2019
Joseph Smith próféta csodálatos küldetése
2019. január


Joseph Smith próféta csodálatos küldetése

A Missziós vezetőségi képzésen 2018. június 25-én elhangzott, „Joseph Smith: The Prophet and the Man” [Joseph Smith: A próféta és az ember] című beszéd alapján.

Joseph Smith többet ért el életében, mint amire bármely más halandó képes lett volna ilyen rövid idő alatt. Az egyetlen lehetséges magyarázat erre az, hogy mennyei segítséget kapott.

Kép
Painting of Joseph Smith

William Whitaker: Joseph Smith

Úgy döntöttem, hogy Joseph Smithről, a prófétáról és az emberről fogok szólni. A beszédemmel reményeim szerint hozzájárulok ahhoz, hogy megértsétek, milyen különleges és csodálatos dolgokat ért el eme adományozási korszak alapító prófétája.

A Joseph Smithről való bizonyságunk és ismereteink létfontosságú szerepet játszanak a misszionáriusi munkában. Mindannyian tudjuk, hogy néhány érdeklődő elfogadja az evangélium alapvető tantételeit, de egyszerűen nem tudja elfogadni a tényt, hogy az Atya és a Fiú megjelent egy 14 évesnek, aki később lefordította a Mormon könyvét, és azzá a prófétává vált, akinek ma ismerjük őt. Azok, akiknek kétségeik vannak Joseph Smith prófétával kapcsolatban, tanuljanak Russell M. Nelson elnök következő tanításából:

„Joseph halandóságban végzendő küldetése előre el volt rendelve. Az ő fogékony és romlatlan elméje nyitott volt az Úr útmutatására. A világ mércéje szerint azonban Joseph igencsak valószínűtlen választás volt. És a feladata, hogy ennek az utolsó adományozási korszaknak a Prófétája legyen, lehetetlennek tűnt. Ez a példa jól szemlélteti azt a tantételt, mely gyakran jól jellemzi az Úr munkáját: a valószínűtlent használja fel a lehetetlen elvégzésére.”1

Nagyon fontos, hogy a misszionáriusaink rendelkezzenek bizonysággal Joseph Smith próféta isteni elhívásáról és csodálatos munkájáról.

65 éve tanulmányozom Joseph Smith életét. 1932-ben születtem. Az egyház alig 100 éves volt akkoriban. Úgy hiszem, én erre a második évszázadra jellemző hithű utolsó napi szent vagyok. Mi nem találkoztunk Joseph Smithszel, de úgy érezzük, ismerjük őt, és szeretjük őt mindazon keresztül, amit kinyilatkoztatott és tanított. Tanúsítjuk a költői jóslatban rejlő igazságot, mely szerint „milliók ismerik majd Joseph testvért”.2

I. Joseph Smith, a próféta

Mindannyian úgy ismerjük Joseph Smitht, mint ezen adományozási korszak első prófétáját, az Úr eszközét a visszaállításhoz. De mit is állított vissza az Úr ezen a Prófétán keresztül? Nem minden utolsó napi szent (és csupán néhány nem egyháztag) ismeri azokat a világosságot hozó és tetemes kiegészítéseket, amelyeket Joseph Smith az Úr által sugalmazva adott hozzá a keresztény tanhoz. Íme egy rövid felsorolás:

  • az Atya, a Fiú és a Szentlélek természete;

  • az Istenség ezen három tagjának egymáshoz kapcsolódó szerepe, és a kapcsolatuk a halandó lényekkel;

  • az ember bukásának természete;

  • a földi élet szerepe az Atya azon tervének előmozdításában, melyet a gyermekei örökkévaló rendeltetésének elnyerésére készített;

  • Jézus Krisztus engesztelésének szerepe a halhatatlanság, illetve az örök élet lehetőségének biztosításában;

  • a földi és az örökkévaló házasság szerepe az Atya tervében;

