Az egyház várja az újkori pionír történeteket

Amikor az egyháztagok meghallják a pionír szót, általában azokra gondolnak, akik a XIX. században hajóval vagy gyalog átutaztak az Egyesült Államok nyugati felére.

Sokan talán észre sem veszik, hogy ők maguk is pionírok napjaink vadnyugatán.

Az Egyháztörténeti Részleg jelenleg az újkori pionírok történeteit várja. Bár szívesen látnak bármilyen személyes történetet, a részleg elsősorban a következő témákban vár beszámolókat: megtértek történetei; olyan emberek beszámolói, akik olyan területen élnek, ahol új templom épül vagy épült; újonnan megnyílt misszióban szolgáló misszionáriusok történetei; valamint olyan embereké, akik főleg nem utolsó napi szentekből álló közösségekben élnek az evangélium szerint.

„Az emberek személyes történetei segítséget nyújthatnak olyanoknak, akik talán ugyanazon mentek keresztül, ugyanazon a helyen éltek, vagy ugyanabban a korban, mint ők” – mondta Brad Westwood, az Egyháztörténeti Részleg beszerzési igazgatója.

A személyes történetek lehetnek teljes élettörténetek, vagy csak egy-egy esemény belőle, mint például misszióval kapcsolatos emlékek, szülőként megélt személyes élmények, vagy egyéb sorsdöntő eseménnyel kapcsolatos konkrét történetek, mondta Westwood testvér.

„Hisszük, hogy Isten minden gyermeke egyenlő az Ő szemében – mondta Westwood testvér. – Mindannyiunknak van egy története, amit érdemes elmesélni – mindannyian a próbatétel idejét éljük ebben a világban, és tudjuk, hogy a történelem segít megerősíteni a bizonyságunkat.”

Száz évvel később, mondja Westwood testvér, talán lesz valaki, aki nem rendelkezik saját családtörténeti feljegyzéssel, ám elolvassa a tiédet, és ezt mondja: „Szóval, ezt jelenti megtértnek lenni!”

Amikor az emberek a rokonaikról vagy más pionírokról hallanak – a kihívásaikról, melyeken keresztülmentek; a leckékről, melyeket megtanultak; és a bölcsességekről, melyekre szert tettek –, tanácsra és segítségre lelhetnek a saját életükhöz.

Amikor egy történetet benyújtanak a könyvtárba, azt katalogizálják, és elérhetővé válik a látogatók számára megtekintés céljából. A kéziratokat és a könyveket az Egyháztörténeti Könyvtár ellenőrzött klímájú termeiben tárolják, aminek köszönhetően tovább meg tudják őrizni azokat az eredeti formájukban.

Westwood testvér a következő tanácsot adta azoknak, akik fontolgatják, hogy benyújtják személyes történetüket az Egyháztörténeti Könyvtárba:

Írjon a nyilvánosságnak! Habár a naplóbejegyzések nagyszerű történeti források, gyakran olyan napi eseményeket és személyes gondolatokat tartalmaznak, melyek nem mindig felelnek meg a nyilvánosságnak. Néha sértheti valakinek a személyiségi jogait. Amennyiben olyan történet érkezik be hozzánk, amely árthat valaki jó hírének, a feljegyzést elfogadjuk ugyan, ám nem tesszük azt elérhetővé a nagyközönség számára.

Írjon tagoltan és részletekben! Könnyen elcsüggedhet, amikor megpróbálja a legkorábbi gyermekkori emlékeitől egészen napjainkig egyszerre levezetni az eseményeket. Egyszerre csak egy történetet írjon le. Például, kezdje először a misszionáriusi élményeivel. Miután befejezte, kezdje el leírni életének egy másik szakaszát.

Használjon elsődleges forrásokat! Ha a források egyike egy levél, írja át vagy ragassza be egy könyvbe. Ha fényképekkel is rendelkezik, azokat is mellékelje. Amennyiben egy másik könyv információit használta fel, jegyezze fel a forrást. A családi albumok is fontos szerepet játszhatnak a személyes történetben. Az albumokban azonban ritkán írnak le részleteket a képeken látható eseményekről, mondja Westwood testvér. Azt javasolja, szánjunk rá néhány percet, hogy leírjuk az albumban elhelyezett képekhez fűződő történeteket.

Beszélgessen és készítsen interjút másokkal! „Személyes történeteinket jellemzően a saját nézőpontunkból adjuk elő, ám minél több ember szemszögéből tekintjük meg, annál több információt hordoz majd magában” – mondja Westwood testvér. A másokkal történő interjú új nézőpontokat fed fel, és segíthet a történetünk finomításában.

Írjon lelki élményekről, sorsdöntő pillanatokról, illetve kulcsfontosságú tényezőkről, emberekről és eseményekről! „Az emberek szeretik a jól megírt történeteket – mondja Westwood testvér. – Legyen az élményeinek eleje, közepe és vége. Ne szánjon 60 oldalt a csecsemőkorára. Ön valószínűleg nem fogja megírni, mások pedig nem fogják elolvasni.”

Írjon olyan dolgokról, amelyeket szeret. Westwood testvér azt javasolta, hogy kronológiai sorrend helyett témakör szerint is írhat, vagy olyan témákra összpontosítva, amelyek különösen érdeklik.

De ami a legfontosabb: az egyháztagok ne nyújtsanak be személyes történetet az egyháznak anélkül, hogy először a családtagjaik körében ne osztanák meg azt, hiszen annak erősítenie kell azt a családot, ahonnan származik.

Westwood testvér hiszi, hogy azok az emberek, akik időt szánnak rá, hogy lejegyezzék a személyes történetüket, és őszíntén leírják a nehéz időszakokat és a jó időszakokat egyaránt, azok képesek lesznek meglátni az Úr kezét az életükben, továbbá olyan örökséget és emlékeket hagynak maguk után, melyek erősíteni fogják a családjukat, valamint az egyház más tagjait is.

Amennyiben Ön egy újkori pionír, és szeretné megosztani az élményeit, nyújtsa be történetét az Egyháztörténeti Részlegnek!

Személyesen vagy postai úton az alábbi címre juttathatja el történetét: Church History Library, 15 East North Temple Street, Salt Lake City, UT 84150-1600, USA, Attention: Acquisitions.

Személyes kézbesítésre hétfőtől péntekig, 9 és 17 óra között van lehetőség.

E-mailben is benyújthatja történetét a ChurchHistoryAcquisitions@ldschurch.org címre, illetve telefonon, az 1-801-240-5696-es telefonszámon veheti fel a kapcsolatot az Egyháztörténeti Beszerzési osztállyal.