tele van hősiességgel, bátorsággal, merészséggel és hittel. Mily csodálatos a jelen, midőn előre haladva megáldjuk mindazok életét, akik hallgatnak az Úr szolgáinak üzenetére. Mily pompás lesz a jövő, midőn a Mindenható továbbgörgeti dicső munkáját, jó hatást fejtve ki mindazokra, akik elfogadják az evangéliumát és aszerint élnek, és örökre megáldva fiait és leányait, minden nemzedékben, azok önzetlen munkája által, akiknek szívét betölti a világ Megváltója iránti szeretet. […]

Mindannyiótokhoz felhívást intézek, bárhol legyetek is ennek az egyháznak a tagjaiként, hogy álljatok talpra, és énekkel a szívetekben haladjatok előre, az evangélium szerint élve, az Úr iránti szeretettel, és a királyságot építve! Együtt megmaradunk az úton és megtartjuk a hitet, mert a Mindenható a mi erőnk.⁷

Hittel felül tudunk emelkedni a félelmen és életünk minden akadályán vagy kihívásán.

Ki mondhatja közülünk magáról, hogy sohasem érzett még félelmet? Senkit sem ismerek, akit teljesen elkerült volna. Néhányan persze nagyobb mértékű félelmet tapasztalnak, mint mások. Néhányan könnyedén felülemelkednek rajta, másokat azonban csapdába ejt és leterít, sőt még megadásra is kényszerít. Szenvedünk a gúnytól való félelemtől, a kudarctól való félelemtől, a magánytól való félelemtől, a tudatlanságtól való félelemtől. Néhányan a jelentől tartanak, míg mások a jövőtől. Néhányan a bűn terhét cipelik, és szinte bármit megadnának, hogy lerázzák magukról ezeket a terheket, mégis félnek változtatni az életükön. Ismerjük fel, hogy a félelem nem Istentől származik. Ez az emésztő, romboló elem az igazság és igazlelkűség ellenségétől jön. A félelem a hit ellentéte. Eredményeiben maró hatású, sőt halálos.⁸

Pál azt írta Timótheusnak: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.

Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét” (2 Tim. 1:7–8).

Bárcsak minden egyháztag olyan helyre tenné ki ezeket a szavakat, ahol minden reggel láthatja őket, amikor elkezdni a napját! Ezek megadnák nekünk a bátorságot ahhoz, hogy felszólaljunk, a hitet ahhoz, hogy megpróbáljuk, és megerősítenék az Úr Jézus Krisztusról való meggyőződésünket. Hiszem, hogy akkor több csoda történne a földön.⁹

„Ne szégyeneld… a mi Urunk bizonyságtételét” (2 Timótheus 1:8).

A minap beszélgettem egy barátommal, aki elmenekült a szülőföldjéről. Amikor az országa elesett, elfogták és bezárták. A felesége és a gyermekei el tudtak menekülni, de ő bő három évig börtönben volt, és egyáltalán nem tudott kapcsolatba lépni a szeretteivel. Az étel pocsék volt, az életkörülmények nyomasztóak, és nem is volt kilátás a javulásukra.

„Mi segített talpon maradnod ezekben a sötét napokban?” – kérdeztem.

Azt válaszolta: „A hitem; az Úr Jézus Krisztusba vetett hitem. Átadtam Neki a terheimet, melyek aztán sokkal könnyebbnek tűntek.”¹⁰

Minden megoldódik. Ne aggódj! Ezt minden reggel elmondom magamnak. Minden meg fog oldódni. Ha minden tőletek telhetőt megtesztek, akkor minden meg fog oldódni. Bízzatok Istenben, és haladjatok előre, a jövőbe vetett hittel és bizalommal! Az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket. Ő nem fog cserbenhagyni bennünket.¹¹

Nem vagyunk-e mindannyian megmondhatói annak, hogy ha nagyobb hitünk lenne Istenben, akkor jobban tudnánk teljesíteni? Ha van hitünk, akkor egyetlen akadály sem túl nagy, és egyetlen kihívás sem túl nehéz. Hittel felül tudunk emelkedni életünk azon negatív elemein, melyek folyamatosan lehúznak minket. Némi erőfeszítéssel képesek lehetünk az alantas és gonosz tettekre sarkalló sugallatok elfojtására. Hittel meg tudjuk nevelni az vágyainkat. Felkarolhatjuk az elcsüggedteket és a legyőzötteket, és saját hitünk erejével és hatalmával lelket tudunk önteni beléjük.¹²

Ha gyakoroljuk a hitünket, akkor az Úr segíteni fog, hogy növekedjen.

