Gyengének lenni nem bűn

Rendszerint úgy gondolunk a bűnre és a gyengeségre, mint amelyek pusztán eltérő méretű sötét foltok lelkünk szövetén, eltérő súlyú vétkek. A szentírások azonban azt sugallják, hogy a bűn és a gyengeség alapvetően különböznek egymástól, eltérő a gyógymódjuk, és eltérő eredményekhez vezethetnek.

A legtöbben jobban ismerjük a bűnt, mint amennyire ezt el szeretnénk ismerni. Azonban mégis csak foglaljuk össze. A bűn annak választása, hogy nem engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, vagy lázadunk Krisztus bennünk lévő világossága ellen. A bűn annak választása, hogy jobban bízunk Sátánban, mint Istenben, ami ellenségeskedést támaszt köztünk és Atyánk között. Tőlünk eltérően Jézus Krisztus teljességgel bűntelen volt, és egyedül Ő hozhatott engesztelést a bűneinkért. Amikor őszinte bűnbánatot tartunk – beleértve ebbe a gondolkodásunk, a szívünk és a viselkedésünk megváltoztatását, a megfelelő bocsánatkérések vagy beismerések megtételét, a lehetőség szerinti kártérítés eszközlését, valamint az adott bűntől való jövőbeni tartózkodást –, akkor elérhetővé válik számunkra Jézus Krisztus engesztelése, Isten megbocsáthat, és ismét tiszták lehetünk.

Alapvető fontosságú, hogy megtisztuljunk, mert semmilyen tisztátalan dolog nem élhet Isten jelenlétében. Ha azonban az egyetlen célunk az lenne, hogy olyan ártatlanok legyünk, mint amikor eljöttünk Isten színe elől, akkor mindannyiunknak jobb lenne egész életünkben kényelmesen feküdni a bölcsőnkben. Mi viszont azért jöttünk a földre, hogy tapasztalás által tanuljuk meg megkülönböztetni a jót a rossztól. Azért jöttünk, hogy növekedjünk bölcsességben és készségekben, a fontosnak tartott értékeink szerint éljünk, és szert tegyünk az isteniség jellemvonásaira. Ezt a fejlődést nem tudjuk egy mózeskosár biztonságos rejtekéből megvalósítani.

Az emberi gyengeség fontos szerepet játszik a halandóság ezen alapvető céljaiban. Amikor Moróni amiatt aggódott, hogy az írás terén meglévő gyengesége miatt a nemzsidók majd kigúnyolják a szent dolgokat, az Úr ezekkel a szavakkal erősítette meg őt:

„És ha hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. Gyengeséget adok az embereknek, hogy alázatosak legyenek; és kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat” (Ether 12:27; lásd még 1 Korinthusbeliek 15:42–44; 2 Korinthusbeliek 12:7–10; 2 Nefi 3:21; valamint Jákób 4:7).

Mélyreható dolgok következnek ebből az ismerős szentírásból, melyek arra hívnak bennünket, hogy tegyünk különbséget a bűn (melyre Sátán buzdít) és a gyengeség között (ez utóbbit úgy jellemzi ez a vers, mint amit Isten ad nekünk).

A gyengeséget úgy is meghatározhatjuk, mint a bölcsességünk, erőnk és szentségünk azon korlátait, melyek az emberi lét velejárói. Halandókként gyámoltalannak és önállótlannak születünk, különböző testi hibákkal és hajlamokkal. Más gyenge halandók vesznek körül és nevelnek fel minket, akik tökéletlen és olykor káros tanításokkal, példákkal és bánásmóddal fordulnak felénk. Gyenge, halandó állapotunkban testi és érzelmi betegségektől, éhségtől és fáradtságtól szenvedünk. Olyan emberi érzelmeket élünk át, mint a harag, a fájdalom és a félelem. Elégtelen a bölcsességünk, a hozzáértésünk, az állóképességünk és az erőnk. Továbbá sokféle kísértés leselkedik ránk.

