Joseph, a látnok

Mit jelentett az ifjú próféta és kortársai számára az, hogy látnok? Joseph bibliaolvasó családban nőtt fel, a Bibliában pedig többször is szó esik látnokokról [vagy „nézőkről”]. Sámuel 1. könyvében például ezt a magyarázatot adja a lejegyző: „Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták” (1 Sámuel 9:9).

A Biblia olyan embereket is említ, akik bizonyos tárgyak útján részesültek lelki megnyilvánulásokban. Ezek a tárgyak lehettek vesszők³, lehetett póznára helyezett rézkígyó⁴ (amely az orvosi szakma jelképeként széles körben ismert), lehetett efód⁵ (a papi ruházat része, melynek két drágakő is a része volt), valamint lehetett az Urim és Tummim⁶.

A „látás” és a „látók” részét képezték annak az amerikai, illetőleg családon belüli kultúrának, melyben Joseph Smith felnőtt. A XIX. századnak a Biblia nyelvezetével és az észak-amerikai bevándorlók által hozott anglo-európai hagyományokkal átitatott első évtizedeiben néhányan abban hittek, hogy azok, akik rendelkeznek a megfelelő adománnyal, képesek „látni” – más szóval képesek lelki megnyilvánulásokban részesülni bizonyos tárgyak, például látókövek révén.⁷

Az ifjú Joseph Smith is elfogadta korának olyan közkeletű néphagyományait, mint amilyen az elveszett vagy elrejtett tárgyak keresése volt látókövek segítségével. Mivel a bibliai beszámolókból nyilvánvaló volt, hogy az ősi időkben Isten tárgyakat is felhasznált az emberek hitének összpontosítására vagy lelki üzenetek közvetítésére, Joseph és mások is természetesnek vették, hogy ez a saját korukra is igaz. Joseph szülei, id. Joseph Smith és Lucy Mack Smith bátorították is a családjukat, hogy vegyenek részt ezekben a tevékenységekben, és használjanak egyes tárgyakat ilyen célokra. A Smith család lakóhelyein, a New York állambeli Palmyrában és Manchesterben a falusiak elveszett tárgyak felkutatására kérték fel Josephet, mielőtt 1829 végén Pennsylvaniába költözött.⁸

Azok számára, akik nem látják át, hogy a XIX. században miként élték meg vallásosságukat annak a térségnek a lakói, ahol Joseph is élt, ismeretlen lehet a látókövek fogalma. A tudósok körében is régóta vita tárgya életének ezen szakasza. A felvilágosodás avagy az „értelem kora” néven ismert, a lelki dolgokkal szemben a tudomány és a megfigyelhető világ elsőbbségét hangsúlyozó időszak volt részben az oka annak, hogy Joseph idejében sokan úgy kezdtek vélekedni, hogy a kövek, vesszők és egyéb tárgyak használata babonaság, illetőleg vallási célra nem helyénvaló.

Amikor évekkel később Joseph megosztotta figyelemre méltó történetét, a látomásaira és más lelki tapasztalásaira helyezte a hangsúlyt.⁹ Ezzel szemben, néhány volt társa a látókövek használatát emelte ki Joseph korai éveiből, abból a célból, hogy lerombolják a hitelességét egy olyan világ szemében, amely egyre inkább elutasította az ilyen szokásokat. Tekintettel arra, hogy az „értelem korában” sok leendő megtért vallásról alkotott felfogása amúgy is átalakulóban volt, Joseph és más korai egyháztagok úgy döntöttek, hogy térítő tevékenységük során nem foglalkoznak a néphagyományok hatásaival. A kanonizált kinyilatkoztatásokban azonban Joseph továbbra is azt tanította, hogy a látókövek és egyéb látnoki eszközök, valamint azok használatának képessége fontos és szent ajándék Istentől.¹⁰

A látóköveket a Joseph Smithről és a Mormon könyve fordításáról megemlékező történelmi beszámolók is megemlítik. Joseph hivatalos története, melynek megírása 1838-ban kezdődött, leírja a Moróniként azonosított angyal látogatását, aki a közeli dombon elrejtett arany lemezekről beszélt neki. Joseph visszaemlékezése szerint, miközben ő az angyallal társalgott, az elméje „látomásra tárult” – méghozzá olyan tisztán, hogy „ráismert a helyre”, mikor később személyesen is látta azt (lásd Joseph Smith története 1:42).

Kép

Joseph Smith depicted kneeling on the Hill Cumorah as the angel Moroni stands above him. The angel Moroni appears dressed in white and surrounded by intense light as he is holding the gold plates. The event took place on September 22, 1827. Painting number 2 of the 23 paintings in the "Mormon Panorama" series.

Moróni angyal átadja Joseph Smithnek az aranylemezeket. C. C. A. Christensen alkotása.

