2019
Miért nem félek többé a mentálhigiénés tanácsadástól?
2019. január


Nyomtatásban nem jelenik meg

Miért nem félek többé a mentálhigiénés tanácsadástól?

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Virginia államban él.

Meg kellett kapnom a szükséges segítséget, és ez nem a gyengeség vagy a kudarc jele volt.

„Beszélned kellene egy mentálhigiénés tanácsadóval.”

Ez a tanács hatalmas meglepetésként ért. Éppen elmeséltem egy közeli barátomnak, hogy nemrégiben visszatért misszionáriusként egy kiváló könyvelői szakra való felvételem, a kapcsolataim ápolása és a randevúzás mennyire kikészítenek. Addig eszembe sem jutott a terápia gondolata, és úgy éreztem, hogy csak azoknak kell szakemberrel beszélgetniük, akiknek komoly gondjaik vannak, vagy túl gyengék ahhoz, hogy egyedül kezeljék a nehézségeiket. A barátom csupa jót mondott arról, amikor ő járt szakembernél, így aztán én is elkezdtem fontolgatni.

A szorongásom hamarosan rosszabb lett. Néhány idegeskedve átvirrasztott éjszaka után eldöntöttem, hogy kérek egy időpontot. Aggasztott, hogy mit mondanak vagy gondolnak majd rólam mások, ha megtudják, hogy felkeresek egy szakembert, de a szorongásom ekkor már az alapvető feladataim ellátására is kihatással volt, így aztán elmentem.

A szorongás leküzdése

A találkozón a tanácsadó sok olyan kérdést tett fel, amelyek segítettek nekem abban, hogy saját válaszokat találjak. Nem szüntette meg varázsütésre a küszködésemet. De nem is kezelt úgy, mintha bolond lennék – sok emberrel találkozott már, akik hozzám hasonlóan küszködtek. Bizonyos értelemben olyan volt, mintha egy testi bajokat kezelő orvoshoz fordultam volna. Adva volt egy szakember, akinek megvolt a tapasztalata a baj megállapításához, és a szakértelme ahhoz, hogy megtanítson engem megelőzni és kezelni a szorongást.

Egyebek mellett azt is javasolta, hogy írjam le az érzéseimet és gondolataimat a naplómba. Ez óriási segítséget jelentett a szorongásom legyőzéséhez. Ezen kívül edzettem is, időt töltöttem a barátaimmal és a családommal, egészségesen étkeztem (már amennyire ezt egy saját magára főző egyetemista megteheti), tanulmányoztam a szentírásokat, istentiszteletre jártam, és imádkoztam.

Miután néhány alkalommal találkoztunk, két dolog is megváltozott bennem. Először is, új, egészségesebb szemszögből tekintettem a szorongásaimra, magamra, valamint másokra. Másodszor, úgy éreztem, hogy hasznos eszközöket kaptam, amelyeket a jövőben is be tudok vetni a szorongást kiváltó helyzetekben. Nem gyógyultam ki maradéktalanul a szorongásból, de azt éreztem, hogy jobban tudom majd kezelni, ha megint felerősödne. Azóta még nem kellett visszamennem a tanácsadóhoz, de ha valaha szükség lesz erre, akkor teljesen nyugodtan kérek majd segítséget – megtanultam, hogy nincs miért csendben szenvedni, vagy szégyellni azt, ha valaki mentálhigiénés szakemberhez fordul.

Eltörölni a megbélyegzést

Sajnos a mentálhigiénés kezeléseket sok megbélyegzés kíséri, de ez talán azért van, mert nem mindenki érti azt, hogy egy mentálhigiénés szakember felkeresése lényegében ugyanaz a kategória, mint amikor bármilyen testi betegséget kezeltetünk. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta: „Ha vakbélgyulladásotok lenne, Isten elvárná tőletek, hogy papsági áldást kérjetek és az elérhető legjobb orvosi kezelést vegyétek igénybe. Így van ez az érzelmi zavarok esetén is. Mennyei Atyánk elvárja tőlünk, hogy vegyük igénybe az összes csodálatos ajándékot, amelyet ebben a dicsőséges adományozási korszakban biztosított.”1

A mentálhigiénés szükségletek ugyanakkor bizonyos értelemben rejtett gondok. Nem olyan egyszerű beszélni róluk, mint arról, hogy megfáztunk vagy eltört valamink. Viszont ugyanolyan gyakoriak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint számos mentálhigiénés gonddal küszködő ember nem jut hozzá a megfelelő ellátáshoz. Az arányuk a fejlett országokban 35–50%, a fejlődő országokban 76–85%.2

Ha meg kell kapnod a szükséges segítséget, az nem a gyengeség vagy a kudarc jele. Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy mentálisan és fizikailag is egészségesek legyünk, amihez számos „csodálatos ajándékot” adott nekünk, hogy meg tudjunk birkózni a halandóság mentális és érzelmi próbatételeivel. Ezen ajándékok közé tartozik:

a mentális egészség

a testedzés

a barátok és a család

az evangélium szerinti élet

az elegendő alvás

az egyházi vezetők

mások szolgálata

a mentálhigiénés szakemberek

az egészséges táplálkozás

Nem fogjuk tudni mindig maradéktalanul legyőzni a mentális egészségünket ebben az életben érő kihívásokat, és rendszerint nem léteznek könnyű, egyetemes megoldások. Amikor azonban megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk magunkon a Mennyei Atyától kapott eszközökkel, akkor a Szabadító segíteni fog könnyen elviselnünk a terheinket (lásd Móziás 24:15), mi pedig erővel és reménnyel áldatunk meg az erőfeszítéseinkért.

Jegyzetek

  1. Jeffrey R. Holland: Mint az elroshadt edény. Liahóna, 2013. nov. 41.

  2. K. Demyttenaere and others, “Prevalence, Severity, and Unmet Need for Treatment of Mental Disorders in the World Health Organization World Mental Health Surveys,” The Journal of the American Medical Association, vol. 291, no. 21 [June 2004], 2581–2590.