Mi Vida, Mi Historia

Carmen vallásos családban született a guatemalai Guatemala Cityben. Amikor kilenc éves volt, az utolsó napi szent misszionárius nővérek eljöttek, hogy családjának az evangéliumot tanítsák. Szeretett az Elemibe járni, és a családjában lévő egyfajta új boldogságról számolt be. Egy évvel később a család megkeresztelkedett. „Ez egy igazán csodálatos időszak volt” – mondta. Felemlegette, amikor David O. McKay elnök (1873–1970) 1954-ben ellátogatott Guatemalába, és a gyermeknek a tized tantételéről tanított. Carment 17 évesen hívták el a Közép-Amerika Misszióba, mely során hálás volt, hogy megoszthatta „egy boldogabb élet és az örökké összetartozás reményét”.

Miriam Brazíliából származik. Amikor teljes idejű missziót akart szolgálni, kitöltötte a szükséges papírokat. Hét héttel később a családjával összegyűlt otthonukban, és felolvasta az elhívást, melyben a Utahi Salt Lake City Templom Téri Misszióba hívták el. Így emlékszik vissza: „Érdekes volt, hogy amikor felolvastam a levelet, a családom úgy kiáltott fel, mintha a brazil futballválogatott gólt szerzett volna. Én is boldog voltam, és tudtam, hogy az Úr küldött oda.”

Szülei nem sokkal azután találkoztak a misszionáriusokkal, hogy Nelson világra jött a paraguayi Asunciónban. Mousqués testvér így emlékszik vissza: „Egy nap édesapám a házunk verandájáról meglátta Higbee és Johnson eldert, de nem tudta, hogy misszionáriusok. Szólt a nővéremnek, hogy hozzon ki két széket, mert ahogy fogalmazott: »Ezek a fiatalemberek meg fogják változtatni az életünket.« Amikor az elderek kopogtak, ő ajtót nyitott és azt mondta: »Gyertek be! Már vártunk benneteket.« Édesapám és az egész család csatlakozott az egyházhoz.”

Robin szegénységben nevelkedett Ecuadorban, de szerette volna jobbá tenni az életét. Egy ültetvényen dolgozott, rendszerint napi 12 órát. Egyszer éppen útmutatásért imádkozott, mikor imája közben egy villám cikázott át az égen. Robin ezt Isten üzenetének tekintette, hogy az élete még tartogat ígéreteket a számára. „Tudtam, hogy az érzéseim Istentől jöttek” – mondta. Megtanulta, hogy hit által képes megváltoztatni az életét. 16 évesen Guayaquilbe ment dolgozni, ahol később megkeresztelkedett. A folyamatos sugalmazás a Brigham Young Egyetemre vezérelte, ahol törekvésének eleget téve szerzett végzettséget.

Brock nőtestvér emlékszik, hogy már öt évesen is az élet értelméről elmélkedett. Amikor tinédzser volt Venezuelában, a misszionáriusok neki és családjának is tanították az evangéliumot, majd az egész család megkeresztelkedett. Hittel telve, 16 évesen hívták el, hogy a gyülekezete Elelmi iskolájának elnökeként szolgáljon. Mostanra, sokévnyi szolgálat után, felismerte, hogy számára a „hit döntés kérdése”. Így magyarázza: „Én döntöttem úgy, hogy életemben helyet készítek a Szabadítónak. Rájöttem, hogy az engesztelés az emberiség iránti szeretetből végzett legcsodálatosabb és legönzetlenebb tett volt. Szabadítóm és Megváltóm, a béke Ajándékozója, a legjobb és legállandóbb barátommá vált.”

Lincoln a családjával 10 éves koráig a chilei Santiagóban élt, amikor édesanyja meghalt. Ezután a a nagybátyja és a nagynénje gondoskodott róla. Amikor 18 éves lett, Barton és Bentley elder látogatott el nagynénje és nagybátyja otthonába. Lincoln nagynénje és nagymamája azonnal elfogadta az evangéliumot, Lincoln azonban kerülte a misszionáriusokat. Egy vasárnap reggel az általában kedves nagy-anyja beviharzott a szobájába, lerángatta róla a takarót, majd közölte vele, hogy el fog velük menni az egyházba. Nagyanyja szokatlan viselkedése teljesen megdöbbentette, de az iránta való tisztelete miatt felkelt, és elkísérte őket az egyházba. Aznap valami olyan új és erőteljes érzés támadt lelkében, ami megváltoztatta az életét. Később az egyház egyik korai megtértje lett Chilében.

Luis és Karla még tinédzserként találkoztak Hondurasban. Randevúzni kezdtek, majd később össze is házasodtak. Luis, aki nem volt az egyház tagja, csodálta Karla szüleit, akik „tisztelettel és szeretettel bántak egymással, ez pedig arra késztette, hogy még többet megtudjon értékrendjükről.” Luis hamarosan megkeresztelkedett, majd Karlával a Guatemalai Guatemala City templomban örökkévaló házasságot kötöttek. Harmincas éveik elején a kapcsolatukban nehézségek merültek fel, melynek következtében Karla elköltözött, és elgondolkodott azon, hogy tinédzserként kötött házasságuk vajon jó döntés volt-e. Luis böjtölt és imádkozott, és arra kérte Istent, hogy „hozza haza Karlát, Ő pedig így is tett. Valóban így tett.” Ma a házasságuk erősebb, mint valaha.

Noemí Argentínában született, ahol a családjával együtt csatlakozott az egyházhoz. Az Egyesült Államokba még tinédzser korában vándoroltak be. Bár szeret amerikai lenni, akkor a legboldogabb, amikor megtapasztalhatja Argentína kultúráját. „Latin-Amerikában az emberek nagyon melegszívűek. Azonnal befogadnak és barátságot kötnek veled. Szeretnek a családjukkal és barátaikkal időt tölteni, és jó ételeket enni. Ez csodálatos dolog, és a kultúra e részének megtapasztalását semmiért sem adnám fel.”

1948-ban Uruguayban Omar édesanyja felajánlotta az esernyőjét két utolsó napi szent misszionárius nővérnek. Ennek eredményeként szóba elegyedett a misszionáriusokkal, Omar nővére pedig nem sokkal ezután megkeresztelkedett. Omar 1948-ban született, és az első gyermek volt, akit megáldottak az Uruguay misszióban, melyet az egyház 1947-ben nyitott meg. Omar nyolcéves korában a szüleivel együtt keresztelkedett meg. Néhány évvel később Omar feleségül vette kedvesét, majd az Egyesült Államokba vándoroltak. Mivel már akkor is közvetítéseken dolgozott, Omart 1973-ban az egyház spanyol tolmácsként kezdte alkalmazni az általános konferenciai közvetítéseken.