Az elhívás

Isaac, Isaac – szólt az édesanyja. – Édesapádnak szüksége van rád a karámnál!”

Isaac felkapta fejét, és kinézett az ablakon. A nap már felkelőben volt, ez pedig azt jelentette, hogy eljött a házimunka ideje. Isaac kikászálódott az ágyából, és az ingéért nyúlt. Hallotta az ökrök bőgését.

Amikor kilépett a konyhaajtón, látta, ahogy édesapja az öreg bikát kivezeti a kapun.

„Papa, hova mész ilyen korán?” – kérdezte Isaac.

„Csak a kerítésen túlra. Segíthetnél tartani a gabonás vödröt, hogy Taurus nyugodtan álljon.”

Az ökör elbőgte magát, mintha azt kérdezné: „Mi történik itt ma reggel?” De ahogy Isaac odatartotta a vödröt az állat orra alá, az lenyugodott, és hosszú nyelvével elkezdte felnyalogatni a gabonát. Amíg az ökör evett, papa egy kötéllel biztonságosan a kerítéshez rögzítette.

Amikor mama kilépett a bejárati ajtón, papa ezt mondta: „Különleges feladatom van Emeline számára. Kihoznád nekem kérlek a vastag ácsceruzát az asztalról?”

Amikor mama visszatért a ceruzával, papa lefektetett néhány fatáblát a földre. Miután figyelmesen megnézte a bikát, rajzolni kezdett a sima, sárga színű fára.

„Papa, mit csinálsz?” – kérdezte Isaac.

„Fordham testvérrel egy fontos feladatot kaptunk a templommal kapcsolatban – magyarázta papa. – 12 ökör szobor megalkotásában fogunk segédkezni, melyek a keresztelőmedencét fogják tartani. Ehhez rajzolok egy mintát, és Taurus áll hozzá modellt.”

A bika, mikor meghallotta a nevét, felemelte a fejét, majd tovább reggelizett.

Isaac nézte, ahogy az édesapja hosszú, széles vonalakat vázol fel. „Ez kezd hasonlítani a bikánkra – mondta Isaac. – De miért őt választottad?”

„Azért, mert erős, és a legjobb ökör, melyet valaha láttam. Látod, a testtartását? Mintha tudná, milyen fontos szerepet tölt be, és még engedelmes is.”

„Ez egy nagyon fontos elhívás, ugye papa?”

„Igen, fiam, az. Hálás vagyok, hogy a segítségemet kérték.”

Isaac megsimogatta Taurus nyakát. Érezte az állat erős izmait. „Micsoda megtiszteltetés ez neked” – súgta a fülébe.

Isaac hamar befejezte a rábízott házimunkát. Még a szokásos két tucat fa ruhacsipeszt is gyorsabban készítette el, mint általában. Tudta, hogy ha mindennel végzett, azzal töltheti majd az idejét, amivel szeretné.

Isaac ma rajzolni akart. Szülei megengedték neki, hogy a kemence oldalára rajzoljon, amihez az elégett fából visszamaradt szenet használta. A szenet könnyen le lehetett mosni, és lehetett vele széles és keskeny vonalakat is rajzolni.

Miközben Isaac a bikát rajzolta, édesapjára és a Nauvooban épülő gyönyörű templomra gondolt. Ha Taurushoz hasonlóan Isaac is erős és engedelmes, talán az Úr az édesapjához hasonlóan őt is kiválasztja majd, hogy a templomon dolgozhasson.