Imák és székesegyházak

Dana felnézett a magasba, de így sem látta a gyönyörű székesegyház tetejét. Egy másik egyházhoz tartozó emberek jártak ide. Dana nem értette, hogy miért jött a családja ezen a pénteki napon ebbe a templomba, de Apa azt mondta, hogy egy esti imaórát fognak megnézni.

„Az mi?” – kérdezte Dana.

„Az egy olyan gyűlés, ahol az emberek énekelnek, szentírásokat olvasnak, és közösen imádkoznak – mondta Apa. – Mint egy nagy család a nap végén.”

Danának tetszett, amit hallott. A családjával éppen Angliában voltak. Előző vasárnap egy York nevű városban mentek el a helyi egyházközségbe. Az Elemiben a gyerekek ugyanazokat a szentírásokat és énekeket ismerték, mint Dana. Tudta, hogy az az egyházközség is Jézus igaz egyházának a része, mint az otthoni egyházközsége.

Ez a székesegyház azonban nagyban különbözött attól, amit megszokott. Észrevett egy gyertyákkal teli asztalkát. Nézte, ahogy egy fiú meggyújtja az egyiket.

„Miért gyújtasz gyertyákat?” – kérdezte tőle Dana.

A fiú elmosolyodott: „Akkor gyújtok gyertyát, amikor különleges dolgokért imádkozom. Azt remélem, hogy ameddig a láng ég, Isten meghallja az imát.”

Dana számára ezek egészen közönséges gyertyáknak tűntek. Egy kicsit összezavarodott, de nem akart udvariatlan lenni. Rámosolygott a fiúra.

Dana és a családja leültek, majd hamarosan elkezdődött az esti imaóra. A fiú néhány sorral odébb ült le. Dana hirtelen rájött, hogy egyetlen éneket sem ismer az ott hallottak közül. Amikor pedig az emberek imádkoztak, egy kis könyvből olvastak fel. Minden másmilyennek tűnt, mint amit ő megszokott.

De a zene gyönyörű volt, még ha ismeretlen is. Azután felállt egy ember, hogy a szentírásokból olvasson. Hosszú ruhát viselt, nem pedig öltönyt és nyakkendőt, mint Dana püspöke. Amikor azonban belekezdett, Dana rájött, hogy ezt a történetet ő is ismeri. Arról olvasott, amikor Jézus meggyógyította a 10 leprást.

„Apa – súgta Dana –, nagyon szeretem ezt a történetet.”

Apa mosolygott. „Én is.”

Azután a hosszú ruhás ember imádkozott. Azt kérte, hogy Isten áldja meg a betegeket és a szegényeket. Pont, ahogyan Dana is szokta kérni! Azután különleges áldást is kért az egyháza vezetőire. Danának eszébe jutott, hogy a családja mindig azért imádkozik Mennyei Atyához, hogy áldja meg Thomas S. Monson elnököt és a tanácsosait.

Melegség öntötte el Dana szívét. Tudta, hogy a Mennyei Atya azt üzeni neki, hogy Ő minden gyermekét szereti, és minden imájukat hallja, még ha más egyházakba járnak is, és nem rendelkeznek az evangélium teljességével.

Amikor felálltak, hogy elinduljanak, Apa megnézte a telefonját. Szomorúnak tűnt, amikor elolvasta az üzeneteit. „Monson nőtestvér elhunyt” – mondta.

„Ó, jaj…” Dana elmondott a szívében egy gyors imát, hogy Monson elnökkel minden rendben legyen.

„Jól vagy?” – kérdezte valaki. A fiú volt az. Hallotta Danát, és aggodalmasnak tűnt.

„Monson nőtestvér elhunyt – mondta Dana. – Ő volt a prófétánk, Monson elnök felesége.”

„Sajnálom – mondta kedvesen a fiú. – Gyújtok az elnökért egy gyertyát.”

Dana rámosolygott és megköszönte. Úgy gondolta, kedves dolog a fiútól, hogy különleges imát fog mondani Monson elnökért. Tudta, hogy a Mennyei Atya az ő – szívben elmondott – imáját és a fiú imáját is meghallgatja majd.