Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus munka által teremtették a mennyet és a földet. Megalkották a napot, a holdat és a csillagokat. Összegyűjtötték a tengereket, a szárazföldet kiemelték, a növényeket pedig növekedésre serkentették. Ezután megteremtettek minden élőlényt a tengerben és a szárazföldön. (Lásd 1 Mózes; Mózes 2.) Példájuk megmutatja számunkra, hogy a munka a mennyben és a földön is fontos. (Lásd még János 5:17; 9:4.)

Amikor Isten a saját képmására megteremtette a férfit és a nőt, az Éden kertjébe helyezte őket (lásd 1 Mózes 1:26–27; 2:8). Később, amikor kiűzettek a kertből, az Úr ezt mondta Ádámnak: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet” (1 Mózes 3:19). Attól az időtől fogva Ádám és Éva azért dolgoztak, hogy gondoskodjanak a saját és gyermekeik szükségleteiről (lásd Mózes 5:1).

Ádám és Éva ideje óta a munka mindannyiunk számára az élet részévé vált itt a földön. Azért dolgozunk, hogy gondoskodjunk családunk fizikai, lelki és érzelmi jólétéről. A szülők igyekeznek olyan otthont teremteni, ahol megtaníthatják a munka alapelveit. Amikor képességüknek megfelelő feladatokat adunk a gyermekeknek, majd sikerüket dicsérettel jutalmazzuk, az segít, hogy pozitív élményeket szerezzenek a munkával kapcsolatban. Ennek eredményeként szilárd munkaerkölcsöt, jó hozzáállást és alapvető képességeket sajátíthatnak el.

Nekünk is meg kell találnunk a munka és a pihenés közötti megfelelő egyensúlyt. Hat napon át áldásokat élvezhetünk, ha emlékezünk arra, hogy a munkát olyan tevékenységekkel egészítsük ki, melyek fel is frissítenek bennünket. Vasárnaponként azonban az Úr különleges áldásokat ígér nekünk, ha engedelmeskedünk az Ő parancsolatának, és tartózkodunk a fizikai munkánktól, és megszenteljük a sabbat napját (lásd 2 Mózes 20:9–11; T&Sz 59:9–19).

A munka Mennyei Atyánk tervének részét képezi a mennyben és a földön egyaránt. Amennyiben igazlelkűek vagyunk, vissza fogunk térni Hozzá, hogy Vele élhessünk. Ott továbbra is lesz lehetőségünk dolgozni: segítünk Isten királyságának építésében (lásd Mózes 1:39).

Kötelesek vagyunk gondoskodni magunkról és családunkról.

1. A szülőknek szent felelősségük, hogy gondoskodjanak gyermekeikről (lásd T&Sz 83).

2. A gyermekek áldásokban részesülnek, amikor gondoskodnak idős szüleikről (lásd 1 Timótheus 5:3–4, 8).

3. Amikor csak lehetséges, segítsünk a tágabb családunk tagjainak is.

A munka eredményeként áldásokban részesülünk.

1. Megerősítjük jellemünket, és munkával kapcsolatos készségeket fejlesztünk ki.

2. Örülünk Isten földi életünkkel kapcsolatos tervének.

3. Felkészültebbé és önellátóbbá válunk, mikor felhalmozunk egy háromhavi ételmiszerből, vízből és más életszükségleti cikkekből álló tartalékot.