Mary Fielding Smith

Mary Fielding Smith egy hithű utolsó napi asszony volt, aki számos fiatal gyermekükkel maradt magára, míg férje 1838–39 telén a Liberty börtönben raboskodott. A csőcselék kifosztotta otthonukat, mely során fiát majdnem megölték. Mary, mivel Hyrum Smith felesége volt, megözvegyült, miután férjét 1844. június 27-én meggyilkolták a Carthage börtönben. Ő és Emma Smith sok megpróbáltatáson mentek keresztül férjeikkel, Hyrum és Joseph Smithszel. Napjainkban Maryre a korai egyház egyik legrendíthetetlenebb és leginkább csodált pionírjaként tekintünk.

Mary 1837. december 24-én kötött házasságot Hyrum Smithszel. Hyrum első felesége, Jerusha, szülés közben veszítette életét, így Hyrum kisgyermekeiről Mary a sajátjaként gondoskodott. Hyrumnak és Marynek két közös gyermeke született, akik közül az egyik Joseph F. Smith volt, aki később az egyház hatodik elnöke lett.

Amikor a szentek Joseph és Hyrum mártírhalála után a Salt Lake völgy felé indulva elhagyták Nauvoot, Mary eltökélten indult útnak. Családjával egy utazócsoporthoz rendelték őket, ahol a csapat vezetője azt mondta neki, hogy csak a terhére lenne másoknak, így jobban tenné, ha nem is vágna neki ennek a nehéz utazásnak. Mary így válaszolt: „Meglátja, előbb érek a völgybe, mint ön, és a segítségére sem lesz szükségem.”¹ Az út nehéznek bizonyult, ő azonban családjával együtt 1848. szeptember 23-án, a képességeiben kételkedő csapatvezető előtt egy nappal, megérkezett a Salt Lake völgybe.

Mary Fielding Smith élete végéig hithű maradt. Még legnagyobb szegénységében is fizette a tizedet. Valaki azt tanácsolta neki – ami nem volt helyénvaló – hogy ne ajánlja fel az azévi burgonyatermése tizedét, mire ő így válaszolt: „Szégyellje magát! Megtagadna tőlem egy áldást? Nem csak azért fizetem a tizedem, mert az Isten egyik törvénye, hanem mert áldást is várok cserébe.”² Létrehozott egy farmot a Salt Lake völgyben, gyermekeinek pedig tanította az evangéliumot. Joseph F. Smith elnök később ezt mondta: „Ő megtanított engem az Isten királyságához szükséges tisztességre, erényre, igazságra és feddhetetlenségre, s nem csak tanácsokkal, hanem példával is.”³