Amikor a világom elsötétült, Krisztushoz fordultam

Írta: Maria Celeste Ramirez Mendoza

Mivel olyan sok komor dolog történt körülöttem, nem tudtam biztosan, mit jelent az, hogy Krisztusban van az alapunk.

Kép

világosság felé tekintő nő

Fénykép a Getty Images jóvoltából, a képen modell szerepel

Nemrég egy általános konferenciai beszédben Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, a világban járó veszedelmes időkről szólt: „Pál apostol azt írta Timóteusnak: »Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be« (2 Timótheus 3:1). […]

Így hát egyre nehezebb, nem pedig könnyebb lesz tiszteletben tartani az általunk megkötendő és megtartandó, arra irányuló szövetségeket, hogy Jézus Krisztus evangéliuma szerint éljünk.”¹

E szavakat hallva aggodalom töltött el. Már amúgy is kihívásokkal küszködtem otthon, Venezuelában, és állandóan olyan kérdések foglalkoztatták a szívemet, hogy miként maradhatnék derűlátó egy ilyen sötétségbe borult világban, és hogyan tekinthetnék várakozással egy ragyogó jövőre egy ilyen komor jelenben.

Eyring elnök azonban megoldást kínált. A Hélamán 5:12-t idézte, amely arról szól, hogy „Megváltónk sziklájára, aki Krisztus” építsük az alapunkat.

Mindig is hittem, hogy ez a szentírás igaz, de az alapomnak a Szabadítóra való építését könnyebbnek tűnt mondani, mintsem megtenni. Mindazonáltal Krisztushoz egyre közelebb kerülve azt láttam, hogy minden dolog összefog a javunkért, amikor szilárdan hiszünk Őbenne (lásd Tan és szövetségek 90:24).

Az elhagyatottság érzése

Néhány hónappal ezelőtt lesújtó hírt kaptam a családomtól. Úgy tűnt, mintha a szemem előtt omlana össze a világom. Zsibbadtnak és zavarodottnak éreztem magam, és annyira aggódtam, hogy bele is betegedtem.

Nem értettem, miért nézünk szembe ilyen nehézségekkel, amikor igyekszem hithűnek lenni. Azon gondolkodtam, vajon valami rosszat tettem-e. Sivárnak tűnt a jövő, és úgy éreztem, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus magamra hagyott.

Megpróbáltatásom közepette beszélgettem egy jó barátommal. Mondott valamit, amit soha nem fogok elfelejteni: „Szerintem ez a helyzet jó alkalom arra, hogy elgondolkodj az Úrral való személyes kapcsolatodon. Bármi történjék is, rajtad áll, hogy Őhozzá fordulj segítségért. Ha megteszed, Ő megadja neked azt a szeretetet és enyhülést, amelyre éppen most szükséged van.”

Ezek a szavak megváltoztatták a látásmódomat. Dühöt, megbántottságot és zavarodottságot éreztem a körülményeim miatt, de volt választásom. Nem számít, min megyünk keresztül, milyen félelmeink vannak vagy milyen nehézségekkel nézünk szembe, Jézus Krisztus mindig mellettünk áll. Dönthetünk úgy, hogy a zűrzavaros időkben hittel Őhozzá fordulunk, ahelyett, hogy elfordulnánk Tőle.

Így erősítjük meg az Őbelé vetett hit alapját, és állunk ellen a világban lévő nehézségeknek. Azzal, hogy Őt választjuk.

Amint azt D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „…e finomító tüze közepette ahelyett, hogy haragudnánk Istenre, inkább kerüljünk közel Hozzá. Szólítsuk az Atyát a Fiú nevében. Járjunk Velük a Lélek által, napról napra. Engedjük, hogy idővel kinyilvánítsák nekünk az irántunk táplált hűségüket. Jussunk el az Ő valódi megismerésükre és önmagunk valódi megismerésére.”²

Krisztus arra várt, hogy Őhozzá forduljak segítségért. Ez nem azt jelentette, hogy Ő majd minden gondomat elűzi, vagy azonnal helyrehoz mindent az életemben és a családomban, de segített nekem jobbnak lenni, örömre lelni és kifinomultabbá válni.

Idővel pedig, amikor ima, szentírás-tanulmányozás és hit által a Szabadítót kerestem, Ő segített nekem megbocsátani a családtagjaimnak, és ismét örömet hívni az életembe, bár néhány kihívás még mindig nem oldódott meg.

A biztonság ígérete

Ezek valóban veszedelmes utolsó napok. Hallunk háborúkról és háborúk híreiről, világjárványokról, természeti csapásokról – és biztos vagyok benne, hogy még ennél is nehezebb idők várnak ránk. Azonban ha arra a sziklára építünk, amely Jézus Krisztus, valamint bízunk Őbenne, az mindig békességet és örömöt fog adni nekünk, függetlenül attól, hogy mivel nézünk szembe. Eyring elnök szintén így tanított: „A saját maguk és szeretteik miatt aggódóknak közöttünk reményt ad Isten azon ígérete, hogy lesz biztonságot nyújtó hely az előttünk álló viharokban.”³

Mily erőteljes és gyönyörű ígéret! Láttam beteljesedni ezt az ígéretet az életemben. Tudom, hogy ez Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma, és hogy Ő minden áldás forrása. Ő a világosság, Ő a Szabadítónk, mi pedig az Ő juhai vagyunk. Válasszuk Őt és válasszuk a hitet!

A szerző Venezuelában, Zuliában él.