Habár bűntelen volt, Jézus Krisztus teljes mértékben osztozott velünk a halandó gyengeség állapotában (lásd 2 Korinthusbeliek 13:4). Gyámoltalan csecsemőként, halandó testbe született, és tökéletlen gondviselők nevelték fel. Meg kellett tanulnia járni, beszélni dolgozni, és kijönni másokkal. Volt éhes és fáradt, átélte az emberi érzelmeket, képes volt megbetegedni, szenvedni, vérezni és meghalni. Ő „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, [ám bűntelen maradt]”, alávetve magát a halandóságnak, hogy „megindul[hasson] gyarlóságainkon”, és segíthessen minket a mi gyarlóságainkban vagy gyengeségeinkben (Zsidók 4:15; lásd még Alma 7:11–12).

A gyengeség sem nem távozik el a bűnbánatunk révén, sem nem tesz minket önmagában tisztátalanná. Nem növekedhetünk lelkileg, ha nem utasítjuk el a bűnt – ám akkor sem növekedhetünk lelkileg, ha nem fogadjuk el emberi gyengeségünk állapotát, ha nem reagálunk rá alázattal és hittel, és ha nem tanulunk meg a gyengeségünk által Istenben bízni. Amikor Moróni amiatt bosszankodott, hogy gyenge az írásban, Isten nem mondta neki, hogy tartson bűnbánatot. Ehelyett az Úr megtanította neki, hogy alázatos legyen, és legyen hite Krisztusban. Amikor szelídek és hithűek vagyunk, Isten kegyelmet – és nem megbocsátást! – nyújt nekünk a gyengeség gyógyírjaként. A Kalauz a szentírásokhoz meghatározása szerint a kegyelem olyan, Istentől jövő hatalom, amely lehetővé teszi mindannak a megtételét, amire magunktól képtelenek lennénk (lásd Kalauz a szentírásokhoz: kegyelem). Ez tehát a megfelelő isteni gyógyír, mely által Ő „erőssé tesz[i] …a gyenge dolgokat”.

Mindannyiunk első egyházi élményei közé tartozik, hogy megtanítják nekünk a bűnbánat alapvető lépéseit. Ugyanakkor vajon az alázatot és a hitet pontosan hogyan segíthetjük elő? Fontoljátok meg a következőket:

• Böjtöljetek és imádkozzatok. Mivel gyengék vagyunk, talán nem is ismerjük fel, hogy az adott helyzet bűn (ami azonnali és átható változást igényel a gondolkodásunkban, a szívünkben és a viselkedésünkben), vagy pedig gyengeség (ami viszont alázatos, kitartó erőfeszítést, tanulást és fejlődést igényel). Az, hogy miként tekintünk ezekre a dolgokra, függhet a neveltetésünktől és az érettségünktől is. Még az is lehet, hogy egy adott magatartás ötvözi mind a bűn, mind a gyengeség elemeit. Ha azt állítjuk egy bűnről, hogy az gyengeség, az bűnbánat helyett önigazoláshoz vezet. Ha azt állítjuk egy gyengeségről, hogy az bűn, akkor az szégyenérzethez, hibáztatáshoz, csüggedéshez és Isten ígéreteinek feladásához vezethet. Az elmélkedés és az ima segítenek abban, hogy különbséget tudjunk tenni.

• Állítsatok fel fontossági sorrendet. Mivel gyengék vagyunk, nem vagyunk képesek egyszerre megvalósítani az összes szükséges változást. Amikor alázatosan és hithűen, jellemvonásról jellemvonásra haladva kezdjük el felszámolni az emberi gyengeségeinket, akkor fokozatosan csökkenthetjük a tudatlanságot, beépíthetjük szokásaink közé a jó viselkedésmintákat, javíthatjuk testi és érzelmi egészségünket és állóképességünket, valamint erősíthetjük az Úrba vetett bizalmunkat. Isten segíthet megtudnunk, hogy mi legyen az első lépés.

• Tervezzetek. Mivel gyengék vagyunk, a megerősödéshez több fog kelleni az igazlelkű vágyakozásnál és a rengeteg önfegyelemnél. Terveznünk is kell, tanulnunk kell a múlt hibáiból, eredményesebb stratégiákat kell készítenünk, felül kell vizsgálnunk a terveinket, és újra kell próbálkoznunk. Segítségre van szükségünk a szentírásokból, a tárgyhoz tartozó könyvekből, és más emberektől. Kis lépésekkel indítunk, örülünk a fejlődésnek, és kockázatot vállalunk fel (még ha sebezhetőnek és gyengének érezzük is magunkat). Támaszokra van szükségünk, hogy akkor is segítsenek helyesen választani, amikor fáradtak vagy csüggedtek vagyunk, és tervek kellenek, hogy újra sínre kerüljünk, ha kisiklunk.