  • a papság és a szertartások elengedhetetlen szerepe az Atya tervében;

  • a templomok és a helyettes általi szertartások elengedhetetlen szerepe az Atya tervében;

  • az a tudás, mely szerint Isten vágya az, hogy megmentse minden gyermekét, és hogy minden embernek, aki valaha élt ezen a földön – akár megismerte eközben Jézus Krisztust, akár nem –, odaát lehetősége legyen elnyerni a menny legmagasabb dicsőségét;

  • a világmindenségre és az emberre vonatkozó igazság három forrásának – tudomány, szentírások és folyamatos kinyilatkoztatás – kapcsolata.

Kép
images of the plan of salvation

Annie Henrie Nader: A PARADICSOM ELHAGYÁSA, SZABADÍTÓ és MENNY ÉS FÖLD KÖZÖTT

Bárki – hívő vagy sem –, aki csak egy kis részét is tanulmányozza ennek a felsorolásnak, el kell hogy ismerje azt, hogy Joseph Smith merész és új és becses vallási eszmék roppant áradatának kútfőjénél áll. Ahogy a Prédikáljátok evangéliumomat! kézikönyvben olvashatjuk, az evangélium teljessége Joseph Smithen keresztül lett visszaállítva a földre.3

Talán észrevettétek, hogy a felsorolásban nem említettem külön a Mormon könyve – egy új szentíráskötet – Joseph általi előhozatalát, amely természetesen ezen vallási eszmék közül soknak a forrása. Az a könyv különleges figyelmet érdemel. A címe kinyilvánítja legfőbb rendeltetését: „Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról.” Ám ezen az alapvető szerepkörön kívül többről van szó. Nézzük, mit mondott az egyik, a témában legelismertebb tudós a könyvről:

„A Mormon könyve egy új szerepet helyez kilátásba Amerika számára: nem a szabadság birodalma, hanem az igazlelkűség királysága. A növekvő gazdagság és egyenlőtlenség ellenében a Mormon könyve a szegények ügyét támogatja. […] A köztársasági kormányzás ellenében igazságos, Isten törvénye szerinti, kormányzást javasol bírák és királyok által. A zárt kánon és a csodák nélküli vallás ellenében a Mormon könyve a folyamatos kinyilatkoztatást, csodákat és a minden nemzet számára elérhető kinyilatkoztatást képviseli. A kételkedés ellenében a hitet, a nacionalizmus ellenében pedig azt tanítja, hogy mindannyian Izráel házába tartozunk. Nemzetet sújtó szerencsétlenség bekövetkeztét vetíti elő az, ha a gazdagság szeretete, a kinyilatkoztatások megtagadása és a nemzsidó öntudat felülkerekedik az igazlelkűségen, a kinyilatkoztatáson és Izráel házán.”4

Ennél még fontosabb az, amit Nelson elnök nem olyan régen a Mormon könyvéről mondott: a Mormon könyve „az eszköz, amely által Izráel megígért összegyűjtése megvalósul.”5

Ahogy a Prédikáljátok evangéliumomat!-ban olvashatjuk, Joseph Smith próféta a Mormon könyvére „vallásunk záróköve[ként]” tekintett.6

A nem utolsó napi szentek többsége nem ismeri Joseph Smith számottevő, vallási gondolkodásra gyakorolt hatását. Egy figyelemre méltó országos kutatásban, Gary Lawrence közvélemény-kutató a munkája során úgy találta, hogy az általa megkérdezett emberek majd fele úgy gondolta, hogy az utolsó napi szentek elkülönülnek, rejtélyesek és „fura dolgokban hisznek”.7 Amikor az interjúalanyoknak feltette a következő kérdést: „Mi a Mormonizmus fő állítása?”, hétből csupán egy ember válaszában jelent meg a visszaállítás, vagyis az eredeti keresztény hit helyreállításának gondolata. Hasonlóképpen amikor egy másik országos közvelémeny-kutatásban megkérték a válaszadókat arra, hogy osszák meg benyomásaikat a vallásunkról, egyikük sem említette az eredeti vagy a visszaállított kereszténység gondolatát.8

