A Szabadító önzetlen és szent áldozata

Marion G. Romney elnök (1897–1988) egyszer ezt mondta nekem: „Ne csak úgy mondd meg nekik, hogy megértsék; úgy mondd meg nekik, hogy semmiképpen se tudják félreérteni.”

Nefi kijelentette: „Mert lelkem gyönyörködik a világos beszédben; mert ily módon munkálkodik az Úristen az emberek gyermekei között. Mert az Úristen megvilágosítja az értelmet” (2 Nefi 31:3).

Szóval most figyeljetek! Olyan nyíltan fogok szólni hozzátok, mint akit erre elhívtak, és mint akinek ezt kötelessége megtenni.

Tudjátok, hogy létezik egy ellenség. A szentírások így írnak róla: „…ama régi kígyó, aki az ördög, …minden hazugság atyja” (2 Nefi 2:18). Még a kezdet kezdetén kiűzetett (lásd T&Sz 29:36–38), és megtagadták tőle, hogy halandó testet kapjon. Felesküdött, hogy megsemmisíti a „boldogság nagyszerű tervét” (Alma 42:8), és minden igazlelkűség ellenségévé válik. Támadásait a családok ellen összpontosítja.

Olyan korban éltek, amikor a pornográfia korbácsa csapkod szerte a világon. Nehéz tőle elmenekülni. A pornográfia természetetek azon részére összpontosít, melynek hatalmában áll életet nemzeni.

A pornográfia iránti kíváncsiság táplálása nehézségekhez, váláshoz, betegségekhez és egyéb bajok tucatjaihoz vezet. Nincs benne semmi, ami ártatlan. Pornográf anyagokat gyűjteni, nézni vagy bármilyen formában magaddal hordozni olyan, mintha egy csörgőkígyót vinnél a hátizsákodban. Elkerülhetetlenül a halálos mérget hordozó kígyómarás lelki megfelelőjének tesz ki benneteket. Könnyen beláthatjuk, hogy a mai világban szinte ártatlanul is kapcsolatba kerülhetünk vele, olvashatjuk vagy nézhetjük anélkül, hogy felismernénk a szörnyű következményeit. Amennyiben magatokra ismertek, figyelmeztetlek benneteket, hogy hagyjatok fel vele! Most hagyjátok abba!

A Mormon könyve mindenkit arra tanít, hogy „elegendő utasítást kaptak az emberek, hogy különbséget tegyenek jó és gonosz között” (2 Nefi 2:5). Ebbe ti is beletartoztok. Tudjátok, mi a helyes és mi a helytelen. Nagyon vigyázzatok, nehogy átlépjétek a kettő közötti vonalat!

Habár a legtöbb hibánkat bizalmasan az Úrnak is megvallhatjuk, van néhány vétek, melynél ennél többre van szükség a teljes bűnbánat elnyeréséhez. Amennyiben súlyos bűnöket követtetek el, beszéljetek a püspökötökkel. Más esetekben egy hagyományos, csendes és személyes beismerés is elegendő lesz. Ne feledjétek azonban, hogy a megbocsátás nagyszerű hajnala nem mindig azonnal fog eljönni. Ha először megbotlotok, ne adjátok fel! Az elbátortalanodás legyőzése a próbatétel része. Ne adjátok fel! Ahogyan már korábban is tanácsoltam, miután megvallottátok és elhagytátok a bűneiteket, ne nézzetek vissza!

Az Úr mindig ott van veletek. Ő szenvedett, és megfizette a büntetést, amennyiben ti hajlandóak vagytok elfogadni Őt Megváltótokként.

Halandó lényekként nem tudjuk, sőt nem is lehet teljesen megérteni, hogyan vitte véghez az Ő engesztelő áldozatát. Szenvedésének hogyanja azonban most nem annyira fontos, mint a miértje. Miért tette meg Ő mindezt érted és értem – az egész emberiségért? Isten, az Atya és az egész emberiség iránt érzett szeretete miatt tette. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (János 15:13).

A Gecsemánéban Krisztus elszakadt az apostolaitól, hogy imádkozni menjen. Bármi is történt ezután, az meghaladja a mi felfogóképességünket! Azt azonban tudjuk, hogy elvégezte az engesztelést. Hajlandó volt magára venni az egész világ hibáit, bűneit, bűntudatát, kétségeit és félelmeit. Szenvedett értünk, hogy nekünk ne kelljen szenvedni. Számos halandó szenvedett már kínok közt, majd halt meg fájdalmas és szörnyű halállal. Az Ő szenvedése azonban mindegyikükét felülmúlta.

Az én koromban már tudja az ember, milyen is a fizikai fájdalom, és az egyáltalán nem szórakoztató! Senki sem menekülhet meg ebből a világból anélkül, hogy megtanulna egy-két dolgot a szenvedésről. Az általam leginkább elviselhetetlen személyes gyötrelem azonban az, amikor megtudom, hogy valaki más szenvedésének én vagyok az okozója. Ilyenkor tudok egy röpke bepillantást nyerni abba, hogy a Szabadító milyen kínokat élt át a Gecsemáné kertjében.