• Gyakoroljatok türelmet. Mivel gyengék vagyunk, a változás időbe telhet. A gyengeségeinket nem tudjuk úgy elutasítani, ahogy a bűnt utasítjuk el. Az alázatos tanítványok önszántukból teszik a kötelező dolgokat, kitartást tanulnak, folyamatosan próbálkoznak, és nem adják fel. Az alázatosság segít nekünk, hogy türelmesek legyünk magunkkal és azokkal szemben, akik szintén gyengék. A türelem az Úrba vetett hitünk, a belénk vetett bizalma iránti hálánk, valamint az ígéreteibe vetett bizalmunk megnyilvánulása.

Még amikor őszintén megbánjuk a bűneinket, elnyerjük a megbocsátást és újból megtisztulunk, akkor is gyengék maradunk. Továbbra is ki vagyunk téve betegségeknek, érzelmeknek, tudatlanságnak, hajlamoknak, fáradtságnak és kísértésnek. Korlátaink és hiányosságaink azonban nem bűnök, és nem akadályozzák meg, hogy tiszták legyünk és érdemesek legyünk a Lélekre.

Kép

composite of young man in sillouette and landscape

Fénykép: iStock/Thinkstock

Míg Sátán szívesen használja gyengeségeinket arra, hogy bűnre csábítson, Isten arra használhatja az emberi gyengeséget, hogy tanítson, erősítsen és megáldjon minket. Ellentétben azonban azzal, amit várnánk vagy remélnénk, Isten nem mindig úgy teszi erőssé számunkra a gyenge dolgokat, hogy eltörli a gyengeségeinket. Amikor Pál apostol többször is azért imádkozott, hogy lsten távolítson el egy „tövist a testéből”, mellyel Sátán gyötörte őt, akkor Isten ezt válaszolta neki: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2 Korinthusbeliek 12:7, 9).

Sok módja van annak, hogy az Úr erőssé tegye a gyenge dolgokat. Bár előfordulhat, hogy eltörli a gyengeséget egy általunk remélt drasztikus megoldással, személyes tapasztalataim szerint ez elég ritka. Én például nem látom nyomát, hogy Isten eltörölte volna Moróni írásban megmutatkozó gyengeségét az Ether 12. fejezetében lévő nevezetes verset követően. Isten úgy is erőssé teheti a gyenge dolgokat, hogy segít megkerülnünk a gyengeségeinket, segít megfelelő humorérzékkel vagy látószögből tekinteni rájuk, illetve segít fokozatosan és idővel javítani rajtuk. Az erősségek és a gyengeségek gyakran össze is függnek (mint például a kitartás erőssége és az önfejűség gyengesége), mi pedig megtanulhatjuk értékelni az erősséget és mérsékelni a velejáró gyengeséget.

Van egy másik, ennél is erőteljesebb módja, ahogyan az Úr erőssé teheti számunkra a gyenge dolgokat. Az Úr azt közli Morónival az Ether 12:37-ben, hogy „mivel láttad gyengeségedet, erőssé tétetsz, és így leülhetsz arra a helyre, amelyet Atyám palotáiban készítettem el”.

Ezzel Isten nem azt kínálja fel, hogy megváltoztatja Moróni gyengeségét, hanem hogy Morónit változtatja meg. Az emberi gyengeség elleni küzdelem jószívűséget, könyörületet, szelídséget, türelmet, bátorságot, hosszútűrést, bölcsességet, állóképességet, megbocsátást, kitartást, hálát, alkotókészséget és egy sor egyéb olyan erényt taníthatott Moróninak – és nekünk is –, melyek hasonlóbbakká tesznek minket Mennyei Atyánkhoz. Ezek pont azok a jellemvonások, amelyek csiszolására a földre jöttünk; ezek azok a krisztusi tulajdonságok, amelyek felkészítenek bennünket a fenti palotákra.

Sehol nem jelenik meg nyilvánvalóbb módon Isten szeretete, bölcsessége és megváltó hatalma, mint azon képességében, hogy átalakítsa az emberi gyengeséggel való küzdelmünket azokká a felbecsülhetetlen értékű isteni erényekké és erősségekké, amelyek Őhozzá hasonlóbbakká tesznek minket.