Midőn szolgálatra fordítjátok az időtöket és a tehetségeiteket, növekedni fog a hitetek és el fognak halványulni a kételyeitek.¹³

Az egyház sok dolog megtételére kér majd benneteket. Azt fogja kérni, hogy szolgáljatok különböző feladatkörökben. Nekünk nincs hivatásos papságunk. Belőletek lesznek ennek az egyháznak a lelkészei, és arra biztatlak benneteket, hogy amikor csak elhívást kaptok a szolgálatra, akkor fogadjátok el azt, és növekedni és gyarapodni fog a hitetek. A hit olyan, akárcsak a karizom. Ha használom, ha törődök vele, akkor megerősödik, és sok mindenre képes. Ha azonban felkötöm és semmit nem csinálok vele, akkor elgyengül és hasznavehetetlen lesz – és így lesz ez veletek is. Ha minden lehetőséget, minden elhívást elfogadtok, akkor az Úr lehetővé fogja tenni számotokra, hogy elvégezzétek. Az egyház semmi olyan megtételére nem kér benneteket, amit az Úr segítségével ne tudnátok megtenni.¹⁴

Ez az én imám mindannyiunkért: „Uram, növeljed a mi hitünket” [lásd Lukács 17:5]. Növeld a mi hitünket, hogy áthidalja a bizonytalanság és a kétely szakadékait! […]

Urunk, növeld a mi hitünket, hogy felülemelkedjünk a Te nagyszerű és szent munkád gyarló becsmérlőin! Erősítsd meg az akaratunkat! Segíts nekünk építeni és bővíteni a Te királyságodat, a Tőled kapott nagyszerű megbízás szerint, hogy ezt az evangéliumot az egész világon prédikálhassák, tanúbizonyságként minden nemzetnek! […]

Adj nekünk hitet, hogy a pillanat gondjai mögött meglássuk a jövő csodáit! Adj nekünk hitet a tizedünk és felajánlásaink fizetéséhez, hogy bízzunk Tebenned, a Mindenhatóban, aki ígérete szerint megnyitja az ég csatornáit! Adj nekünk hitet, hogy megtegyük azt, ami helyes, és hagyjuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell!

Adj nekünk hitet, amikor ránk zúdulnak és a földre döntenek minket az ellenség viharai! Betegség idején erősödjön meg bizalmunk a papság hatalmában! Fogadjuk meg Jakab tanácsát:

„Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.

És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14–15; kiemelés hozzáadva). […]

Urunk, amikor a halál árnyékának völgyében járunk, adj nekünk hitet, hogy mosolyogni tudjunk a könnyeinken át, tudva, hogy mindez része egy szerető Atya örök tervének, hogy ezen élet küszöbét átlépve egy még dicsőbb életbe lépünk, és hogy Isten Fiának engesztelése által mindenki fel fog támadni a sírból, és a hithűek továbblépve felmagasztosulnak!

Adj nekünk erőt, hogy végezzük a halottak megváltásának munkáját, hogy örök céljaid beteljesedhessenek a Te fiaid és leányaid vonatkozásában, minden nemzedékben!

Atyánk, adj nekünk hitet, hogy kövessük a tanácsot azokban a kis dolgokban, melyek oly sokat tudnak számítani! […]

Urunk, növeld meg az egymásba és az önmagunkba, valamint az abba vetett hitünket, hogy tudunk jó és nagyszerű dolgokat tenni! […]

Atyánk, növeld a mi hitünket! Szerintem elsősorban a hitünk növelésére van szükségünk. Ezért hát, drága Atyánk, növeld a hitünket, melyet Beléd, a Szeretett Fiadba, a Te nagyszerű örök munkádba valamint önmagunkba vetettünk, valamint abba, hogy gyermekeidként képesek vagyunk menni és a Te akaratod és a Te előírásaid szerint cselekedni – ezért imádkozom alázatosan, Jézus Krisztus nevében, ámen.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Hinckley elnök azt tanította, hogy az Istenbe vetett hit „az a hatalmas hajtóerő, mely meg tudja változtatni az életünket” (1. szakasz). Milyen élmények segítettek neked megismerni a hit erejét? Miben láttad már megnyilvánulni azt, hogy amikor „az ismeretlen felé haladunk, …a hit megvilágítja az utunkat”?
Mit tudhatunk meg a 2. szakaszból, honnan fakad az egyház ereje? Hogyan kapcsolódik egymáshoz a hit és az áldozathozatal? Gondold át, hogyan tudnál eleget tenni Hinckley elnök felhívásának, mely szerint „világszerte mozdítsátok előre ezt a munkát”.
Szerinted miért tud a hit segíteni nekünk a próbatételek időszakában? (Lásd 3. szakasz.) Mikor segített már neked a hit felülkerekedni a félelmen? Mikor segített már neked a hit felülemelkedni más akadályokon?
Tekintsd át Hinckley elnök imáját a 4. szakaszban. Az ima mely szavai hordoznak számodra különös jelentőséget? Hogyan segíthet nekünk a hit legyőzni a bizonytalanságot és a kételyt? Hogyan segíthet nekünk a hit meglátni a problémákon túl rejtőző csodákat?

Kapcsolódó szentírások

János 14:12–14; Rómabeliek 5:1–5; 2 Nefi 26:12–13; Moróni 7:33–38; T&Sz 27:16–18

Tanítási segédlet

„Amikor rendszeresen és szorgalmasan tanulmányozzuk a szentírásokat, buzgón keresve a Lélek útmutatását, fogékonyak leszünk a leckék előkészítésével kapcsolatos felvilágosításra. Arra is fel leszünk készülve, hogy tanítás közben késztetéseket kapjunk a Lélektől és kövessük ezeket” (vö. Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 14.).