Ezek a kutatások emlékeztetnek minket arra, hogy nem engedhetjük meg misszionáriusainknak, hogy túl sokat feltételezzenek az emberek hitünkkel kapcsolatos tudásáról. Azok, akiket tanítanak talán már hallották azt a szót, hogy Mormon, de a misszionáriusaink nem feltételezhetik, hogy legtöbbjük rendelkezik akár csak a legalapvetőbb tudással is a hitünk tantételeivel kapcsolatban.

II. Joseph Smith, az ember

Szeretnék megosztani veletek párat az én személyes, Joseph Smith figyelemre méltó életével kapcsolatos gondolataim közül.9 Az a Joseph Smith, akit a személyes kutatásom során megismertem – leginkább az Amerikai Egyesült Államokbeli Illinois-ban –, egy igazi határvidéki ember volt: fiatal, érzelmes, tetterős, a népével pedig olyan közvetlen, hogy gyakran csak „Joseph testvérnek” szólították. Viszonylagos fiatalsága különleges szemszögbe helyezi prófétai szolgálattételét. 14 éves volt az első látomás idején; 21 volt, amikor megkapta az aranylemezeket; és csak 23, amikor végzett a Mormon könyve fordításával (kevesebb mint 60 napnyi munka után).

A Tan és szövetségekben található kinyilatkoztatások több mint a felét akkor kaptuk e prófétán keresztül, amikor 25 éves vagy annál fiatalabb volt. 26 éves volt az Első Elnökség megszervezése idején, és alig 33, amikor kiszabadult a Missouri álllambeli fogságból, és folytatta a szentek vezetését. Csupán 38 és fél éves volt akkor, amikor meggyilkolták.

Rövid életének ideje alatt Joseph Smith a neki kijáró földi megpróbáltatások sokszorosát szenvedte el. 7 éves korában egy gyötrelmesen fájdalmas lábműtéten esett át. Családja szegénysége miatt iskolai oktatásban alig részesült, és már fiatalon hosszú órákon keresztül kellett dolgoznia a betevő falatért a családja számára. Többször is rátámadtak. Miközben próbált eleget tenni mérhetetlen súlyú szent feladatai ellátásának, földművesként vagy kereskedőként dolgozott, hogy a családja megélhetését biztosíthassa. Ezt pedig azok nélkül a rendkívüli lelki ajándékok nélkül tette, amelyek a prófétai elhívása során megőrizték és támogatták őt. Az Úr azt mondta neki, hogy „világi munkákban nem lesz erőd, mert nem ez a te elhívásod” (Tan és szövetségek 24:9).

A lelki dolgokban Joseph Smithnek nem volt kire felnéznie, nem volt olyan példaképe, akitől megtanulhatta volna, hogyan kell prófétának és vezetőnek lenni. Tapasztalatlan társaira kellett bíznia magát. Együtt küszködtek és tanultak. Joseph elképesztő módon gyors volt a tudás és érettség elsajátítása terén. Kétségtelenül rendelkezett páratlan ajándékokkal. Ahogy ma mondanánk: „jó esze volt”. Azt mondta, mennyei hírnökök által és más, Istentől kapott kinyilatkoztatások által tett szert a tudására, és én hiszek neki.