Az Ő szenvedése különbözött minden előtte és utána a földön élt más ember szenvedésétől, mivel Ő az összes olyan büntetést magára vette, melynek az emberiség családja valaha is ki lett téve. Ezt képzeljétek el! Nem volt kifizetendő adóssága. Semmi rosszat nem követett el. Mindazonáltal minden, ember által csak ismert bűntudatot, bánatot és szomorúságot, fájdalmat és megaláztatást, minden szellemi, érzelmi és fizikai gyötrelmet megtapasztalt. Az emberiség történetének krónikájában csupán Egyvalaki volt, aki teljesen bűntelen volt, és képes volt az egész emberiség bűneiért és vétkeiért megfizetni, és túlélni az ezzel járó fájdalmat.

Életét adta, és összefoglalva ennyit mondott: „Mert én vagyok az, aki magamra veszem a világ bűneit” (Móziás 26:23). Keresztre feszítették, majd pedig meghalt. Nem tudták elvenni tőle az életét. Ő maga egyezett bele abba, hogy meghaljon.

Ha meg is botlottatok, vagy akár elvesztetek egy időre, ha úgy érzitek, hogy az ellenség fogva tart benneteket, képesek vagytok hittel előre haladni, hogy ne bolyongjatok tovább ide s tova a világban. Vannak, akik készen állnak visszavezetni benneteket a békességbe és biztonságba. A szentírásokban található ígérethez híven Isten kegyelmében is csak akkor részesülhetünk, miután már minden tőlünk telhetőt megtettünk (lásd 2 Nefi 25:23). Számomra ennek a lehetősége az az igazság, melyet a leginkább érdemes tudni.

Megígérem nektek, hogy a megbocsátás pompás hajnala valóban el tud jönni. Akkor pedig majd „Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad” (Filippibeliek 4:7), napfelkelteként újra eljön az életetekbe, aztán pedig a bűneitekre sem ti, sem pedig Ő nem fog emlékezni (lásd Jeremiás 31:34). Honnan fogjátok tudni? Tudni fogjátok! (Lásd Móziás 4:1–3.)

Ezért jöttem, hogy megtanítsam ezt nektek, akik most bajban vagytok. Ő közbe fog lépni, és megoldja azt a problémát, amit ti nem tudtok megoldani, az árát azonban nektek kell megfizetnetek. Anélkül mindez nem jöhet létre. Ő abban az értelemben egy nagyon kedves uralkodó, hogy mindig megfizeti a szükséges árat, azonban tőletek is elvárja, hogy megtegyétek, amit kell, még akkor is, ha az fájdalmas.

Szeretem az Urat, és az Atyát is, aki küldte Őt. A csalódásunk, bűnünk és bűntudatunk okozta terheinket letehetjük elé, majd pedig az Ő nagylelkű feltételei szerint a számlán mindegyik tételhez odaírhatjuk, hogy „fizetve”.

„No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” Mindez pedig akkor történhet meg, folytatja Ésaiás, ha készségesek és engedelmesek vagyunk (lásd Ésaiás 1:18–19).

Az a szentírás, miszerint „fiatalon tanulj bölcsességet; igen, fiatalon tanuld meg betartani Isten parancsolatait” (Alma 37:35), olyan felhívás, mellyel együtt jár annak ígérete, hogy békére és védelemre fogunk találni az ellenséggel szemben. „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban” (1 Timótheus 4:12).

Ne várjátok, hogy minden simán fog menni az életetekben. Még azoknál is, akik úgy élnek, ahogy kell, néha minden pont fordítva történik. Az élet minden kihívását azzal a derűlátással és bizonyossággal fogadjátok, hogy meglesz majd a békességetek és hitetek, mely megtart benneteket ma és a jövőben is.

Azokhoz szólva, akik úgy érzik, még nem rendelkeznek minden olyan áldással, mellyel rendelkezni szeretnének, annyit mondok, hogy szilárdan hiszem, hogy amennyiben hithűen éltek, a megváltáshoz és szabaduláshoz elengedhetetlen egyetlen élmény vagy lehetőség sem lesz megtagadva tőletek. Maradjatok érdemesek; legyetek reményteljesek, türelmesek és imádságos lelkűek. A dolgok valahogy mindig megoldódnak. A Szentlélek ajándéka fog vezetni benneteket és fogja irányítani cselekedeteiteket.

Ha bűntudattal, csalódottsággal, vagy elkövetett hibák, illetve olyan, még be nem teljesült áldások miatti depresszióval küszködtök, melyekre egyre csak vártok, mégsem jönnek – olvassátok el a Jézushoz gyertek című himnuszunk soraiban található megerősítő tanításokat:

Fivéreimmel, a többi apostollal együtt kijelentem, hogy az Úr Jézus Krisztus különleges tanúja vagyok. E tanúság minden egyes olyan alkalommal megerősítést nyer, amikor magamban vagy másokban érzem az Ő szent áldozatának megtisztító hatását. Fivéreim és saját tanúságom is igaz. Ismerjük az Urat. Ő nem idegen az Ő prófétái, látnokai és kinyilatkoztatói számára.

Tudatában vagyok annak, hogy nem vagytok tökéletesek, de az afelé vezető úton haladtok. Legyen bátorságotok! Ne feledjétek, hogy bárkinek, akinek van teste, hatalma van afelett, akinek nincs!² Sátántól megtagadták, hogy fizikai testet kapjon; így ha bármikor kísértésekkel álltok szemben, tudjátok, hogy felül tudtok kerekedni rajtuk, ha gyakoroljátok azt az önrendelkezést, melyet Ádám és Éva kapott a kertben, és melyet e nemzedék is megörökölt.

Ha reménnyel és azzal a vággyal tekintetek előre, hogy megtegyétek mindazt, amit az Úr kíván, akkor ez minden, amit elvárnak tőletek.