Történetében, melyet Joseph 1838-ban kezdett felvázolni, Moróni figyelmeztette, „hogy (atyám családjának szegényes körülményei miatt) a Sátán megpróbál majd megkísérteni, hogy a lemezeket meggazdagodás céljából szerezzem meg”. Ezt az angyal megtiltotta, idézte fel Joseph, aki szerint amennyiben Isten királyságának felépítésén kívül bármilyen más indíték vezérelte volna őt, akkor nem kaphatta volna meg azokat (lásd Joseph Smith története 1:46). Korábbi, 1832-ben papírra vetett visszaemlékezéseiben Joseph kifejtette, hogy „meggazdagodás céljából kutattam a lemezeket, és nem tartottam be ama parancsolatot, mely szerint a szemem egyedül Isten dicsőségére tekintsen”¹¹. Ennek eredményeképpen négy éven át évente vissza kellett mennie a dombhoz, mígnem készen állt arra, hogy megkapja a lemezeket (lásd Joseph Smith története 1:53–54).

Joseph felidézte, hogy amikor 1827-ben végre megkapta Morónitól a lemezeket, azokkal együtt két követ is kapott a lefordításukhoz. Mind ő, mind a közeli ismerősei hagytak ránk beszámolókat ezekről a kövekről. Úgy írják le azokat, mint amelyek megjelenésükben fehérek vagy átlátszóak voltak, a cvikkerhez vagy a mai szemüvegekhez hasonlóan ezüst ívekbe vagy keretekbe voltak foglalva, és egy nagy mellvérthez voltak kapcsolva.¹² A leírtak alapján ez a látnoki eszköz tekintélyes méretű lehetett. Joseph Smith édesanyja azt mondta, hogy a fia a kényelmesebb használat érdekében mindig lecsatolta a köveket a mellvértről.¹³

A Mormon könyve „fordítóeszközöknek” nevezi e köveket, és elmagyarázza, hogy „a kezdettől fogva arra a célra voltak elkészítve és továbbadva nemzedékről nemzedékre, hogy nyelveket fordítsanak”, illetve hogy „megtartja és megőrzi őket az Úr keze” (Móziás 28:14‒15, 20).

A könyv azt is elmeséli, hogy az Úr „két követ” adott Járed fivérének, azzal az ígérettel, hogy azok segítenek majd a jövő nemzedékeknek megérteni az általa leírt szavakat. „Írd le ezeket a dolgokat, és pecsételd le – utasítja őt az Úr –; és a szerintem megfelelő időben majd megmutatom őket az emberek gyermekeinek.” Az Úr kifejti, hogy e kövekkel „felnagyíttatom az emberek szemei előtt azokat a dolgokat, melyeket le fogsz írni” (Ether 3:24, 27).

Kép

Detail from a page of the original Book of Mormon manuscript containing the departure of Lehi’s family from Jerusalem in what is today 1 Nephi 2.

JÓVOLTÁBÓL; A JOBB OLVASHATÓSÁG ÉRDEKÉBEN A FÉNYKÉPET NAGYOBB FELBONTÁSBAN KÖZÖLJÜK

Mire 1829 közepén Joseph Smith befejezte a Mormon könyve fordításának tollbamondását az írnokoknak, a látnok szó további pontosításra került a szövegben. A Mormon könyve tartalmaz egy, az egyiptomi Józsefnek tulajdonított prófétai jövendölést, mely szerint az egyik leszármazottja – nyilvánvalóan Joseph Smith – „kiváló látnok” lesz, aki más leszármazottaknak is „tudomásukra hozza a szövetségeket”, melyeket Isten az őseikkel kötött (2 Nefi 3:6, 7).

Egy másik Mormon könyvebeli történetben az ifjabbik Alma a fiának, Hélamánnak adja át a fordítóeszközöket. „[Ő]rizd meg ezeket a fordítóeszközöket” – tanácsolja neki Alma az ezüst ívekbe foglalt két kőre utalva. Alma azonban egy másik próféciát is idéz, amely mintha egyetlen kőről szólna: „És az Úr azt mondta: Egy követ fogok Gazélem szolgámnak készíteni, amely világosságot adva fényleni fog a sötétségben” (Alma 37:21, 23).

Figyeljük meg, hogy bár a jövendölés a „fordítóeszközök” (többes számú) kifejezéssel összefüggésben hangzik el, mégis úgy szól, hogy a jövőbeli szolga „egy követ” (egyes számban) fog kapni, „amely világosságot adva fényleni fog a sötétségben”.¹⁴ A korai utolsó napi szentek úgy hitték, ez a megjövendölt szolga Joseph Smith.¹⁵

Valójában a történelmi bizonyítékok azt mutatják, hogy a „fordítóeszközök” néven ismert két kövön kívül Joseph Smith használt még legalább egy másik látókövet a Mormon könyve fordításakor. Ezt a követ gyakran egy kalapba helyezte, hogy kiszűrje a külső fényt. Joseph kortársainak beszámolói szerint ezt azért tette, hogy jobban lássa a kövön lévő szavakat.¹⁶