Az egyik személyes ajándékra bizonyíték az a szeretet és hűség, amellyel az őt követő figyelemre méltó emberek voltak iránta. Amikor Joseph arra kérte a követőit, hogy emelkedjenek felül halandó tökéletlenségeiken, ő nem tett úgy, mintha több lenne náluk, és ezért szerették. A halála előtt alig egy hónappal elmondott prédikációjában Joseph kijelentette: „Soha nem mondtam azt nektek, hogy tökéletes vagyok; a kinyilatkoztatásokban azonban, [amelyeket] tanítottam nektek, semmilyen tévedés nincsen”.10 Joseph Smithnek „természetszerűleg vidám természete” volt (Joseph Smith története 1:28), amely miatt szinte mindenki, aki ismerte, kedvelte is. Az egyik ismerőse így írt erről: „A szeretet, amellyel a szentek vannak iránta, leírhatatlan”.11 A barátai társasága nagy örömmel töltötte el Josephet, aki úgy vélte, az evangéliumnak fontos célja a társadalmi és közösségi kapcsolatok erősítése.

Kép
Painting of Joseph Smith

William Whitaker: Joseph Smith

Egyszer ezt mondtam: „Joseph Smith egész életét a hátárvidéken élte le, ahol az embereknek a teljes erejüket be kellett vetniük a természet és néha egymás ellen. Hatalmas, erős és fizikalag tevékeny ember volt. Kedvelte a versengő sportokat, beleértve a rúdhúzást is, vagyis a fizikai erőpróbát (lásd History of the Church, 5:302). Az irataink között sok visszaemlékezés található a barátokkal és ismerősökkel való birkózásairól. Egy sabbaton ő és Brigham Young a ramusi szentek előtt prédikált Illinois államban, körülbelül egy napi útra Nauvoo-tól. Hétfőn, mielőtt elhagyták Ramust, Joseph összemérte birkózó tudását egy emberrel, akit a »ramus-i fenegyerekként« emlegettek (lásd Joseph Smith Journal, 13 March 1843, recorded by Willard Richards, Joseph Smith Collection, LDS Church Archives). Joseph könnyűszerrel legyűrte. Örülök neki, hogy napjainkban a konferenciák menetrendje nem ad időt a helyi egyháztagokkal való hasonló összecsapásokra egy-egy felhatalmazott látogatása alkalmával.”12

Kevés embert ért annyi támadás, mint Joseph Smitht, akinek küldetését és emlékezetét egyaránt megkérdőjelezték. Az eredeti iratokkal kapcsolatos személyes kutatásom során Illinois-ban – ahol Joseph élete utolsó 5 évében élt – ezen vádak közül párat én magam is kivizsgáltam. Az egyik ilyen vád akkor merült fel, amikor Joseph Smith, Nauvoo akkori polgármestere, és a városi tanács betiltotta a Nauvoo Expositor című helyi ellenzéki hírlapot. A lap betiltásával felerősödtek az egyház elleni gyűlölködő hangok, és közvetlenül hozzájárultak Joseph meggyilkolásához.

Korai utolsó napi szent történészek, például B. H. Roberts elder, elfogadták, hogy a lap betiltása törvénytelen volt. Azonban amikor fiatal jogászprofesszorként utánanéztem az ügynek, meglepve láttam, hogy az Illinois állambeli, 1844-ben hatályban lévő törvényi szabályozás szerint volt jogalapja az eljárásnak. A polgárháború előtti időkben a határvidéken többször előfordult, hogy betiltottak újságokat. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának sajtószabadságról szóló cikkelye egészen 1931-ig nem vonatkozott az egyes városi vagy állami kormányzatok által indított eljárásokra, amikor is a legfelsőbb bíróság ilyen értelmű döntést hozott, öt a négyhez arányban, egy 1868-ban elfogadott alkotmánymódosítás alapján.13 Amikor Joseph Smith cselekedeteit vizsgáljuk, nem mai szemmel, hanem a korabeli törvények és körülmények fényében kell ezt tennünk.

