Területi vezetőségi üzenet
Miként áldották meg az életemet az általános konferenciai üzenetek
Mire a Liahóna e száma megjelenik, egy újabb általános konferencia elé nézünk. A Tan és szövetségek mintát ad nekünk a gyűléseinkhez.
„[A]mikor össze vagytok gyülekezve, oktassátok és építsétek egymást, hogy tudhassátok, hogyan cselekedjetek és irányítsátok az egyházamat…, és kötelezzétek el magatokat arra, hogy teljes szentségben cselekedtek énelőttem”.1
Tehát (I.) oktatásban kell részesülnünk, (II.) épülnünk kell, és (III.) el kell köteleznünk magunkat, hogy a hallottaknak megfelelően fogunk cselekedni.
Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy ismerősömmel, aki részt vett aznap egy egyházi gyűlésen, és megkérdeztem tőle, hogy milyen volt. Válasza lelombozó volt: szerinte a beszédek gyengék voltak, s a gyűlés egyáltalán nem volt építő. Később beszéltem egy másik ismerősömmel, aki ugyanazon a gyűlésen vett részt, és neki is feltettem a kérdést. „Csodálatos volt” – hangzott a válasz.
Gyakran elgondolkodom e két ismerősöm élményén. Mindketten ugyanazon a gyűlésen vettek részt és ugyanazokat a beszédeket hallották, egyikük mégis lelkileg éhes maradt, míg a másik bőségesen táplálva lett. Lehetséges, hogy második ismerősömet egyszerűen csak jobban megérintette a beszédek témája. Azt gondolom azonban, hogy ennél sokkal többről volt szó: lelkileg felkészülten ment, hogy nyitott szívvel figyeljen, és azzal a vággyal, hogy a hallottaknak megfelelően cselekedjen.
Természetes, hogy azoknak, akiket beszéddel vagy tanítással bíznak meg, szorgalmasan kell keresniük a lélek útmutatását a témát, a tartalmat és oktatásuk előadásmódját illetően. Tapasztalataim szerint azonban a gyűlés többi résztvevőjének legalább ekkora a felelőssége abban, hogy felkészítsék lelkileg önmagukat, s így épülhessenek és hajlandóak legyenek a hallottak alapján cselekedni.
Amikor a Mormon könyvét olvasom, érzem a Nefi, Benjámin király, Alma, Móziás és mások szavaiból áradó óriási hatalmat. Az általános konferencián ugyanez a hatalom árad prófétánktól, Nelson elnöktől és az egyház más általános tisztségviselőitől.
Vegyünk csak fontolóra néhány útmutatást, melyet az általános konferencián kaptunk az utóbbi években:
„Azonban, drága fivéreim és nővéreim, oly sok csodálatos dolog vár ránk! Az eljövendő napokban látni fogjuk a Szabadító hatalmának a világ által valaha látott legnagyszerűbb megnyilvánulásait. Mostantól addig az időig, amikor Ő »hatalommal és nagy dicsőséggel« visszatér, számtalan kiváltságot, áldást és csodát fog kiárasztani a hithűekre.”2
„Egyre inkább rájövök, hogy Mennyei Atyát jobban érdekli a fejlődésem Jézus Krisztus tanítványaként, mint a kényelmem. Nem feltétlenül szeretném mindig azt, hogy így legyen, de ez van.
A kényelmes élet nem hoz hatalmat. Az erő, amelyre szükségünk van, hogy kiálljuk napjaink hőségét, az Úr ereje, és az Ő ereje a Vele kötött szövetségeinken keresztül áramlik.”3
„Semmi nem nyitja meg annyira a mennyeket, mint a fokozott tisztaságnak, a pontos engedelmességnek, az őszinte keresésnek és annak az elegyítése, hogy naponta lakmározunk Krisztus szavain a Mormon könyvéből, valamint rendszeresen időt szentelünk a templomi és családtörténeti munkának.”4
„[A] Szabadító szereti visszaállítani azt, amit ti nem tudtok visszaállítani; szereti begyógyítani a sebeket, amelyeket ti nem tudtok begyógyítani; szereti megjavítani azt, ami javíthatatlanul elromlott; Ő kárpótol bármilyen titeket érő igazságtalanságért; és szereti végérvényesen meggyógyítani még a darabokra hullott szíveket is.”5
Mily csodálatos útmutatás, tanulság és tettekre hívás ezekből és sok száz másik sugalmazott beszédből! Mindegyikünket kérem, hogy amikor részt veszünk az általános konferencián – személyesen, élő közvetítésen keresztül vagy a beszédek későbbi elolvasása, illetve megtekintése által –, készüljünk fel lelkileg arra, hogy épüljünk és hajlandóak legyünk a hallottaknak megfelelően cselekedni. Éppen úgy, ahogy Benjámin király a maga idejében tanáccsal látta el a népet, úgy kalauzolnak minket át napjaink vezetői ezeken a bizonytalan és viharos időkön, miközben építik hitünket Jézus Krisztusban, és arra kérnek minket, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek biztonságban a szövetség ösvényén tartanak bennünket.