Szakdolgozatom és a Mormon Könyve megvédése

Egyetemista koromban részt vettem egy tanulmányi eredmény elismerési programban, melynek feltételeként a hallgatóknak egy szakdolgozatot kellett írniuk. Minden hallgató szakdolgozatát két professzornak kellett felügyelnie és jóváhagynia.

Saját dolgozatomnak a Mormon könyvében leírt háborúk kutatását és elemzését választottam. Konzultáltam az egyik professzorral az ötletemről, ő pedig elfogadta a felkérést, hogy a konzulensem legyen. Javasolt egy másik professzort is, lehetséges másodkonzulensként.

Találkoztam a második profesz-szorral is, hogy elmagyarázzam neki az általam választott témát. Amint megemlítettem a Mormon könyvét, viselkedése hirtelen megváltozott, és elkezdte kritizálni az egyházat. Csendben végighallgattam, majd amikor befejezte, röviden elmagyaráztam neki, hogy szerintem kissé félreértelmezte a hitvallásunkat. Nem tűnt meggyőzöttnek, azonban meglepetésemre elfogadta a felkérést, hogy felügyelje a munkámat.

Közel egy évnyi kutatás és írás után benyújtottam a szakdolgozatom tantestületi jóváhagyásra. Még abban az évben felvettek a jogi egyetemre, így be kellett fejeznem a projektet ahhoz, hogy lediplomázhassak és továbbhaladhassak.

Egy héten belül kaptam egy e-mailt a professzortól, aki korábban kritizálta az egyházat. Megkért, hogy menjek be az irodájába.

Amikor odaértem, megkért, hogy csukjam be az ajtót és üljek le. Szinte azonnal támadásba lendült, de nem a szakdolgozatom, hanem a Mormon könyve ellen. Megpróbáltam nyugodt maradni, és bizonyságomat tettem a Mormon könyvéről.

Kissé habozva ugyan, de megkérdeztem a professzort, hogy ettől függetlenül jóváhagyná-e a dolgozatomat. Azt felelte, hogy nem.

Teljesen letörten tértem haza, és nem tudtam, mitévő legyek. E professzor jóváhagyása nélkül elúszott volna az esélyem, hogy lediplomázzak a tanulmányi elismerési programban, és elkezdhessem a jogi egyetemet. Imádkoztam, hogy valahogy minden a helyére kerüljön.

Amikor elmagyaráztam a helyzetet a másik professzornak, aki a dolgozatom írását felügyelte, azt tanácsolta nekem, hogy másnap újra látogassak el a másik professzorhoz, és adjak neki egy újabb esélyt arra, hogy jóváhagyja a dolgozatomat.

Másnap reggel már a professzor irodája előtt várakoztam. Ideges voltam, mivel nem tudtam, hogyan fogad majd. Amikor megérkezett, csendben kinyitotta az irodájának ajtaját, és intett, hogy menjek be. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, elővett egy tollat, és aláírta a szakdolgozatomat, ezzel hivatalosan is jóváhagyva azt. Nem adott magyarázatot arra, hogy miért gondolta meg magát, csak rám mosolygott, majd elköszönt.

Hálás vagyok, hogy lehetőségem volt a bizonyságomat tenni ennek a férfinak. Tudom, hogy amikor kiállunk a hitünk mellett, Mennyei Atyánk meg fog erősíteni és áldani minket.