A Chicagói Egyetem hallgatóiként Marvin S. Hill történész és jómagam érdeklődését is felkeltette az a kevesek által ismert tény, hogy öt embert bíróság elé állítottak Illinois-ban Joseph Smith meggyilkolásáért. Több mint 10 évbe telt, amíg könyvtárakban és levéltárakban végzett alapos kutatómunka árán egybegyűjtöttük a fellelhető információmorzsákat az 1845-ös tárgyalásról és azokról, akiknek valamilyen részük volt benne. A könyvünkben bemutattuk azon illinois-i állampolgárok szavait és tetteit, akik személyesen ismerték Joseph Smitht – olyanokét, akik szerették őt és kockára tették érte az életüket, és olyanokét, akik gyűlölték őt és a meggyilkolását tervezték. Kutatásunk során sem az eredeti bírósági feljegyzésekben, sem a hosszú per során tett tanúvallomásban nem találtunk semmit, ami kétségbe vonná e meggyilkolt ember becsületét.14

Az illinois-i bírósági feljegyzések hozzáférhetősége elvezetett minket egy korábban szintén érintetlen kutatási területre Joseph Smith életével kapcsolatban. Joseph I. Bentley, aki akkoriban jogot tanult a Chicagói Egyetemen és jómagam számos Joseph Smith üzleti tevékenységével kapcsolatos feljegyzést találtunk. 1976-ban a Brigham Young University Law Review lapban megjelent egy közösen írt cikkünk a témában.15 Az 1840-es évek az országos pénzügyi pánik és válság időszaka volt. Az Illinois-hoz hasonló határvidéki álllamok gazdasági helyzete kétségbeejtő volt. Abraham Lincoln életrajzírói például számot adtak a kínos anyagi helyzetéről ebben az évtizedben, amikor az üzlet bizonytalan volt, több tartozás kifizetetlen maradt, a perek pedig mindennaposak voltak.16

Joseph Smith ellenlábasai többször is csalással vádolták őt olyan vagyonszerzések miatt, melyek nagy része az egyház nevében történt. A közel tíz éven át tartó bírósági eljárások sorozata és az azokról készült jegyzőkönyvek részletesen leírják ezeket a vádakat. Végül 1852-ben, jóval a szentek Illinois-ból való kivonulása után (így nem volt olyan elképzelhető politikai vagy más erő, amely a szentek vagy vezetőjük irányában elfogult lett volna), egy szövetségi bíró lezárta a pereskedéseket egy olyan végzéssel, amely kimondta, hogy nem talált csalást vagy egyéb erkölcsi kivetnivalót Joseph Smithre vonatkozóan.17

Kutatók, akik ismerték az időszak közügyeit, ezeket írták Joseph Smith kampányáról, melyet az Egyesült Államok elnöki posztjáért folytatott:

„Habár nem volt komoly esélye arra, hogy megnyerje az 1844-es országos választást, ravaszul a két nagy párttól függetlenül indult, és komolyan támogatta az Egyesült Államok jogi reformjainak ügyét. Reménykedett benne és dolgozott azon, hogy megváltozzon a közvélemény olyan nagy horderejű témákban, mint a börtönök, az állami földek, a rabszolgatartás és a vallásszabadság ügye. Ő és Robert F. Kennedy voltak az egyedüli amerikaiak, akiket az Egyesült Államok elnöki posztjáért való jelöltségük időszakában gyilkoltak meg.”18

Joseph Smith jellemét talán leginkább azok értették meg, akik a legjobban ismerték és legközelebb álltak hozzá az egyház vezetésében. Csodálták és támogatták őt, mint prófétát. „Fivére, Hyrum, úgy döntött, hogy az oldalán hal meg. John Taylor, aki szintén ott volt vele, amikor meggyilkolták, azt mondta: »…tanúságomat teszem Isten, az angyalok és az emberek előtt, hogy ő jó, becsületes és erényes ember volt – …az ő magán- és nyilvános élete kifogástalan volt; és Isten embereként élt és halt meg« (The Gospel Kingdom [1987], 355; lásd még T&Sz 135:3). Brigham Young kijelentette: »Nem hiszem, hogy él még egy olyan ember a földön, aki jobban ismerte volna őt, mint én; és bátran kijelentem, hogy Jézus Krisztuson kívül nem élt vagy él nála jobb ember ezen a földön« [“Remarks,” Deseret News, Aug. 27, 1862, 65].”19

