Elmélkedések
Tök vagy dinnye?
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utahban él.
Néha nincs hibás választás. Csak választás van.
Illusztráció: Carolyn Vibbert
Édesapám eléggé meglepődött, amikor a tavaly elvetett sütőtök magok egyszer csak a sárgadinnye ágyás közepén hajtottak ki idén nyáron. A dinnyék meglehetősen szépen növekedtek – ahogyan a sütőtökök is. Mi több, annyira jól, hogy édesapám már-már hajlott arra, hogy engedje a tököket tovább növekedni. Tudta azonban, hogy ha így tesz, akkor a sütőtökök gátolni fogják a dinnyék növekedését.
Így hát választani kellett. Megtehette volna, hogy kihúzza a sütőtököket, jobb feltételeket biztosítva ezáltal a dinnyéknek. Vagy engedhette volna növekedni a tököket, és hagyhatta volna, hogy esetleg kiszorítsák a sárgadinnye palántákat – aminek eredményeképpen mindkettő kevesebb gyümölcsöt hozott volna. Tök vagy dinnye? Ezúttal két jó lehetőség közül kellett választani.
Ezek mérlegelése után édesapám úgy döntött, hogy kihúzza a nekiindult sütőtök palántákat. Nemcsak azért, mert később hajtottak ki, hanem mert úgy döntött, hogy jobban szeretné a betervezett sárgadinnyéket, mint a meglepetés-tököket.
Ez az élmény arra sarkallt engem, hogy elgondolkozzak a választásainkon – különösképpen azokon, amelyek a másokkal való kapcsolatainkat érintik. Legyen szó a családunkról, a barátainkról, a munkaadónkról, illetve azokról, akikkel randevúzunk vagy aki a házastársunk lesz: amikor két jó dolog között kell választani, néha nehéz felismerni, hogy melyik a helyes vagy a legjobb lehetőség – különösen, amikor el akarjuk kerülni a hibás választásokat. Néha megbénít bennünket a hibás választástól való félelem, és ez a félelem gátolhat bennünket abban, hogy hittel haladjunk előre. Az igazság azonban az, hogy néha nincs is hibás választás. Csak választás van. Édesapám esetében a döntés azon múlt, hogy mit értékelt többre. Egyáltalán nem örült a sütőtökök elpusztításának, de tudta, hogy később megbánná azt a kárt, amelyet a dinnyéknek okoznának.
Az életben néhány gyakori választási helyzetnek egyáltalán nincs jelentősége. Például annak, hogy mit egyek reggelire, vagy hogy milyen színű ruhát vegyek fel mára. Amikor két jó dolog közül kell választani, akkor az édesapámhoz hasonlóan feltehetjük magunknak a kérdést: „Mit értékelek többre?” Utána pedig hozzuk meg a döntést, és haladjunk tovább hittel, bízva abban, hogy az Úr majd helyreigazít minket, ha valamiért mégis tévedtünk volna.
Néhány választás azonban nagy jelentőséggel bír. Thomas S. Monson elnök egyszer ezt mondta: „Állandóan döntésekkel találjuk szembe magunkat. Bátorságra van szükségünk, hogy azokat bölcsen hozzuk meg; bátorság kell ahhoz, hogy nemet, és ahhoz is, hogy igent mondjunk. Döntéseink valóban sorsdöntők” (Thomas S. Monson: A választás három pillére. Liahóna, 2010. nov. 68.). Amikor ilyen választásokkal szembesülünk, helyesebb így feltenni a kérdést: „Mit értékel többre az Úr?” Ha erre a kérdésre tudjuk a választ, akkor már csak a saját értékrendünket kell az Övéhez igazítani, majd pedig kitartani a választásunk mellett. Ebben az esetben mindig az a választás lesz a helyes.