Minden, amit adhatok

Nagyon aggasztott, hogy miként fogom kifizetni mindazt, amit a nyárra elterveztem: órák, tanfolyamok, nyári táborok stb. Azt hittem, menten sírva fakadok. Aztán eszembe jutott mindaz, amit az Úrba vetett bizalomról és hitről tanultam. Úgy döntöttem, hogy a helyzetet az Úr kezébe helyezem, és bízom abban, hogy amennyiben az egyezik az Ő akaratával, akkor Ő majd módot biztosít minderre.

Nem sokkal ezután, az anyukám talált egy beváltatlan csekket, melyet még egy korábban elvégzett munkámért kaptam, másnap pedig átvehettem azt a kisebb pénzjutalmat, mely egy versenyen elért második helyezésért járt nekem. Ez hatalmas bizonyság volt számomra arról, hogy Isten valóban él, szeret engem, gondoskodik rólam, és valóban megoldásokat biztosít.

Hatalmas hála és szeretet töltött el Mennyei Atyám és a Szabadító iránt. Ki akartam adni magamból ezt az érzést. Vágytam arra, hogy kimutassam, mennyire hálás vagyok, hogy a tőlem telhető legjobb módon dicsőítsem Istent, és ezt az érzést megosszam másokkal. Mások ezt általában úgy fejezik ki, hogy írnak egy dalt, verset költenek, vagy festenek egy képet. Én azonban alkalmatlannak éreztem magamat minderre. Rájöttem, hogy az egyetlen dolog, ami megfelelően kifejezné hálámat az maga az életem lenne – vagyis az, hogy példa legyek a hívők számára (lásd 1 Timótheus 4:12), és hogy életem Krisztusnak ajánljam. Ő csupán ennyit kér, és ez minden, amit én adhatok neki.