III. Joseph Smith és a törvény

Az előbb felhozott példákból már nyilvánvalóvá válhatott mennyire érdeklődöm a jogtörténet iránt, ezen belül pedig különösen Joseph Smith és az akkori amerikai jogrendszer kapcsolata iránt. Történészek korábban úgy gondolták, hogy Joseph Smith nem több mint 40 jogi eljárásban volt a peres felek egyike. Napjainkban, a The Joseph Smith Papers [Joseph Smith iratok]-ba belefektett munkának köszönhetően tudjuk, hogy ez a szám meghaladja a 220-at. Ezek a jogi eljárások különböző formát öltöttek „egyszerű végrehajtási eljárásoktól egészen az összetett jogi elméleteket magába foglaló perekig.[…] Joseph jogi képviselők segítségét kérte… büntető és polgári jogi kérdések bíróság elé terjesztésében vagy bíróság előtt való védelmében.”20

A próféta életéről rendelkezésünkre álló bőséges tudásból merítve egy utolsó napi szent tudós, Jeffrey N. Walker ezt írta: „Joseph tagadhatatlanul személyesen, tevékenyen és visszatérően részt vett az amerikai jogrendszerben. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket az igen fontos tevékenységeket, nem látjuk igazán, mire kellett fordítania az idejét és energiáját – oly hathatósan és leleményesen, hogy Daniel H. Wells, aki maga is ügyvéd, bíró és főügyész volt és jó ismeretségben volt Smithtel így vélekedett: »Több jogászt is ismertem életem során. Joseph Smith volt a legjobb ügyvéd, akivel valaha találkoztam« [az idézet forrása: The Journal of Jesse Nathaniel Smith: Six Decades in the Early West: Diaries and Papers of a Mormon Pioneer, 1834–1906 (1953), 456].”21

Három utolsó napi szent szerző így foglalta össze: „A jogrendszerben való mindennapos részvétele által Smith gyorsan megtanulta a játékszabályokat. Ezeket a szabályokat pedig törvényesen, jogi értelemben fel is használta, igyekezett teljes mértékben kihasználni az adódó lehetőségeket és jogi védelmet, amelyeket e fiatal nemzet törvényei biztosítottak. A jogi kérdésekben hozott döntései és tanúsított viselkedése világossá teszi azt, hogy jól tájékozott volt jogi kérdésekben, és céltudatos lépéseket tett annak érdekében, hogy teljes mértékben kihasználja a törvények adta lehetőségeket, legyen szó akár a Mormon Könyve szerzői jogainak megszerzéséről a szövetségi jog alapján, házasságkötések levezetéséről Ohio állam törvényei alapján, a nauvoo-i városi rendeletek kialakításáról, a vallásszabadság nyújtotta védelem teljes kihasználásáról, a szövetségi földek eladását szabályozó új törvények eredményes kihasználásáról; a habeas corpus jogához való ragaszkodásról, a megfelelő bíróság előtti eljárásokhoz való ragaszkodásról, vagy amikor adósságok jóváírását kérvényezte az újonnan hatályba lépő szövetségi csődtörvény alapján. Szabadidejében jogi könyveket tanulmányozott. Tökéletesen ismerte az Alkotmányban leírtakat és az adott állam törvényeinek megfogalmazásait. Élete során kétségkívül jól tájékozott volt a korabeli törvényi változások jó részét illetően állami és szövetségi szinten.”22

A három író ezt a jelentős kijelentést szintén megfogalmazza: „Vádlottként soha nem ítélték el büntetőjogi eljárás során. Amikor csak tisztességes meghallgatáson vett részt, mindig törvénytisztelő és őszinte állampolgárnak találták.”23

