A Mormon könyve és a Tanok és szövetségek

Ezra Taft Benson 1899. augusztus 4-én született az Idaho állambeli Whitney-ben, Sarah Dunkley és ifjabb George Taft Benson fiaként. 1926. szeptember 10-én vette feleségül Flora Smith Amussent. 1943. október 7-én, 44 éves korában szentelte apostollá Heber J. Grant elnök. Elder Benson 1953 és 1961 között az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztereként szolgált. 1973. december 30-án felszentelték és elválasztották a Tizenkét Apostol Kvórumának elnökeként. 1985. november 10-én, 86 éves korában lett az egyház tizenharmadik elnöke. Több mint nyolc évig szolgált ebben a minőségben. Benson elnök 1994. május 30-án hunyt el Salt Lake Cityben. A szentírások tanulásának nagy szószólójaként tanúságát tette a Mormon könyvéről és a Tanok és szövetségekről.

Szeretnék két modernkori szentíráskötetről beszélni: a Mormon könyvéről és a Tanok és szövetségekről.

A Mormon könyve és a Tanok és szövetségek egyek olyan kinyilatkoztatásokként, melyek Izráel Istenétől adattak népe összegyűjtésével és az Úr második eljövetelére való felkészülésével kapcsolatban.

E szentíráskötetek napvilágra jövetele „egy megromlott világ üdvösségére … a tizenkilencedik század legdrágább vérébe került” – vagyis Joseph Smith és bátyja, Hyrum vérébe (T&Sz 135:6).

Mindegyik isteni tanúság nagyszerű kiáltványt tartalmaz az egész világhoz: a Mormon könyve címlapja, valamint az 1. rész, mely az Úr előszava a Tanok és szövetségek könyvéhez.

„Ez a nemzedék – mondta az Úr Joseph Smith-nek – terajtad keresztül kapja szavamat” (T&Sz 5:10). Így kaptuk meg a Mormon könyvén, a Tanok és szövetségeken és a többi modernkori kinyilatkoztatáson keresztül.

A Mormon könyve és a Tanok és szövetségek tanúságot tesznek egymásról. Nem lehetséges hinni az egyikben anélkül, hogy hinnénk a másikban is.

A Mormon könyve tanúságot tesz a modernkori szentírás-könyvekről. Így utal rájuk: „más könyvek” és „utóbbi … írások”, melyek „bizonyítják [a Biblia] igaz voltát, és közzéteszik az [abból] kivett világos és értékes részeket is” (1 Nefi 13:39–40).

A Mormon könyve tanúi kivételével a Tanok és szövetségek messze a legnagyobb külső tanú és bizonyíték, amit az Úr adott a Mormon könyve igaz voltára vonatkozóan. A Tanok és szövetségek legalább 13 része nyújt megerősítő tudást és isteni tanúságot arról, hogy a Mormon könyve Isten szava (lásd T&Sz 1; 3; 5; 8; 10–11; 17–18; 20; 27; 42; 84; 135).

A Tanok és szövetségek az összekötő kapocs a Mormon könyve, valamint a Joseph Smith próféta és utódai által végzett visszaállítás folyamatos munkája között.

A Tanok és szövetségekben a templomi munkáról, az örökkévaló családokról, a dicsőség fokozatairól, az egyház szervezetéről és a visszaállítás sok más nagyszerű igazságáról szerzünk ismereteket.

„Tanulmányozzátok ezeket a parancsolatokat – mondta az Úr a Tanok és szövetségekről –, mert igazak és hívek, és a bennük rejlő jövendölések és ígéretek mind beteljesülnek.

Amit én, az Úr mondtam, azt megmondtam, és én nem mentegetőzöm; és jóllehet az ég és a föld elmúlik, de az én szavam soha el nem múlik, hanem beteljesül, akár én magam, akár szolgáim által mondottam, mindegy.” (T&Sz 1:37–38)

A Mormon könyve Krisztushoz vezeti az embereket. A Tanok és szövetségek Krisztus királyságába vezeti az embereket, méghozzá Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába, mely az „egyetlen igaz, élő egyház az egész földön” (30. v.). Ezt tudom.