1833-ra Joseph Smith és társai a bibliai „Urim és Tummim” kifejezést kezdték használni minden olyan kőre, melyen keresztül isteni kinyilatkoztatás érkezett, vagyis a nefita kövekre éppúgy, mint a különálló látókőre.¹⁷ Ez a pontatlan szóhasználat megnehezítette annak a pontos folyamatnak a rekonstruálását, melynek során Joseph Smith lefordította a Mormon könyvét. Martin Harris szerint Joseph kényelmi okokból a fordítóeszközök mellett az egyik látókövét is használta a Mormon könyve fordításakor. Más források is megerősítik, hogy Joseph váltogatta a fordítóeszközöket.¹⁸

Miután 1830 márciusában megjelent a Mormon könyve, Joseph Smith és az írnokai nekiláttak annak a munkának, melyet ma Joseph Smith bibliafordításként ismerünk, és amely az angol Jakab-biblia prófétai átdolgozása volt.¹⁹ Joseph elmondása szerint ehhez a fordítói munkához nem használhatta a nefita fordítóeszközöket, mert már nem rendelkezett azokkal.

Joseph történetéből tudhatjuk, hogy „Isten bölcsessége által [a lemezek és a fordítóeszközök] mindaddig biztonságban maradtak kezemben, amíg el nem végeztem, amit velük kapcsolatban megkívántak tőlem. Amikor a megbeszélés szerint a hírnök elkérte, én átadtam neki; és azok az ő őrizetében vannak mind a mai napig” (Joseph Smith története 1:160).

Brigham Young elnök (1801–1877) ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Joseph visszatette az U[rim és] T[ummimot] a lemezekkel együtt, miután végzett a fordítással”²⁰.

Kép

Bust portrait of Joseph Smith. He is depicted wearing a dark suit, white shirt with a high collar and white tie.

Joseph Smith, feltehetőleg David Rogers alkotása. A Community of Christ Library-Archives, Independence, Missouri jóvoltából.

Joseph más látókövekkel is rendelkezett, de Orson Pratt elder (1811–1881), a Tizenkét Apostol Kvóruma tagja és későbbi egyházi történetíró elmondása szerint eddigre Joseph a lelki felfogása terén is érettebbé vált. Egy 1874. június 28-án tartott megbeszélésen, amelyen Brigham Young elnök is megjelent sok más általános felhatalmazott társaságában, Pratt elder elmondta a résztvevőknek, hogy „sok alkalommal jelen volt”, amikor Joseph Smith „az Újszövetséget fordította”. Mivel e folyamat során nem tapasztalta fordítási eszközök alkalmazását, azon tűnődött, hogy vajon Joseph „miért nem használta az Urim és Tummimot, mint a Mormon könyve fordításakor”.

Miközben Pratt elder éppen azt figyelte, ahogy a Próféta fordít, „Joseph, mintha csak olvasott volna a gondolataiban, felnézett és elmagyarázta, hogy az Úr akkor adta neki az Urim és Tummimot, amikor még járatlan volt a sugalmazás Lelkében. Mostanra azonban olyan messzire jutott, hogy megérti ama Lélek működését, és nincs szüksége az eszköz segítségére.”²¹

Brigham Young megosztotta gondolatait a látókő birtoklásáról. „Nem állíthatom biztosan, hogy valaha is vágytam volna rá” – idézte fel.²² Kijelentése azt a belátását tükrözte, hogy egy látnoknak nem szükséges látókövekkel rendelkeznie.

1831. október 25-én Joseph Smith részt vett egy konferencián az Ohio állambeli Orange-ben. A konferencia során a bátyja, Hyrum azt mondta, hogy szerinte a legjobb, „ha a Mormon könyve napvilágra kerülését illető ismereteket maga Joseph közli a jelen lévő elderekkel, hogy mindenki saját maga szerezhessen erről tudomást”. A találkozó jegyzőkönyvének tanúsága szerint Joseph „azt mondta, hogy soha nem volt olyan szándék, hogy a világ tudomására jöjjön a Mormon könyve napvilágra kerülésének minden részlete”, illetve hogy „nem volt szükség arra, hogy ezeket közölje”.²³ Érettebbé válva látnoki szerepében, illetőleg arra a meggyőződésre jutva, hogy a látókövek nem elengedhetetlenek a kinyilatkoztatáshoz, Joseph talán amiatt aggódott, hogy az emberek sokkal kevésbé a könyv tartalmára, mint inkább a napvilágra kerülésének mikéntjére fognak összpontosítani.

Joseph Smith leghangsúlyosabb kijelentése a Mormon könyve fordítását illetően az volt, hogy azt „Isten ajándéka és hatalma által” végezte.²⁴ Az egyház vezetőinek tanításai szerint maga a könyv „a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve”, valamint az előírásai betartása révén az olvasó „közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által”.²⁵