A Próféta peres ügyeinek részletes összefoglalói, amelyek azon az általam idézett könyvben vannak szemlézve és elemezve, amely J. Reuben Clark jogi kar számos hallgatójának munkáján alapszik, akik egyetemi tanulmányaik során a témában végzett munkájukkal segítették a három szerzőt a könyv megírásában. Lenyűgözött az, ahogyan leírták ezen joghallgatók véleményét:

„Azon joghallgatók véleménye Josephről, akik e könyv korábbi változatait tankönyvként használták, visszatérően így hangzott: Joseph (a saját szavaikkal élve) megbízható, felelősségteljes, hűséges, elővigyázatos, könyörületes, körültekintő, alapos, törvénytisztelő, türelmes, magabiztos, leleményes, éleselméjű, hozzáértő és jó emberismerő volt, ráadásul kiváló jogérzékkel rendelkezett, különösképpen akkor, amikor mások vallási és polgári jogainak védelméről vagy a rábízott feladatok elvégzéséről volt szó. […] Joseph Smith soha nem vesztette el az Alkotmányba vetett hitét, és igyekezett annak szárnyai alatt munkálkodni, még akkor is, ha gyakran feszültté, csalódottá vagy bizalmatlanná tették azok az emberek, akik a jog szolgálatában álltak.”24

Kép
Drawing of Joseph Smith

Dan Weggelend: Joseph Smith the Prophet, az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából

IV. Zárszó

Joseph Smith többet ért el életében, mint amire bármely más halandó képes lett volna ilyen rövid idő alatt. Az egyetlen lehetséges magyarázat erre az, hogy mennyei segítsége volt. Tetszik ez az összefoglalás:

„Lefordította és kiadta a Mormon könyvét New York államban; megalapította az egyházat New York államban, majd újjáépítette Ohióban, Missouriban és Illinois-ban; városokat alapított, köztük Kirtlandet, Far Westet és Nauvoot; egyházi vezetők százait hívta el és képezte; tanulmányozta a héber nyelvet és a Bibliát; megalapította a Nauvoo-i Segítőegyletet; vállalkozásokat vezetett egyedül vagy társakkal; foglalkozott ingatlanfejlesztéssel, és templomokat épített; cikkeket és vezércikket írt és jelentetett meg; nagy családja volt és kiterjedt baráti köre; különböző köztisztségeket töltött be, többek között egy nagy létszámú nemzetőrség főparancsnoki tisztségét, továbbá Nauvoo város polgármesteri és főbírói hivatalát. Rendszeresen beszélt heti istentiszteletek, felszentelések és a sajnos túl gyakori temetések alkalmával; tízezrek követték őt, és emberek tömegei döntöttek úgy a felhívására, hogy kivándorolnak az Egyesült Államokba.”25

Egy 22 évvel ezelőtt tartott általános konferenciai beszédemben ezt mondtam:

„Más hithű utolsó napi szentekhez hasonlóan én magam is Joseph Smith próféta bizonyságára és küldetésére építettem az életemet. Az olvasással és személyes kutatással eltöltött hosszú évek alatt, soha nem ingott meg a bizonyságom az ő prófétai elhívásában, valamint az evangéliumnak és a papságnak az Úr irányításával történt, rajta keresztül elkezdett visszaállításában. Ünnepélyesen megerősítem azt a bizonyságot, amelyet Joseph Smith a híres 1842-es Wentworth-levélben fogalmazott meg:

»[A]z igazság lobogója felállíttatott; nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását; tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni, míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országon végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik, míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett« (Times and Seasons, 1 March 1842, 709; quoted in Daniel H. Ludlow, ed., Encyclopedia of Mormonism, 5 vols. [1992], 4:1754).”26

Kép
Missionaries in Indonesia

Fivérek és nővérek, bizonyságomat teszem Jézus Krisztusról, a Szabadítónkról, aki megjelent az Atyával a prófétafiúnak, és akiről az Atya ezt mondta: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”(Joseph Smith története 1:17). És már azóta is szólt hozzánk kinyilatkoztatások által az Úr Jézus Krisztus. Ez az Ő egyháza. Mi rendelkezünk az Ő szent papságának felhatalmazásával. Az Ő megbízásából haladunk előre Bizonyságomat teszem Joseph Smith próféta elhívásáról, és azon prófétákéról, akik őt követték ebben a nagyszerű munkában, amelynek ti is a részesei vagytok.

