Mindig is tudtad

Írta: José G. Franco, USA, Utah

Bizonyságot kaptam a visszaállított evangéliumról, de még hátravolt 10 hónapom a szerződésemből egy másik egyház lelkészeként.

Kép

hitoktató az ifjúsági hitoktatás tanulóival

Fényképezte: Leslie Nilsson

Úgy kilencéves lehettem, amikor nagyon megfájdult a fogam. A fájdalom elviselhetetlenné vált, de nem volt pénzünk fogorvoshoz menni. Akkoriban angyali nagymamámmal laktam Mexikóban.

Könnyes szemmel azt kérdezte tőlem: „Hiszel Jézusban, és hogy Ő segíteni tud neked?”

Igennel feleltem. Arra kért, hogy menjek be a szomszédos szobába, térdeljek le, és imádkozzak csodáért. Kiöntöttem a szívemet imában, de nem történt semmi. Bosszúsan olyan erősen odanyomtam a kezemet az állkapcsomhoz, amennyire csak tudtam, és elmondtam egy második imát. Hamarosan megszűnt a fájdalom! Amikor kiszaladtam, hogy elmondjam a nagymamámnak, térden állva találtam, amint Istenhez fohászkodik a kis unokája megsegítéséért. Soha nem felejtem el ezt a látványt, és hálás vagyok a nagymamámnak.

Ezt további lelki élmények követték.

Amikor 14 éves lettem, Texasba költöztem, hogy csatlakozzak a szüleimhez és a testvéreimhez. Találtam egy helyi gyülekezetet, ahova elkezdtem rendszeresen járni. Az Istennel átélt élményeim miatt meg akartam osztani az Ő nevét és evangéliumát mindenkivel, aki csak hajlandó meghallgatni. 15 évesen beiratkoztam egy lelkészképzőbe, hogy erre a pályára lépjek. Két éven keresztül bibliaórákra jártam iskola előtt, iskola után és hétvégenként.

Az egyik reggel a középiskolában zajongást hallottam a fiúk öltözőjében. „Te mormon!” – kiabálta valaki. Még soha nem hallottam ezt a kifejezést, de sértőnek hangzott.

Később megtudtam, hogy az, akire rákiabáltak, a jó barátom, Derek volt.

„Sajnálom, hogy mormonnak neveztek!” – mondtam neki.

Derek elmosolyodott és azt kérdezte: „Nem tudod, mi az a mormon, ugye?”

Elmagyarázta, hogy ez Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjainak a beceneve.

„Szóval keresztény vagy?” – kérdeztem.

Amikor igennel felelt, örömmel nyugtáztam, hogy osztozunk a Jézus Krisztusba vetett hitben.

„Megkérdezted Istent?”

Vajon kik ezek a mormonok – tűnődtem –, és miben hisznek?

Felmentem az internetre, hogy megtudjam. Néhány perc elteltével arra jutottam, hogy a barátom mégsem keresztény és pokolra fog jutni. Így hát magamra vállaltam a küldetést, hogy megmentsem.

A következő két évben minden könyvet elolvastam, amit csak találtam az egyházról, beleértve az egész Mormon könyvét is – kétszer. Találkozgattam Derekkel és a teljes idejű misszionáriusokkal is, hogy segítsek nekik.

17 évesen végeztem a lelkészképzőn, felszenteltek, és egy kis gyülekezet pásztora lettem Texasban. Két hónappal az elrendelésem után ismét beszélgettem a misszionáriusokkal.

Egyikük azt kérdezte: „Elolvastad a Mormon könyvét, és végigvetted az összes tanítást, amit nyújtani tudunk neked – de megkérdezted Istent, hogy igaz-e az üzenetünk? Felismernéd a Tőle kapott választ, nem?”

„Természetesen” – feleltem büszkén.

„Én úgy látom, hogy csak jól jöhetsz ki ebből – válaszolta a misszionárius. – Ha megkérdezed Istent, hogy igaz-e, amiben a barátod hisz, és Isten nemleges választ ad, akkor teljesítetted a küldetést, ami miatt belevágtál ebbe. Ha azonban azt mondja, hogy az üzenetünk igaz, akkor gondolj csak bele, mennyit nyerhetnél.”

Erre még soha nem gondoltam így. Aznap este letérdeltem a szobámban, miután elolvastam a Moróni 10:3–5-öt. Az Istentől kapott válaszom egyszerű volt, de erőteljes. Halk, szelíd hangon így válaszolt nekem: „Mindig is tudtad.”

Új fejezet a tanítványságomban

Most, hogy bizonyságom lett a visszaállított evangéliumról, mi legyen a lelkészi szolgálatommal? Hátra volt még 10 hónap a szerződésemből. Sok ima és Istennel való tanácskozás után úgy döntöttem, végigviszem a lelkészi szolgálatomat. A következő 10 hónapban tovább folytattam a hagyományos bibliai igazságok megosztását, de amikor csak lehetett, kiegészítettem a visszaállított evangélium látószögével. Az emberekben visszhangot keltettek ezek az igazságok, és a kis nyájam 20-ról közel 150 fősre nőtt.

A szerződésem lejártakor állandó státuszt ajánlottak, de én tudtam, hogy ideje megkeresztelkednem az egyházba. Ideje volt új fejezetet nyitnom a tanítványság útján.

Amikor elmondtam a családtagjaimnak, először nem örültek. De három hónappal azután, hogy csatlakoztam az egyházhoz, megkereszteltem az édesanyámat és két testvéremet. Miután teljes idejű missziót szolgáltam az Oklahoma Oklahoma City Misszióban, megkereszteltem a húgomat.

Ha valaki megkérdezi, hogy miért váltottam vallást, mindig így válaszolok: „Nem váltottam vallást – még mindig hívő keresztény vagyok. Egyszerűen csak megerősítettem a kapcsolatomat a Szabadítóval azáltal, hogy megkeresztelt tagjává váltam az Ő egyházának – Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának. Az evangélium visszaállításának, a Mormon könyvének, az újkori prófétáknak, valamint a templomokban elérhető szent, szabadító és felmagasztosító szertartásoknak köszönhetően személyesebben és bensőségesebben ismerem Őt most, mint azelőtt.”

Ma kiváltságomban áll teljes idejű ifjúsági hitoktatóként dolgozni. Még mindig Jézus Krisztusnak és az Ő evangéliumának szentelem az életemet. És még mindig a „nagy örömet” (Lukács 2:10) hirdetem mindenkinek, aki csak hajlandó meghallgatni.