Isten képmására teremtve, férfivá és nővé

„Kezdetben az ember is Istennél volt – jelentette ki az Úr. – Az intelligencia, vagyis az igazság világossága nem alkottatott vagy teremtetett, valójában nem is teremthető.” (T&Sz 93:29)

Kevés kinyilatkoztatást kaptunk arra vonatkozóan, miként jöttünk létre Isten szellemgyermekeiként, azt azonban értjük, hogy mennyei szülők szellemtestet alkottak számunkra, és ezek a testek adtak otthont az intelligenciának, vagyis a világosságnak és igazságnak, mely „független abban a szférában, amelybe Isten helyezte” (T&Sz 93:30). Így hát a szabad akarat, azaz az intelligens lények képessége és szabadsága arra, hogy válasszanak egy út és egy másik között – a velejáró felelősségre vonhatósággal egyetemben – örökkévaló alapelv.

Sok vallás tanítja azt, hogy az emberi lények Isten gyermekei, Istenképük azonban gyakran kizár mindenféle szülő-gyermek kapcsolathoz hasonló viszonyt. Joseph Smith próféta egy sokkal egyszerűbb és sokkal ésszerűbb kapcsolatról tanított: „Isten maga egyszer olyan volt, mint most mi, jelenleg pedig felmagasztosult ember, és ama mennyekben ül a trónján! Ez a nagy titok. Ha a fátyol elhasadna ma, és a nagy Isten, aki e világot a pályáján tartja, … megláttatná magát …, emberi alakban látnátok őt – magatokhoz hasonlóan, személyében, alakjában és formájában; hiszen Ádám Isten tökéletes képmására és hasonlatosságára teremtetett, és úgy kapott tőle tanítást, úgy járt, beszélt és beszélgetett vele, ahogy az egyik ember beszél és kommunikál egy másikkal.”²

Isten családjának tagjai vagyunk. Az Ő fiai és lányai vagyunk, mennyei szülők képmására teremtve. „Nem került kinyilatkoztatásra nagyszerűbb eszme – tanította Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke –, mint az a mindent felülmúló igazság, hogy Isten gyermekei vagyunk, és teremtésünknél fogva különbözünk minden más élőlénytől. (Lásd Mózes 6:8–10, 22, 59.) Nincs elgondolás, mely rombolóbb hatással lenne a boldogságra, nincs filozófia, mely több bánatot, több szívfájdalmat és bajt hozott volna, nincs elképzelés, mely nagyobb mértékben rombolta volna a családot, mint az, hogy mi nem Isten leszármazottai vagyunk, hanem csak fejlett állatok, melyek kénytelenek meghajolni minden testi ösztön előtt.”³

Elder Richard G. Scott, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, azt tanította, hogy Isten hímnemű és nőnemű gyermekeiként való teremtésünk „szellemileg történt, halandóság előtti létünkben, amikor Mennyei Atyánk színe előtt éltünk. Nemünk már létezett, mielőtt a földre jöttünk volna.”⁴

A nemünk részét képezi örök identitásunknak, és szükséges az örök fejlődésünkhöz. Packer elnök így magyarázta: „A boldogság terve megkívánja a férfi és nő, férj és feleség igazlelkű egységét. (…) Ádám számára megteremtetett egy test Isten képmására, majd behelyezték a kertbe. Eleinte Ádám egyedül volt. (…) Egymagában azonban nem tudta betölteni teremtésének céljait. Erre más sem képes. Ádám nem fejlődhetett sem egyedül, sem más férfiak társaságában. Éva sem, más nők társaságában. Ez így volt akkor. Ez így van ma. Megteremtetett Éva, egy segítőtárs. Létrejött a házasság intézménye.”⁵

A nemmel kapcsolatos ügyek feletti zűrzavar igen elterjedt ma. Vannak férfiak és nők, akik saját nemükhöz vonzódnak – és ez hatalmas megpróbáltatás azoknak, akik engedelmesek kívánnak lenni Isten parancsolatai iránt. Elder Dallin H. Oaks, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, ekképp szólt erről a témáról: „[Sátán] arra törekszik, hogy aláássa az egyéni felelősségre vonhatóság alapelvét, arra akar indítani minket, hogy helytelenül használjuk a nemzés szent erőit, meg akarja gátolni az érdemes férfiak és nők közötti házasságkötést és a gyermekvállalást, valamint össze akarja zavarni az embereket azzal kapcsolatban, mit jelent férfinak és nőnek lenni. (…) Néhány érzés úgy tűnik, velünk született. Mások visszavezethetőek a halandóság tapasztalataihoz. Megint más érzések úgy tűnik, a ’természet és táplálás’ összetett egymásra hatásából erednek. Mindannyiunkban vannak olyan érzések, melyeket nem mi választottunk, de Jézus Krisztus evangéliuma azt tanítja, hogy megvan bennünk az erő, hogy (szükség esetén) ellenálljunk ezeknek az érzéseknek vagy átalakítsuk azokat, valamint hogy meg kell győződnünk arról, hogy azok nem indítanak helytelen gondolatokra vagy bűnös magatartásra.”⁶

A halandóság megpróbáltatásai nem könnyűek, de nem is szánták őket annak. De bármivel küszködjünk is, segítségért és vigaszért fordulhatunk az Istentől jövő tanokhoz, az engesztelő áldozat erejéhez és a Szentlélekhez.

Szem előtt tarthatjuk, hogy Isten fiai és lányai vagyunk, az Ő képmására lettünk teremtve, és terve felkészít minket az örök életre. Ha engedelmesek vagyunk parancsolatai iránt, Ő nem fog visszatartani tőlünk semmilyen áldást, amit megígért.