Jegyzetek

  1. Russell M. Nelson, Accomplishing the Impossible (2015), 1–2.

  2. Dicsérd a férfit. Himnuszok, 17.

  3. Lásd Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz (2006). 37.

  4. Richard Lyman Bushman, Joseph Smith: Rough Stone Rolling, (2005), 105.

  5. Russell M. Nelson in Sarah Jane Weaver, “President Nelson Shares the ‘Hopes of My Heart’ with New Mission Leaders,” Church News, June 26, 2018, news.lds.org.

  6. Prédikáljátok evangéliumomat! 103.; lásd még a Mormon könyve bevezetését.

  7. Gary C. Lawrence, How Americans View Mormonism: Seven Steps to Improve Our Image (2008), 32.

  8. Lásd Gary C. Lawrence, How Americans View Mormonism, 42.

  9. A szöveg ezen részének alapja, a 10-es jegyzet szövegéig bezárólag: Dallin H. Oaks, “Joseph Smith in a Personal World,” in John W. Welch, ed., The Worlds of Joseph Smith: A Bicentennial Conference at the Library of Congress (2006), 159.

  10. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007). 546.

  11. Mary Alice Cannon Lambert, in “Joseph Smith, the Prophet,” Young Woman’s Journal, Dec. 1905, 554.

  12. Dallin H. Oaks, “Joseph, the Man and the Prophet,” Ensign, May 1996, 72.

  13. Lásd Dallin H. Oaks, “The Suppression of the Nauvoo Expositor,” Utah Law Review, vol. 9, no. 4 (1965), 862–903.

  14. Lásd Dallin H. Oaks and Marvin S. Hill, Carthage Conspiracy: The Trial of the Accused Assassins of Joseph Smith (1975).

  15. Lásd Dallin H. Oaks and Joseph I. Bentley, “Joseph Smith and Legal Process: In the Wake of the Steamboat Nauvoo,” BYU Law Review, vol. 1976, no. 3 (1976), 735–82.

  16. Lásd David Herbert Donald, Lincoln (1995), 94–118.

  17. Lásd Dallin H. Oaks and Joseph I. Bentley, “Joseph Smith and Legal Process,” 781.

  18. Gordon A. Madsen, Jeffrey N. Walker and John W. Welch, eds., Sustaining the Law: Joseph Smith’s Legal Encounters (2014), x–xi.

  19. Dallin H. Oaks, “Joseph, the Man and the Prophet,” 73.

  20. Jeffrey N. Walker, Gordon A. Madsen and others, eds., Sustaining the Law, vi.

  21. Jeffrey N. Walker, Gordon A. Madsen and others, eds., Sustaining the Law, vii.

  22. Gordon A. Madsen and others, eds., Sustaining the Law, xvii.

  23. Gordon A. Madsen and others, eds., Sustaining the Law, xvii–xviii.

  24. Gordon A. Madsen and others, eds., Sustaining the Law, xviii.

  25. Gordon A. Madsen and others, eds., Sustaining the Law, xi–xii.

  26. Dallin H. Oaks, “Joseph, the Man and the Prophet,” 73.

Életkor:

Esemény:

14

Az első látomás

21

Megkapta az aranylemezeket

23

Befejezte a Mormon könyve fordítását

25

Megkapta a Tan és szövetségekben található kinyilatkoztatások felét

26

Megszervezte az Első Elnökséget

33

Megszökött a fogházból Missouriban, folytatta az egyház vezetését

38

Vértanúságot szenvedett