Az evangélium: Örökkévaló életviteli tanács

Kép

life icons

A múlt hónapban történt, hogy néhány barátommal épp a hetünkről beszélgettünk. Az egyik barátom elmesélte, milyen tehertételt jelent számára az, hogy az édesanyja az alkoholizmusból igyekszik felépülni. Ez a barátom alig valamivel fiatalabb nálam, a feladat pedig igencsak komolynak tűnt.

Aztán még azon az estén szóba került az is, hogy milyen sokba kerül a dohányzás, és hogy az egyik ismerős hölgy korábban napi egy doboz cigarettát is elszívott. (Számoljátok ki: ez rengeteg pénz!) Ekkor éppen leszokni próbált, és elvonási tünetei voltak. A fia viszont nagyon örült annak, hogy az anyja próbált leszokni. Az apja halálát ugyanis kábítószer-túladagolás okozta, amitől a droghasználat még sokkal félelmetesebb volt a fiú számára.

Végül a kávéra terelődött a szó – hogy mennyit isznak az emberek reggelente (és délutánonként, és néha még éjszaka is), és hogy mennyire tud nekik hiányozni, ha kimarad az aznapi csésze fekete.

Ahogy hazafelé vezettem, és ezeken a beszélgetéseken gondolkodtam, az jutott eszembe: „A Bölcsesség szava gyakorlatilag a legjobb életviteli tanács.” (Olyan értelemben, hogy az életviteli tanácsok segítenek jobban, hatékonyabban stb. élni az életedet. Ahogy valaki egyszer mondta: amit valamikor úgy neveztünk, hogy „jó ötlet”, azt ma már „életviteli tanácsnak” hívjuk.) Mintha csak Isten ezt mondta volna: „Itt egy módszer arra, hogy pénzt takaríts meg, egészséges maradj, óvd a gyerekeidet, és elkerüld a nagyon durva érzelmi terheket, mint amilyen többek között a saját és mások függősége is.” Mintha csak Isten előre számított volna azokra a gondokra, amelyekkel szembesülni fogunk, és megmutatta, hogyan kerüljük el a felét…

Isten minden parancsolatával az a helyzet, hogy választhatunk: követjük vagy mellőzzük. De miközben az járt a fejemben, hogy a Bölcsesség szava egy Istentől kapott szabályrendszer, amely egyfelől előrejelez számos nehézséget, másfelől meg is óv minket ezektől, a következő gondolat merült fel bennem: „Mi van akkor, ha Isten összes parancsolata így működik?” Mi van akkor, ha egy szerető Mennyei Atya, aki már megtapasztalta az életet és annak nehézségeit, adott nekünk egy útmutatót, hogy segítsen nekünk a lehető legkevesebb gyötrődéssel eligazodni a világban? És mi van akkor, ha azért adta nekünk, mert szeret és meg akar védeni minket?

Elégedett akarsz lenni azzal, amid van, hogy boldog és hálás légy? „Ne kívánd felebarátod házát” (2 Mózes 20:17).

El akarod kerülni, hogy elítéljenek, hogy börtönbe menj, hogy inged-gatyád rámenjen az óvadékra és a perköltségekre? Meg akarod őrizni az emberek bizalmát és tiszteletét – és az állásodat? „Ne lopj” (2 Mózes 20:15).

Közel akarsz maradni Istenhez, hogy vezethessen téged és irányt mutathasson neked, és segítsen hordozni a terheidet? „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:37).

Ez a felsorolás bármeddig folytatható. Minden egyes parancsolat alkalmas arra, hogy megóvjon minket a szívfájdalomtól, hogy megkönnyítse az életünket, hogy távol tartson a zűrtől, vagy hogy egyszerűen csak segítsen békességre lelni. És mindez csupán nagyon csekély személyes költséggel vagy kényelmetlenséggel jár. (És rejtett díjak sincsenek!)

Semmiképpen sem szeretném lekicsinyelni Isten parancsolatait, mintha azok csupán irányelvek vagy hasznos életviteli tanácsok lennének! Ennél sokkal többről van szó. Ugyanakkor mégis ennyire egyszerűek. Mennyei Atya nem óvhat meg minket mindentől. Szerető szülőként azonban szeretne felkészíteni minket, és megóvni bennünket a döntéseinkért fizetendő ártól – úgy, hogy jobb döntések felé vezet minket.

Természetesen attól még történhetnek rossz dolgok, hogy betartjuk a parancsolatokat. Hogy akkor minek erőlködjünk?

Mert soha nem tudhatjuk, hogy mitől védelmez éppen bennünket az engedelmességünk. Mert segít olyan életet élnünk, amelyben már nincsenek önmagunk okozta sebek. Mert az engedelmesség segít közel maradnunk Istenhez. Mert olyan helyzetbe hoz minket, hogy bűnbánatot tarthatunk, amikor rossz döntést hozunk. Mert bízunk abban, hogy Isten tudja, miként áldjon és óvjon meg minket.

Ez a felsorolás bármeddig folytatható. Sokkal, de sokkal hosszabb, mint azoknak az okoknak a felsorolása, hogy miért ne tartsuk be a parancsolatokat.

Akár tetszik, akár nem, Isten megengedi, hogy én döntsem el, milyen mértékben akarok engedelmes lenni. Én döntöm el, mennyire válok fogadókésszé azokra az áldásokra, amelyeket számomra tartogat. Szóval, miért tartom be a parancsolatokat? Mert azt akarom, hogy szélesen hömpölyöghessen az életembe mindaz a segítség, amelyet Isten nyújtani szeretne nekem.