A fény

Igaz történet alapján

„Ma hazajön apa?” – kérdezte Benjamin, akinek az apukája tengerész volt a dániai tengerparton fekvő otthonuk közelében.

„Nem, ma nem – felelte anya –, majd csak négy nap múlva.”

Apa megígérte Benjaminnak, hogy elmennek focizni, amikor hazajön. Benjaminnak hiányzott az apukája.

„Mielőtt lefekszem ma, imádkozni fogok, hogy biztonságban hazatérjen” – gondolta magában Benjamin.

* * *

Benjamin apukája kint állt a hajó fedélzetén a jéghideg esőben, és sietett, hogy befejezze a munkáját még vacsora előtt. Nagyon fáradt volt és fázott, és vágyódva gondolt családjára.

Hirtelen egy hatalmas hullám lökte meg a hajót. Néhány tányér csörömpölve a földre esett, miközben a tengerészek ide-oda kiáltoztak a felfordulásban. A kapitány kitekintett a sötétségbe, és nem látta Benjamin apukáját a fedélzeten.

„Ember a vízben!” – kiáltotta.

* * *

Ugyanazon az estén Benjamin nézte, ahogy anya a mosogatóba állítja a vacsoraedényeket. Miközben az edényeket súrolta, kinézett az ablakon a kertbe. A fák ide-oda hajladoztak a dühöngő szélben. Benjamin látta az aggodalmat édesanyja arcán, és ő is aggódni kezdett. Minden rendben lesz apával ebben a viharban?

* * *

Benjamin apukája hallotta a hajó vészjelzését, de a hang egyre halkabb lett, ahogy a viharos hullámok egyre távolabb sodorták a hajótól. A tengerészek mentőöveket dobáltak a vízbe. Remélték, hogy meg tudják menteni, de nem látták sehol sem a vihar sötétjében.

Megpróbált nyugodt maradni és fejét a víz fölött tartani. Megtalálta a mentőmellényéhez csatolt elemlámpát, és a hajó felé irányította, hogy társai meglássák – de a lámpa nem működött!

A hajó fedélzetén a kapitány rádión segítséget kért. Nemsokára egy helikopter körözött az óceán fölött, reflektorral világítva meg a hatalmas víztömeget.

„Nem látjuk!” – mondta a helikopter pilótája rádión a kapitánynak. A kapitány könnyeivel küszködött, és a legrosszabbtól tartott. „Megpróbáljuk még egyszer” – hangzott a pilóta döntése. Félt, hogy a helikopterből kifogy az üzemanyag, de tudta, hogy ők jelentik az elveszett tengerész utolsó reménysugarát.

Benjamin apukája egyre jobban fázott. Vacogtak a fogai, miközben elgémberedett ujjai között szorította a működésképtelen elemlámpát.

* * *

Otthon elérkezett az idő, hogy Benjamin ágyba bújjon. Anya hallotta, amikor fia az ágya mellett térdelve így imádkozott: „Drága Mennyei Atyám, kérlek, óvd meg apát, és hozd haza biztonságban anyának és nekem!”

* * *

Benjamin apukája meglátott egy alacsonyan szálló helikoptert. Megpróbált integetni, de olyan fáradt volt és annyira fázott, hogy alig tudta megmozdítani a karját.

Aztán egy hang így szólt az elméjében: „Kapcsold be a lámpát!”

„De hiszen nem is működik!” – gondolta.

„Kapcsold be a lámpát!” – szólt újra a hang.

„De miért? – mormogta, miközben elzsibbadt ujjai a kapcsolót keresték. – Vagy kiégett az izzó, vagy kimerültek az elemek.”

A helikopter egyre közelebb került. Amikor szinte közvetlenül a feje fölött volt, Benjamin apukája az ég felé fordította az elemlámpát, és elfordította a kapcsolót.

Abban a pillanatban a pilóta észrevett a vízen egy pislákoló fényt. „Megtaláltuk!” – kiáltotta bele a rádióba. A tengerészek ujjongani kezdtek a hajó fedélzetén. Benjamin apukáját pár percen belül felhúzták a helikopter melegébe és biztonságába. Takaróba burkolózva hallgatta a rotor zúgását, ami mintha azt dalolta volna: „Haza a kisfiamhoz, haza a kisfiamhoz!”

Landolás után mentőautó kórházba szállította Benjamin apukáját, a pilóta pedig visszament oda, ahol Benjamin apukája feküdt. Ott feküdt a földön az elemlámpa. A pilóta kíváncsian felemelte és kinyitotta. Két igen öreg, rozsdás elem esett ki belőle.

„Ezek az elemek nem is jók! – gondolta. – De ha nem ezt a fényt láttam ott kint, a nyílt vízen, akkor mit?”

„Bizonyára Isten őrködött e fölött a tengerész fölött” – mondta hangosan a mellette álló másodpilótájának, aki csendben rábólintott.

* * *

Benjamin anyukájára hirtelen boldogság tört rá. Aggodalma elszállt.

Résre nyitotta Benjamin ajtaját, bekukucskált, és látta, hogy fia nyugodtan alszik.

Benjamin arról a focimeccsről álmodott, amit apukája megígért neki. Egy meleg érzés bizonyossággal töltötte el arról, hogy Mennyei Atya válaszolni fog imájára, és apa hamarosan hazatér.

Bo Pedersen a Dánia Koppenhága Cövek AllerŅd Egyházközségének tagja.

„A csodák – melyekre nincs ésszerű magyarázat – az Isten parancsolatai iránti engedelmesség eredményeképp adatnak.”

Elder Dallin H. Oaks a Tizenkét Apostol Kvórumából, „Miracles”, Ensign , 2001. jún., 9. o.