Kihajt a bizonyság
Egyáltalán mit jelent az, hogy valakinek van bizonysága?
Eszti besétált az Elemibe, és leült a barátja, Ákos mellé.
„Sziasztok! – mondta Rózsika néni. – Kezdjük egy énekkel.”
Eszti a csoportjával együtt énekelt. „A hit olyan, mint a mag: Elültetve kihajt” (Gyermekek énekeskönyve, 50.).
Rózsika néni lapokat és zsírkrétákat osztott ki. „Gondolkodjatok el azon, amiről énekeltünk – mondta. – Amikor elültetitek a hitetek magját, abból bizonyság fog kihajtani. Most pedig rajzoljátok le, hogy nézne ki a bizonyságotok, ha növény lenne.”
Eszti az üres lapját bámulta. A többiek mind elkezdtek rajzolni. Eszti odapillantott Ákos rajzára. A növényének egyenes szára és sok levele volt. Hasonlított az Esztiék erkélyén burjánzó bazsalikomra. Lehet, hogy az ő bizonysága is így néz ki! Fogott egy zsírkrétát, és rajzolt egy Ákoséhoz hasonló növényt.
„Kérlek, nyissátok ki a szentírásaitokat az Alma 32-nél” – mondta Rózsika néni.
Arról olvastak, hogy ültessünk el egy magot a szívünkbe, és érezzük, ahogy növekszik. Eszti megszemlélte a „bizonyságnövényét”.Van egyáltalán bizonysága? Ez egyáltalán mit jelent? Meg szerette volna kérdezni, de túlságosan szégyenlős volt.
Az óra után Rózsika néni odajött Esztihez.
„Úgy tűnik, mintha zavarna valami. Baj van?” – kérdezte Rózsika néni.
Eszti ismét lepillantott a rajzára. „Nem vagyok benne biztos, hogy van bizonyságom. Nem is igazán tudom, hogy mit jelent.”
Rózsika néni kedvesen rámosolygott Esztire. „Semmi baj. Emlékszel rá, hogy mi a hit?”
Eszti bólintott. „Remélni valamit, amit nem látunk?”
„Így van! – mondta Rózsika néni. – Tudsz néhány példát mondani?”
Ez könnyű kérdés volt. „Hiszek Mennyei Atyában és Jézus Krisztusban. Tudom, hogy szeretnek.”
Rózsika néni elmosolyodott. „Pont most osztottad meg a bizonyságodat! A bizonyságod az, amit te az evangéliummal kapcsolatban hiszel.”
Eszti elgondolkodott ezen. „Ezek szerint már van is bizonyságom?”
„Igen!” Rózsika néni felmutatta a szentírásait. „És emlékszel arra, hogy miről olvastunk ma? Cselekedetekkel táplálod a magot, például azzal, ha eljössz istentiszteletre. Akkor a bizonyságod tovább fog erősödni.”
Eszti úgy érezte, hogy már érti. „Akkor ezért rajzoltuk a bizonyságukat úgy, mintha növény lenne?”
„Pontosan. Azért, mert a növények is apránként növekednek – mondta Rózsika néni. – A bizonyság is ilyen. Általában nem egy csapásra jön az egész. Egyszerre mindig egy kicsit növekszik.”
Eszti most már más szemmel nézett a rajzára. Amint hazaért, odaírta a rajza mellé: „Az én bizonyságnövényem”. Kirakta a falra az ágya mellé. Tudta, hogy a bizonysága már növekszik. És tovább akarta követni Jézust, hogy a bizonysága még nagyobbra nőhessen!