2015
Feltámadott!
április 2015


Evangéliumi klasszikusok

Feltámadott!

David O. McKay 1873. szeptember 8-án született. 1906. április 9-én, 32 éves korában szentelték apostollá, majd 1951. április 9-én támogatták az egyház kilencedik elnökeként. Az alábbi részlet az 1966. áprilisi konferencián elhangzott egyik beszédéből való. A beszéd teljes szövege: Conference Report, Apr. 1966, 55–59.

A Krisztusba vetett megingathatatlan hit a legfontosabb dolog, amire a világnak szüksége van ma.

Ha a csoda olyan természetfeletti esemény, amelynek az előidéző erői meghaladják az ember véges bölcsességét, akkor Jézus Krisztus feltámadása minden idők legrendkívülibb csodája. Benne kinyilatkoztatott Isten mindenhatósága és az ember halhatatlansága.

A feltámadás azonban csak abban az értelemben csoda, hogy meghaladja az ember értelmét és felfogóképességét. Mindazok számára, akik tényként elfogadják, nem más ez, mint az élet nem változó törvényének megnyilvánulása. […]

Vegyétek ténynek, hogy Krisztus újra felvette a testét, és megdicsőült, feltámadott lényként megjelent, és akkor meg tudjátok válaszolni minden idők kérdését: „Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é?” (Jób 14:14).

A visszaállítás tanúi

Kép
Two Apostles looking at the wounds in Jesus' hand and wrist.

Bizonyos, hogy a sírból való szó szerinti feltámadás valóság volt azoknak a tanítványoknak, akik bensőségesen ismerték Krisztust. Az ő elméjükben semmi kétség sem volt. Tanúi voltak ennek a ténynek. Tudták azt, mert szemük látta, fülük hallotta, kezük érezte a feltámadt Megváltó fizikai jelenlétét.

A fő apostol, Péter a következőket mondta, amikor a tizenegyek összegyűltek, hogy kiválasszanak valakit, aki Iskárióti Júdás helyére léphet: „Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül… egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben” (Apostolok cselekedetei 1:21–22). […]

Egy másik alkalommal Péter kijelentette az ellenségeik, vagyis a Jézust keresztre feszítők előtt: „Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: …ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk” (Apostolok cselekedetei 2:22, 32). […]

További tanúk

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Péter, Pál, Jakab és az összes többi korai apostol mellett áll annak elfogadásában, hogy a feltámadás nemcsak szó szerint igaz, hanem egyúttal a beteljesülése Krisztus isteni küldetésének a földön.

Ezernyolcszáz évvel Krisztus kereszthalála után Joseph Smith próféta kijelentette, hogy megjelent neki a feltámadt Úr. Így fogalmazott: „…két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17). […]

Ha Joseph Smith tanúbizonysága magában állna, akkor olyan lenne, mint amilyennek Krisztus nevezte a saját tanúbizonyságát, amikor önmagáról beszélt: hiábavaló. Jézus azonban rendelkezett Isten és az apostolok tanúbizonyságával is. Joseph Smith pedig egyéb tanúkkal rendelkezett, [akik] alátámasztott[ák a] bizonyságát, melynek igaz voltát Moróni angyal előttük történt megjelenése tudatta velük. […]

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza [szintén] kijelenti Joseph Smith próféta dicsőséges látomását:

„És most, a sok tanúbizonyság után, amely őróla adatott, ez a legutolsó tanúbizonyság, amelyet mi adunk róla: Hogy ő él!” (T&Sz 76:22). […]

Az ősi apostolok által tett ezen kétségbevonhatatlan bizonyságok fényében – mely bizonyságok a történtek után csupán néhány évvel keletkeztek –, [és] ama bizonyos, az élő Krisztusról a mi korunkban tett legcsodálatosabb kinyilatkoztatás fényében valóban nehéznek tűnik megérteni, hogy miképpen utasíthatják el továbbra is az emberek Őt és az ember halhatatlanságát.

Amire ma szükségünk van

A Krisztusba vetett megingathatatlan hit a legfontosabb dolog, amire a világnak szüksége van ma. Több az egy egyszerű érzésnél. Olyan erő az, amely cselekedetekre visz, és amely az emberi élet legalapvetőbb hajtóerői közé kellene, hogy tartozzon. […]

Bárcsak az emberek „cselekedni akar[nák] az ő akaratát”, és ahelyett, hogy reménytelenül tekintenének a sötét és borongós sírba, tekintetüket a menny felé fordítanák, és tudnák, hogy Krisztus feltámadt! […]

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza kijelenti az egész világnak, hogy Krisztus Isten Fia, a világ Megváltója! Egyetlen igaz követője sem elégszik meg azzal, hogy csupán nagy megújítóként, eszményi tanítóként, vagy akár az egyetlen tökéletes emberként fogadja el Őt. A galileai Férfi nem képletesen, hanem szó szerint az élő Isten Fia. […]

Igazán újjászületve

Egyetlen ember sem határozhatja el őszintén azt, hogy mindennapos életében a Názáreti Jézus tanításai szerint él, anélkül, hogy ne érezne változást az egész lényében. Az „újjászületett” kifejezésnek mélyebb jelentősége van, mint amit sokan neki tulajdonítanak. […] Boldog az az ember, aki igazán megérezte a felemelő, átformáló erőt, amely a Szabadítóhoz való ilyesfajta közelségből, az élő Krisztushoz való ilyesfajta rokonsági kapcsolatból fakad. Hálás vagyok azért, hogy tudom: Krisztus az én Megváltóm. […]

A feltámadás üzenete… az embernek valaha is adott legmegnyugtatóbb és legdicsőségesebb üzenet, hiszen amikor a halál elragadja tőlünk egy szerettünket, gyászoló szívünket lecsendesíti az e szavakban kifejezésre juttatott remény és isteni bizonyosság: „Nincsen itt, mert feltámadott!” [Lásd Máté 28:6; Márk 16:6].

Teljes lelkemből tudom, hogy Jézus Krisztus a halál legyőzője, és mert a Megváltónk él, mi is élni fogunk.