A Mormon könyve vallásunk „záróköve”, a Tanok és szövetségek pedig a csúcskő, a folytatódó utolsó napi kinyilatkoztatásokkal. Az Úr mind a zárókőre, mind a csúcskőre rányomta jóváhagyásának pecsétjét.

A Mormon könyve ősi elkészítése, majd megőrzése és kiadása igazolja Nefi szavait, miszerint „az Úr mindent tud a kezdettől fogva, és ezért előkészíti az utat, hogy megvalósítsa terveit az emberek között. Neki ugyanis megvan a hatalma arra, hogy minden tervét megvalósítsa.” (1 Nefi 9:6)

Nem kívántatik meg tőlünk, hogy külső bizonyítékok segítségével bebizonyítsuk, hogy a Mormon könyve igaz, vagy autentikus feljegyzés – bár sok ilyen bizonyíték létezik. Soha nem állt az fenn, ahogy ma sem, hogy a tanultak kutatásai bebizonyítsák a Mormon könyve igazát vagy hamisságát. Az eredet, az elkészítés, a fordítás és a Mormon könyve igazának igazolása mind az Úr kezében van, aki pedig nem követ el hibákat. Ebben bizonyosak lehettek.

Isten beépítette saját biztosíték-rendszerét a Mormon könyvébe, ahogy az Moróni 10. fejezetében áll, valamint a három és nyolc tanú bizonyságában, továbbá a Tanok és szövetségek számos részében.

Mindannyiunknak meg kell szereznünk saját bizonyságunkat a Mormon könyvéről a Szentlélek által. Azután pedig bizonyságunkat, a Mormon könyvével együtt, meg kell osztanunk másokkal, hogy a Szentlélek által ők is megtudhassák annak igaz voltát.

Nefi tanúságát teszi, hogy a Mormon könyvében „Krisztus szavai” állnak, és ha az emberek hisznek Krisztusban, akkor hinni fognak a Mormon könyvében is (2 Nefi 33:10).

Fontos, hogy tanításunk során használjuk a szentírások nyelvezetét. Alma ezt mondta: „én … annak a nyelvén, aki nekem is ezt parancsolta, megparancsolom nektek, hogy elmondott szavaim szerint cselekedjetek” (Alma 5:61).

A Mormon könyvében álló szavak és az, ahogy az Úr alkalmazza azokat – ezek jelentsék megértésünk forrását, és ezeket használjuk az evangélium alapelveinek tanításakor!

Isten a Mormon könyve szavainak erejét eszközként használja az emberek életének megváltoztatására: „Miután az igehirdetés hasznos eszköznek bizonyult a nép jó útra való térítésére – és nagyobb hatással volt gondolkodásukra, mint a kard, vagy bármi, ami velük történt – azért Alma jónak látta, hogy Isten igéjével próbáljanak rájuk hatni.” (Alma 31:5)

Alma emlékeztette egyházbeli testvéreit, hogy Isten miként szabadította ki atyáik lelkét a pokolból: „Mert szívüket megújította; mély álomból ébresztette fel őket, és akkor ráeszméltek Istenre. Igen, sötétségben voltak, de lelkükben fényt gyújtott az örökkévaló ige világa.” (Alma 5:7)

Az örökkévaló ige használatával fel kell ébresztenünk azokat, akik mélyen alszanak, azért, hogy ráébredjenek, „ráeszméljenek Istenre”.

Nagyon aggódom afelől, hogy mit teszünk annak érdekében, hogy olyan teljességgel és hitelt érdemlően tanítsuk a szenteknek minden szinten Jézus Krisztus evangéliumát, mint ahogy azt a Mormon könyve és a Tanok és szövetségek teszik. Ez alatt „az Örökkévaló Isten nagy tervének” tanítását értem, hogy Amulek szavait használjam (Alma 34:9).

