A harangtoronyból felzúgó emlékeztető. Liahóna, 2023. márc.
Utolsó napi szentek történetei
A harangtoronyból felzúgó emlékeztető
Ha reagáltam volna a késztetésre, akkor több időnk lett volna, hogy az evangéliumról tanítsuk Giuseppét.
Az egyik felkészülési napon a misszionárius társammal ellátogattunk az olaszországi Parma egyik katedrálisába. Miközben az ott található gyönyörű festményeket csodáltam, észrevettem egy szerzetest, aki a közelben olvasott. Késztetést kaptam arra vonatkozóan, hogy beszéljek vele a Mormon könyvéről, de megijedtem.
Hogyan reagálna egy katolikus szerzetes egy misszionárius térítésére egy székesegyházban? Ismét éreztem a késztetést, de ismét elvetettem.
Néhány héttel később a lakásunkon osztozó két másik elder elmondta, hogy utcázás közben jót beszélgettek egy Giuseppe nevű szerzetessel. Miután tanítottak neki egy leckét, elfogadta a Mormon könyve egy példányát.
Amikor a misszionáriusok egy héttel később találkoztak Giuseppével, már sokat olvasott a könyvből. Izgatottan forgatta a lapjait.
Mielőtt a misszionáriusok újra találkoztak volna Giuseppével, a társamat áthelyezték, én pedig csatlakoztam a két elderhez. Amikor elmentünk a székesegyházba, hogy Giuseppét tanítsuk, nem lepődtem meg azt látva, hogy ő ugyanaz a szerzetes, akinek a megszólítására korábban késztetést éreztem.
Giuseppe elmondta, hogy épp Alma könyvét olvassa, akit Pál apostolhoz hasonlított. Úgy döntöttünk, megtanítjuk neki a második leckét, amely a keresztelkedésre szólító felkéréssel végződött. A tanításunk végén, mielőtt felkérhettük volna Giuseppét, hogy keresztelkedjen meg, ezzel követve Jézus Krisztus példáját, összerezzentünk, amikor megkondultak a székesegyház harangjai.
Giuseppe el is feledkezett az idő múlásáról, ám ekkor azt mondta, muszáj csatlakoznia a többi szerzeteshez a déli imákra. Aztán bocsánatot kért, amiért a jövőben nem lesz elérhető, mert lelkigyakorlatra készül, utána pedig pappá fogják szentelni.
Meglepődve tapasztaltuk, mennyire elillant az iménti jelentős pillanat. Ha reagáltam volna a korábbi késztetésemre, akkor több időnk lett volna Giuseppe tanítására, neki pedig lett volna ideje elolvasni a Mormon könyvét. Amennyire tudom, a misszionáriusok soha többé nem tanították őt.
Ezt követően az óratoronyból felcsendülő harangszó mindig arra emlékeztetett, hogy milyen értékes és rövid az időnk. A misszióm hátralevő részében minden alkalommal, amikor harangszót hallottam, arra ösztönzött, hogy akivel csak tudok, beszéljek az evangéliumról. Ma is igyekszem követni a Lélektől érkező késztetéseket.