Ki a te hősöd?
A szerző az Egyesült Államokban, Kaliforniában él.
Eszti tudta, hogy ki az ő hőse, de félt elmondani.
„Légy hithű, őszinte, becsületes, hősként és bátran küzdj” (Gyermekek énekeskönyve, 80.).
Eszti idegesen rágta a körmét. Flóra néni a padok között lépkedett, és egymás után mindegyik tanulónak feltette ugyanazt kérdést.
„Ki a te hősöd?” Flóra néni most Zsoltihoz ért.
Zsolti egy pillanatig sem habozott a válasszal. „Az apukám!” – jelentette ki büszkén.
Flóra néni elmosolyodott. „Hát a tiéd, Sára?”
A válasz ugyanilyen gyorsan érkezett: „Kossuth Lajos.”
Eszti szíve gyorsabban vert, ahogy Flóra néni egyre közelebb jött. Egész nap a hősökről beszélgettek, és most mindenkinek el kellett mondania, hogy ki a hőse. Ráadásul az egész osztály előtt!
Ani és Zsombor azt mondták, hogy az ő hősük az anyukájuk. Vili a nagypapáját választotta. Néhány másik tanuló különböző királyokat és elnököket említett.
Már csak néhány tanuló választotta el Flóra nénit Esztitől. Muszáj volt előállnia egy hőssel, méghozzá gyorsan.
Eszti a cipőit bámulta szemlesütve. Azzal igazából nem volt gond, hogy ki is legyen a hőse. Azt már tudta. Jézus Krisztus volt az. Meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a halottakat, és megfizette az árat mindenki bűnéért. Ő volt a valaha élt legnagyszerűbb hős! Csakhogy Eszti túlságosan félt attól, hogy ezt hangosan is kimondja.
Tovább rágta a körmét, miközben arra gondolt, hogy az egész osztály előtt ki kellene jelentenie: az ő hőse Jézus Krisztus. Mi lesz, ha Zsolti kineveti? Mi lesz, ha Sára és Ani összesúgnak a háta mögött a szünetben?
Természetesen tudta jól, hogy az ő hőse Jézus Krisztus. De ettől még nem muszáj mindenki másnak is megtudnia.
Flóra néni megállt Eszti padjánál és rámosolygott. „És ki a te hősöd, Eszti?”
Eszti az osztálytársairól Flóra nénire nézett. „Kossuth Lajos” – suttogta.
Flóra néni arca sugárzott. „Kiváló!” – mondta, és a következő tanulóhoz lépett.
Eszti azonnal megkönnyebbülten fújta ki magát. Hála az égnek, túl van rajta. Más sem hiányzott, mint hogy az osztályban mindenki megtudja, hogy az ő hőse…
„Jézus Krisztus” – mondta ekkor valaki.
Eszti szemei tágra nyíltak, és lassan megfordult. Néhány paddal odébb egy kócos hajú fiú ült. Sovány volt és félénk, és mindig a hátsó padban ült. Eszti nem is emlékezett a nevére. Még arra sem emlékezett, hogy valaha is megszólalt volna – egészen mostanáig.
Néhány tanuló hátrafordult és megbámulta a fiút, de ő nem figyelt rájuk. Csak Flóra nénit nézte, és megismételte: „Az én hősöm Jézus Krisztus.”
Flóra néni szélesen mosolygott, és tovább sétált a padok között. Eszti azonban megbabonázva nézte a fiút, aki vele ellentétben nem félt kimondani mindenki előtt, hogy ki a hőse. Pedig még csak nem is az ő egyházukba járt! Mégis tudta, hogy milyen fontos Jézus Krisztus példájaként állni, még akkor is, amikor ez nehéz.
Eszti rámosolygott a fiúra. Most már ő sem fog félni attól, hogy kimondja, ki az ő hőse. Hiszen mostantól két hőse is van.