Vajon használjuk-e a Mormon könyvében és a visszaállítás további szentírásaiban álló üzeneteket és tanítási módszereket, hogy az Örökkévaló Isten e nagy tervét tanítsuk?

Sok példa van e nagyszerű terv tanítására, de most csak egyet fogok idézni. Mormon összefoglaló kijelentése ez Áron misszionáriusként végzett munkájával kapcsolatban:

„és történt, hogy amikor Áron látta, hogy a király hisz, elkezdte olvasni neki az írásokat, kezdve Ádám teremtésétől, hogy Isten az embert saját képmására teremtette és parancsolatokat adott neki, de az ember elbukott, mert nem tartotta meg azokat.

És Áron Ádám teremtésétől kezdve megmagyarázta neki a szentírásokat. Feltárta előtte az ember bukását és testi állapotát és a megváltás tervét, amely a világ teremtésétől kezdve Krisztus által elő van készítve mindazok részére, akik az ő nevében hisznek.

És mivel az ember elbukott, azért magától semmit sem érdemelhet ki; azonban ha hisz és bűneit megbánja, akkor Krisztus szenvedése és halála jóváteszi bűneit.” (Alma 22:12–14)

A Mormon könyvebeli szentek tudták, hogy a megváltás tervének először Ádám bukásáról kell említést tennie. Moróni szavaival szólva: „Ádám okozta az emberiség bukását. Az emberiség bukása miatt jött el Jézus Krisztus, … hogy megváltást hozzon az emberiségnek.” (Mormon 9:12)

Ahogyan az ember nem igazán kívánja az ételt, míg nem éhes, Krisztus megváltását sem igazán kívánja, míg nem tudja, hogy miért van szüksége Krisztusra.

Senki nem tudhatja kellően és helyesen azt, hogy miért van szüksége Krisztusra, míg meg nem érti és el nem fogadja a bukás tanát és annak az egész emberiségre gyakorolt hatását. És nincs más könyv a világon, mely akár megközelítőleg is annyira jól elmagyarázná ezt a létfontosságú tant, mint a Mormon könyve.

Testvérek, mindannyiunknak alapos leltárt kell készítenünk teljesítményünkről, és azok teljesítményéről, akik felett elnökölünk, hogy biztosak legyünk abban, hogy „az Örökkévaló Isten nagy tervét” tanítjuk a szenteknek!

Vajon elfogadjuk és tanítjuk azt, amit a kinyilatkoztatások a teremtésről, Ádámról és az ember bukásáról, valamint a Krisztus kiengesztelésén keresztül létrejövő, e bukástól való megváltásáról mondanak nekünk? Gyakorta áttekintjük-e az életbevágó fontosságú kérdéseket, melyeket Alma az egyház tagjainak tesz fel Alma ötödik fejezetében a Mormon könyve lapjain?

Vajon értjük a kiengesztelést, és hatékonyan tanítjuk és prédikáljuk azt? Milyen személyes jelentéssel bír számunkra az Úr szenvedése Gecsemáné kertjében és a Kálvárián?

Mit jelent nekünk a bukástól történő megváltás? Alma szavaival élve, énekeljük-e „a megváltó szeretet” dalát (Alma 5:26)?

Nos tehát, mi szolgáljon forrásként, amikor az Örökkévaló Isten nagy tervét tanítjuk? A szentírások, természetesen – különösen pedig a Mormon könyve. Ide kell vennünk még a többi modernkori kinyilatkoztatást is. Ezekhez kell kapcsolódnia az apostolok és próféták szavainak, valamint a Szentlélek ösztönzéseinek.

Alma „megparancsolta nekik, hogy semmi mást nem taníthatnak, csak azt, amit ő és a szent próféták tanítottak” (Móziás 18:19).

A Tanok és szövetségek kijelenti: „És onnan elindulva útközben hirdessék az igét, és semmi mást ne mondjanak, mint amit a próféták és az apostolok írtak, és amit a Vigasztaló hívő imádság útján tanít nekik.” (T&Sz 52:9)

Nos, az Örökkévaló Isten nagyszerű tervének tanítása után személyesen bizonyságunkat kell tennünk annak igazságáról.

Miután Alma nagyszerű üzenetet mondott a szenteknek az újjászületésről és arról, hogy „nagy változást” kell megtapasztalniuk szívükben, tanítását bizonyságával pecsételte meg, e szavakkal:

„De ez még nem minden. És talán azt is gondoljátok, hogy én ezeket nem tudhatom? Bizony mondom nektek, hogy én ezt mind biztosan tudom. És mit gondoltok, honnan tudom én mindezt olyan biztosan?

Bizony mondom nektek, hogy Isten Szent Lelke által tudom. Íme, sok napon át böjtöltem és imádkoztam, hogy ezeket megtudhassam. És meg is tudtam, hogy mindez igaz, mert az Úristen az ő Szent Lelke által kinyilatkoztatta nekem; a kijelentés lelke az tehát, ami énbennem van.” (Alma 5:45–46)

Később Almához csatlakozott Amulek, misszionáriusi társaként. Miután Alma átadta a zorámitáknak a Krisztusba vetett hitről szóló üzenetét, Amulek társa tanítását saját bizonyságával pecsételte meg, e szavakkal:

„De most még magam is bizonyságot teszek nektek arról, hogy mindez igaz. Igen, én ezt biztosan tudom, mert az Úristen mondta, hogy Krisztus el fog jönni az emberek közé, hogy népe vétkeit magára vállalja és a világ bűneiért magát feláldozza.” (Alma 34:8)

A Tanok és szövetségek könyvéhez adott előszavában az Úr azt mondta, hogy „a figyelmeztetés minden néphez szól tanítványaim hangja által, akiket ezekben az utolsó napokban választottam” (T&Sz 1:4).

Ábrahám magjának – akik mi vagyunk – az a felelőssége, hogy misszionáriusként álljon, és elvigye „ezt a hivatalt és ezt a papságot minden néphez” (Ábrahám 2:9). Mózes a Kirtland Templomban Joseph Smith-re ruházta Izráel összegyűjtésének kulcsait (lásd T&Sz 110:11).

Nos, mi az az eszköz, amit Isten ehhez az összegyűjtéshez tervezett? Ugyanaz, mint amit arra tervezett, hogy meggyőzze a világot, hogy Jézus a Krisztus, hogy Joseph Smith az Ő prófétája, és hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza igaz. Nem más, mint az a szentírás, mely vallásunk záróköve.

Az a legtökéletesebb könyv, és ha az emberek annak tanításai szerint élnek, közelebb kerülnek Istenhez, mint bármely más könyv által. Nem más, mint a Mormon könyve (lásd a Bevezetést a Mormon könyve elején).

Isten áldjon meg mindannyiunkat, hogy használjuk az összes szentírást, különösen pedig azt az eszközt, melyet arra tervezett, hogy Krisztushoz vezessen minket – vagyis a Mormon könyvét, vallásunk zárókövét –, társkötetével, a csúcskővel, a Tanok és szövetségekkel együtt, mely eszközként szolgál ahhoz, hogy minket Krisztus királyságába, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába vezessen! (…)

Ígérem nektek, hogy ha még szorgalmasabban tanulmányozzátok a modernkori kinyilatkoztatásokat az evangéliumi témakörök kapcsán, sokkal nagyobb erővel fogtok tanítani és prédikálni, és így fogjátok előrelendíteni Sion ügyét, hogy még nagyobb számban lépjenek az emberek az Úr házába és a missziós mezőre.

Megáldalak benneteket azzal a fokozott vággyal, hogy elárasszátok a földet a Mormon könyvével, és a világból kigyűjtsétek Isten választottait, akik szomjúhozzák az igazságot, ám nem tudják, hol találhatják.

Egy 1987. áprilisi általános konferenciai beszédből.